James Bond után szabadon - Aston Martin bemutató

A gyomrom görcsben, a pulzusom 180, és egyre csak azon morfondírozom, hogy honnan szerzek majd - szükség esetén - másfél milliót. Bizony izgulok rendesen, mert kezdő Aston Martin pilótaként aláírtam egy „adóspapírt", hogy „baj" esetén minimum 5000 eurót csengetek ki a pénztárcámból a tesztautót biztosító cégnek. Hát... Én azért csak aláírtam! Végül is elég ritkán van lehetőségem egy ilyen csodakocsit kipróbálni!

Meg az ám az igazság, hogy néhány napja észrevettem magamon, hogy semleges politikai nézeteim ellenére egyre inkább elsajátítom a jelenlegi ellenzék szlogenjét, és „merek nagyot álmodni". Én pedig a megszorító intézkedések közepette egy igazi luxuscikkről, az Aston Martinról - illetve a vezetéséről - álmodoztam. Több mint egy hosszú héten keresztül, így közben még arra is jutott időm, hogy gyakoroljam a végtelenül elegáns bemutatkozást: Bond, James Bond. Csak a vodka-martinire nem bírtam rászokni, sem rázva, sem keverve nem szeretem.
Most pedig itt ülök egy rózsadombi neobarokk villa elegáns szobájában, s a korábban kifejtett idegállapotban várom a tesztutat, és hallgatom a rövid tájékoztatót. Kiderül, hogy korábban is lehetett Magyarországon Aston Martin gépkocsikat vásárolni, de egy ideje megszűnt a hivatalos kereskedés. Így adódott a lehetőség Somogyi Róbert előtt, hogy a Rolls-Royce után egy másik exkluzív autómárkát is bemutathasson birodalmában, a WOL-ban. A World of Luxury elnevezésű központ Magyarország első kifejezetten luxusmárkákat forgalmazó vállalkozása, s bár a termékpaletta szűk keresztmetszetű, tulajdonképpen egyéni kérésre szinte bármi beszerezhető. A jelenlegi kínálatot Wellendorff ékszerek, Jaquet Droz órák és a Bogner ruházat termékei alkotják, sajnos a számomra talán legérdekesebb órák elfogytak. Az angol klublégkört biztosító szalonban már egy rövid séta is elbódítja a nép „egyszerű" gyermekét, az árcédulákon földi halandók számára hihetetlen összegek állnak: láncok másfél milliótól, gyűrűk 4,5 millióért kaphatóak.

Néhány mondat erejéig a patinás angol autógyár története és kínálata is szóba kerül. A második világháború előtt sokat „szenvedő", 1913-ban alapított Aston Martin karrierje jelenleg szépen ível felfelé, típusaik népszerűsége mellett pozitív pénzügyi eredményeket könyvelhet el a cég. A siker elsősorban a DB modelleknek köszönhető, PR-szempontból pedig nagy jelentősége volt a James Bond filmeknek. Hivatalos ügynökautóként szerepelt a sorozatban az 5-ös, a 6-os, és a 7-es DB, de feltűnt a filmvásznon egy Vanquish és egy retro DB4-es is. A legújabb epizódban, a Casino Royale-ban egy DBS volt Bond társa, ezúttal azonban hiányoztak belőle a legmodernebb titkosügynök kütyük.

A Ford konszern prémium csoportjának (PAG) tagjaként az Aston Martin palettája dinamikusan bővült az elmúlt évek folyamán. A DB9 és a Vanquish mellé belépett a kedvező árú (hazánkban adókkal együtt 30 millió forint) V8 Vantage „tömegmodell", valamint a BB9-es kabrió, azaz Volante kiadása.

Az ismertető után kiderül, hogy nekem ez utóbbi, 12 hengeres, nyitott tetejű fenevad jut - szerencsére. Ezt persze már csak magamban teszem hozzá, mert amúgy mi kifogásom lehetne az esztétikailag szintén kifogástalan V8 Vantage ellen? Semmi, de a 12 henger az mégiscsak 12 henger, az általa nyújtott extra szolgáltatásról pedig már „kívülállóként" meggyőződhetek. A 456 lóerős motor a két kipufogóval megtámogatva ugyanis eszméletlen muzsikát játszik, miután az első kör elviharzott már csak a fergeteges akusztikai élményre tudok gondolni.

Aztán mikor sorra kerülök, osztrák kísérőnőm figyelmeztetése visszaránt a valóságba, figyeljek az úthibákra és a fekvőrendőrőkre, mert az Aston Martin alja nagyon alacsony. A budai utcák pedig nem éppen jó minőségükről híresek, még a saját kocsimmal sem szívesen merészkedem fel ide. A pilótaülésben elhelyezkedve, a vezetői környezettel megismerkedve azért lassan megnyugszom, az elektromotorokkal kifejezetten kényelmesre szabható az üléspozíció, egyébként meg csak a fordulatszámmérő fordított skálázása jelent első pillantásra kuriózumot. A középkonzol gombjaival, később a kormány mögötti fülekkel működtethető automata váltó pedig leveszi a kapcsolás terhét a vállamról, tehát nincs akadálya az indulásnak. A motor gombnyomásra röffen be, felhúzott tetővel egész visszafogott a hangerősség az utastérben, hiába a gazdagoknak fontos a kényelem. A fékpedál felengedésével lágyan megindul a DB9 Volante, az első fekvőrendőr finom abszolválása után már a gázhoz is hozzá merek érni. A jobb lábam mozdítására azonnali gyorsulás és utánozhatatlan morajlás a válasz, szememet továbbra is éhes sasként az útra tapasztva egyre jobban belemerülök a játékba. A Touchtronic II fantázianevű, hatfokozatú automata hihetetlenül finoman kapcsol, a legkisebb rántást sem tudom kierőszakolni vele; mindegy, hogy le- vagy felkapcsolok rajta. A 20 perces próbaút hamar eltelik a budai villanegyed kis utcácskáiban, szerintem a kocsi tudásának tizedrésze sem került a napvilágra ezen körülmények között. Mindenesetre kifejezetten stresszmentesen lehet autókázni a 6 literes motorral hajtott Aston Martinal a városi forgalomban, persze ebben a precíz kormány mellett nagy szerepe van az erős és pontosan adagolható fékeknek, valamint a némi kényelmet hagyó futóműnek is.

Miközben hazafele indulok saját, hétköznapi autómmal, búcsúzóul még egyszer meghallgatom a DB9 Volante hangorkánját, miközben a kabrió elporzik a velem ellentétes irányba. Nekem pedig már ismét csak a FIDESZ szlogenje marad: Merjünk nagyot álmodni!