1983-ban mutatta be tehát a Chrysler a világ első
buszlimuzinját, de a fejlesztések már jóval korábban, 1977-ben megkezdődtek. Az
új irányvonal keresésének, az úttörő szerep vállalásának igen egyszerű okai
voltak, a Chrysler vezetői felismerték azt a problémát, hogy a hagyományos
autótípusok már nem feleltek meg a vásárlói elvárásoknak. Ugyanis felnőtt a
második világháború után született „baby-boom" nemzedék, családot alapítottak,
méghozzá igen népes családokat, miközben a tradicionális limuzinok és kombik -
a gazdasági- és olajválságnak köszönhetően - egyre kisebbek lettek.
A helyükre
beállított „full size" méretű van-ek pedig sem komfort, sem kezelhetőség, sem biztonság terén nem teljesítették a feléjük támasztott igényeket. Így a
fejlesztések folyamán a legfőbb támpontokat a következő tényezők nyújtották: az
új modell legyen barátságosabb méretű, mint a Dodge Ram Van, legyen
üzemanyag-takarékos, valamint felhasználóbarát kialakítású, ez utóbbi feltétel
többek között könnyű ki és beszállást jelentett.
Számos próbálkozás, koncepcióautó után a tervezőcsapat egy „teljesen" sima,
alacsony padlólemez mellett tette le a voksát, melyen az utastér előtt
helyezkedik el a motor. Az orrmotoros, elsőkerék-hajtású járműbe magas -
„command of the road"- pozíciójú üléseket álmodtak, ez természetesen nagyban
megkönnyítette a ki- és beszállást. A hátsókerék-hajtás épp emiatt esett ki a
versenyből, magasabb padlólemez-, illetve a középső kardánalagút-igénye
keresztbe tett volna a legfontosabb kritériumnak, a jó megközelíthetőségnek és
az átjárhatóságnak.
A koncepció megvalósítását azonban a második olajválság - 1979-ben - majdnem
meghiúsította, mivel a Chrysler Corporation eladásai szinte nullára estek
vissza. Hogy mégis elkészült a projekt, az nagyban Lee Iacoccának, a cég akkori
zseniális elnökének köszönhető, aki másfél milliárd dolláros hitelgaranciát
(Chrysler Loan Guarantee Board ) harcolt ki az amerikai kormánytól. Ezután már
nem volt akadálya a „magic wagon" sorozatgyártásának.
Az első Minivan 1983. november másodikán gördült le a windsori üzem
szerelősoráról, s a Plymouth Voyagerek, Dodge Caravanok „villámgyorsan" az
autószalonokba kerültek. A vevők pedig gyorsan megbarátkoztak az új típusú
gépkocsikkal, megerősítve ezzel a Chrysler hazai pozícióját, és világszerte
elterjesztve az amerikai márkanevet. Európai exportja 1987-ben, a hosszabb
tengelytávú verzió gyártásának évében indult meg.
1993-ban újabb mérföldkőhöz érkezett az amerikai minivan története, amikor
„idegen" dízelmotor költözött az orrába. Érdekes, hogy jobbkormányos változat
csak három évvel ezután készült először, ezáltal 1996-tól szabad az út a brit,
az ausztrál, a japán és a dél-afrikai piac irányába.
Megtartva az eredeti célkitűzést, a Chrysler Voyager mindegyik generációja a
takarékosabb autótípusok közé tartozott, ezt bizonyítva 2000-ben új
világrekordot állított fel, egy tank üzemanyaggal több mint ezer mérföldet
(pontosan 1724 km-t) autózva.
A csodakocsiban egy 2 és fél literes common-rail
- teljesen széria - erőmű dolgozott.
A folyamatos fejlesztéseknek és a mérhetetlen tapasztalatnak hála, 25 év után a
Chrysler LLC „minivan" koncepciója még mindig életképes. Immár az ötödik
generáció rója az utakat világszerte, új szintre emelve a „nappali négy
keréken" koncepciót. A 12 millió eladott példány és a 260 díj pedig a vásárlók
és a szakértők szeretetét mutatja. Büszkén állíthatja tehát a Chrysler, hogy
1983-ban egy legenda, egy ikon született.
Magazin 
