Hyundai H1 2.5 CRDi Tour Classic LP - A nép választottja!

Fura egy ízlésűk van a fülöp-szigeteki autórajongóknak, ugyanis ők szavazták meg a Hyundait az év autójának - A nép választottjának - az előzőekben felsorolt típusokkal szemben. S, bár én inkább egy Porsche Panamerát vagy Honda Accordot választanék magamnak - igazából nem is összehasonlíthatók ezek a típusok egymással -, a Hyundai H1 kifejezetten jó autó.

Hétszemélyes bálna mivolta - és haszongépjármű eredete - ellenére például remekül mutat. Nem is értem, hogyan sikerült ennyire tetszetős formát összehozni a designereknek: egységes, de nem unalmas, részletgazdag, de nincs túljátszva, mondhatni tökéletes. Természetesen leginkább szemből és profilból néz ki jól a H1: a vízszintesen tagolt, erőt sugárzó hűtőmaszk illik a némileg mélabús nézést kölcsönző, függőlegesen húzott szemekhez, illetve fényszórókhoz; a „megduplázott" kerékjárati ívek pedig izgalmassá teszik az egészet. Hátulról egyszerűbb a képlet, a hatalmas, egybenyíló ajtó mellett csak keskeny, a karosszéria oldalába is beleszabó lámpák fértek el, itt elsősorban a funkcióé a főszerep. Ahogy természetesen a kocsi oldalánál is, a nagy ablakfelületek remek kilátást biztosítanak, míg a beszállást - oldalanként - tolóajtó könnyíti meg.

Az előbb még azt írtam, hogy hétszemélyes, valójában azonban - össze is számoltam - nyolcan ülhetnek be szabályosan a Hyundai kisbuszba. Méghozzá a következő módon: előre kettő, középre három, hátra szintén három ember. Nem tudom, hogy jött először a hét, talán a megszokás, de ez a H1 igazi óriás, s még a nyolc embernek sem kell szűkölködnie. Mindegyik ülésnek jár fejtámla, biztonsági öv, a levegőt is külön lehet szabályozni a második sorban, a helykínálat pedig... Nincs olyan, hogy leghátul csak szükségülések vannak, nem kell a nyakunkba húzni a térdünket, talán egyedül a beszállás nem annyira egyszerű, mint a többi helyhez. De a második sor előre-hátra húzogatható, 1/3:2/3 arányban előredönthető, szóval az sem akadály.

A magas üléspozíció kényelmes, a középső oldalablakok elhúzhatóak, és ahogy már említettem, a klíma is külön szabályozható. A műszerfal és a középkonzol kialakítása majdhogynem személyautós, csak magasabb az átlagnál, illetve a ötfokozatú váltó karja áll fura szögben. Ja, és a tesztautóba utólag beépített CD-s rádió béna, de ezt csak azért jegyzem meg, hogy ne tűnjek túlságosan elfogultnak. A kidolgozás egyébként masszív, az anyagok strapabíróak, a csomagtartó meg hét üléssel is 851 literes. Ezenfelül még van egy csomó rekesz, pohártartó, ajtózseb, dupla szivargyújtó, szóval mindenre gondoltak a távol-keleti lakberendezők.

A több mint 5 méter hosszú, majdnem két méter széles és magas karosszériát két és fél literes, 136 lóerős common-rail dízelmotor mozgatja. Ez a gyengébb verzió - létezik 170 lóerős is -, mégis abszolút elég a kisbusz méretéhez, karakteréhez, igaz, nem használtuk ki teljesen a Hyundai maximális kapacitását és terhelhetőségét. Bár nem a legfontosabb szempont a gyorsulás egy kisbusz esetében, de szépen, könnyedén tartja a forgalom ritmusát, s a rugalmasságával sincs probléma. 1500-as fordulat felett már terhelhető, 3000 fölé nem érdmes pörgetni. A végsebesség is megfelelő, pályán sem vall kudarcot a H1. A hosszú tengelytáv, a viszonylag nagy tömeg, és a haszongépjárműtől eltérő hátsó felfüggesztés jót tesz a rugózásnak, kifejezetten szépen elsimítja az úthibákat, miközben a stabilitás még rendben van. Megdől, de nem vészes, ugyanakkor fejben kell tartani, hogy nem sportautót vezetünk. A zajszigetelést is ügyesen megoldották a mérnökök, menet közben is kulturált az utastér, csak gyorsításokkor erősödik fel a motor hangja. Ellenben a kormányzás egy kicsit teherautós, a rövid egyes fokozat szintén, ráadásul a nagy méretekhez is hozzá kell szokni. És a 70 literes tankhoz, ami a 8 literes átlaggal kb. 800 kilométeres hatótávot eredményez.

A 136 lóerős Hyundai H1 Tour Classic 6 millió 774 ezer forintért vásárolható meg. És nálam ugyan még mindig nem veri a Porsche Panamerát és társait, de ideális utazóautó, sőt tökéletes megoldás szállodai, reptéri taxinak vagy akár csapatmozgató egységnek. Valószínű ezért „A nép választottja!"