IAA 2011 - Frankfurt újratöltve

Szavakkal leírni, elmesélni mindent, majdhogynem lehetetlen. Annyira tömény, annyira fárasztó, és egyben annyira lenyűgöző az élmény. Csak úgy sorakoznak egymás mellett a fantasztikus autók - Lamborghinik, Bugattik, Ferrarik, Kiák, Opelok és Chevrolet-ek -, mellettük meg mindig csinos és mosolygós hostessek, ugyanakkor végeláthatatlan pavilonok, csarnokok hosszú sora, maratoni gyalogtávok, egymást nem kímélő, tülekedő újságíró-kollégák hada, egzotikus és kevésbé egzotikus finomságok, konyharemekek várnak ránk. Egyszóval: nem semmi a show.

Szokásunktól eltérően ezúttal nem betűrendben megyünk végig a kiállításon, nem vesszük végig az összes újdonságot A-tól Z-ig, inkább csak szemezgetünk, válogatunk élményeink, emlékeink közül. A legkiválóbbak, a legérdekesebbek, a legmenőbbek jönnek, közel 700  kép kíséretében, szóval kattintgassanak, nézegessenek, csodálják az autókat, ahogy mi is tettük...

Hol is kezdhetnénk máshol, mint a Mercedesnél, ahonnan valójában is indult a frankfurti túránk, az elmaradhatatlan reggeli kávé és néhány finom szendvics elfogyasztását követően. És utána rögtön a lecsóba csaptunk, tülekedtünk, könyököltünk kíméletlenül, csak hogy élőben láthassuk, követhessük a stuttgarti márka világpremierjeit, újdonságait.

Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, SLS AMG Roadster, A-osztály, B-osztály, meg M, és a legkisebbek, a Smartok, aztán akrobatikus, látványos showműsor, plusz mercis vezérkar, Dietmar Zietsche-vel az élen. Élvezték és kihasználták a hazai pálya előnyét, a háromszintes csarnok monumentalitását, nagy-nagy csinnadrattával és rengeteg kocsival elvarázsolva a közönséget.

Hát persze, hogy a Smart sem aprózta el a megjelenését, a nagytestvért ugyan nem lepipálva, mégis nagyformátumban mutatta be modelljeit. Tipikusan a „kisautó nagyarccal" effektus forgott fenn, pörgős hangulattal, saját dj-vel és Fortwo-ból kialakított stúdióval döngetve, csak azért, hogy mindenkinek világos legyen, kit szólít meg a Smart. Nem is autó, inkább divatcikk, Barbie rózsaszínre fényezve, ékszernek öltöztetve vagy Brabus tuninggal megvadítva. Irány az utca, éljen az egyediség, egyéniség...

„MitadIsten", a - frankfurti  (vagy még inkább az általános) utcakép alapján eddig csak szürke, fekete és autókat készítő - helyi „numberone", a nagy „népautógyártó" nyilvánvalóan ugyanerre az elgondolásra jutott, a mindenféle színű és kivitelű Up!-ok nemcsak a hatalmas kiállítási standot lepték el, hanem a város utcáit is.

Lehetett mellettük pózolni, fotóz(kod)ni és megosztani az élményt, black up! vagy e-up!, kinek-kinek a vérmérséklete és az ízlése szerint. A nyitott verzió és a buggy persze egyelőre közönségcsalogató játék, ám ha a Volkswagen is követi a MINI „használjuk ki a legapróbb lehetőséget a profitért" stratégiáját, akkor hamarosan feltűnhetnek ezek a csodagépek a francia Riviérán. Ahogy a Bogarak is tuti fel fognak, immár nemcsak nőkkel és meleg férfiakkal a volánjuk mögött; a Bettle határozottan férfiasabb jelenség lett az elődjénél. Különösen az izmos R-verzió.

A figyelmet,a közönség rajongását azonban nem sokáig tudták megtartani - még a fáradhatatlan táncos lányok ellenére sem -, ami elsősorban a Lamborghinik, Porschék, Bugattik és Bentley-k közelségének tudható be. A négy márka mindegyike kitehetné a figyelmeztető táblát: Vigyázat, objektumainkat mindenki csak saját felelősségre közelítheti meg, mert heves szívdobogást, nyálcsorgást és egyéb kóros tüneteket okozhatnak. Az elképesztően lapos és agresszív Aventador, a fényűző Continental GTC, a hihetetlen Veyron és a perfekcionista 911-es egyaránt ilyen hatást vált ki az emberekből - mindig és mindenhol.

A Skodák és a SEAT-ok általában nem okoznak ilyen tüneteket, de azért szintén szép számú rajongótáborral büszkélkedhetnek. Ez a cseh márka esetében teljesen érthető is, a keleti blokk lassú farmotorosa alapos változáson esett át, immár praktikus és racionális autók gördülnek le a mlada boleslavi gyártósorokról, ám a spanyol torreádor egyre inkább fárad. Mintha „ő" lenne a Volkswagen konszern mostohagyereke, kifutott négykarikás modelleket gyárt, s az utóbbi időben bemutatott koncepcióautók is nélkülözik a fantáziát. Az IBL sem túl ütős, láthatóan a MissionL sokkal több érdeklődőt vonzott. Abban viszont osztozkodtak a sorson, hogy egyikük sem mutathatta be az up! Skoda-, illetve SEAT-emblémás változatát.

Egy szinttel feljebb másik világba csöppentünk, mintha egy élettel és emberekkel teli játszóteret elhagyva egyenesen egy horrorfilm üres, rideg, dermesztő előszobájába sétáltunk volna be, nem az újdonságok, nem a mosolygós hostessek és a marketingesek hiányoztak, hanem az érdeklődők, az újságírók, s az egy szinttel alatta javában tomboló karneváli, ünnepi hangulat. Itt aztán lehetett fotózni rendesen, nem kellett félórákat várni az autós szimulátorra, nem léptek be minduntalan a készülő fényképbe.

Pedig itt mutatkozott be a szériagyártású Mazda CX-5, az ismét „cukipofává" varázsolt Twingo, a „mi autónk" sportváltozata, a Suzuki Swift Sport, a látványos Kia GT Concept, valamint a Vettel kézjegyével ellátott Infiniti FX. És meg lehetett nézni még a Renault teljes elektromos flottáját, illetve az érdekesebbnél érdekesebb tanulmányautó-parkját: a Captur-t, a Twizy ZE-t, a Zoét, a Friendzy-t, a versenyoverállba bújtatott Kia Picantót, a Suzuki motorok hadát, és a Red Bull Racing világbajnok gépét. Valahogy mégsem volt az igazi (a hangulat).

De hol van az Audi? Hiszen az előbb már végigszaladtunk a Volkswagen konszern összes márkáján, mind-mind egymás mellett, egyedül a négykarikás márka modelljei hiányoztak. Na ja, mert megirigyelte és lemásolta a BMW „sikerét",  méghozzá zseniálisan, önálló pavilon és autobahn-t építve, olyan körülményeket biztosítva a látogatóknak, hogy még a BMW-től is csodájára jártak.

Testközelből lehetett megismerni a legfrissebb koncepciókat, újdonságokat, beleülve, megpiszkálva, megkopogtatva és végignyálazva őket, úgy, hogy közben mégsem kellett egy-egy fénykép készítéséhez ölni, gyilkolni. Így találkozhattunk az Audi A2-vel, az Urban Concepttel, ennek nyitott változatával, az S sorozat különböző tagjaival vagy az e-tron családdal.

Érdekes felállás, s ezt a látogatók is így gondolhatják, szinte levegőt venni sem lehet az épületben, nemhogy megmozdulni, ráadásul ezúttal nem egy Maserati vagy Ferrari a sztár, hanem a kis Panda, amit emelnek, szétfűrészelnek, aztán újra összeraknak, megmutatják kívül-belül, alul és felül, „ő" lesz az európai városok sztárja.

Vagy az Abarth 500 Cabrio, a korlátozott példányszámban készülő pöttömség, amely akár a versenypályán is megállná a helyét. Ahogy a fantasztikus génekkel bíró, nyitható tetejű Ferrari 458 Spyder, vagy az amerikaiak csodaterepjárója, a Jeep Grand Cherokee SRT. Végre megérkezett a Kubang, a Maserati terepese, illetve a kecses és könnyű építésű Alfa, a 4C.

Jöjjön a más fészkében költő kakukk, a dél-koreai óriás egyik tartópillére, a Hyundai. Most a kompakt kategóriát szeretnék megreformálni a távol-keletiek, s az eddig látottak alapján meg is van rá az esélyük az i30-assal. Eddig leginkább ugyanis az ütős forma hiányzott hozzá, ami megérkezett a megfelelő műszaki tartalom mellé, már csak a vevőknek kell ráharapnia. Figyelemre méltó a Hyundai alternatív hajtású flottája is, ugyanúgy, ahogy a sport iránti elkötelezettsége, szeretete. Mi is szeretjük a focit, ahogy az alábbi fotó bizonyítja...