Regisztráció     Kezdőlapom!         
Főoldal arrow Teszt arrow Józan érvek - Toyota Auris 1.6 VVT-i Executive
Főmenü
Főoldal
Magazin
Sport
Katalógus
Használtautók
Galéria
Linkek
Hírlevél archívum
Elérhetőségeink
Listázó
Keresés
Videók
Jogi tanácsok
Magazin
Hírek
Bemutató
Teszt
Történelem
Kiemelt oldalak
IAA 2011
Mítoszok földjén - Ferrari Múzeum
RSS
feed image
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!







 

Ossza meg ezt a cikket barátaival és ismerőseivel a Facebookon!

Józan érvek - Toyota Auris 1.6 VVT-i Executive

PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2007. július 13. péntek 01:46
A név- és generációváltás ellenére maradt az, ami volt, vérbeli Toyota, s még annál is vérbelibb Corolla. Vagyis az új Auris nem a meghökkentő formájával, a polgárpukkasztó részletmegoldásaival fog rajongókat szerezni, hanem - mint minden Toyotának - továbbra is a minőség és a megbízhatóság az egyik legnagyobb ütőkártyája. Az átkeresztelkedés azonban a jellegtelen, unalmas design végét is jelentette, a kompakt modell színtiszta európai recept alapján készül.

 

Szerencsére nem tervezték újra. Így most csak a sokadik generációs Honda Civic rója UFO-ként az utakat, az Auris megmaradt tisztességes, autóformájú autónak. Karosszériája visszafogott, de közel sem annyira, mint a lépcsőshátú Corollaé, leginkább egy felfújt Yarisra emlékeztet. A japán óriás azt a - most divatos - elméletet alkalmazta a gyakorlatban, hogy „bevált csapaton - értsd formán - ne változtass": a Yaris pedig bejött az embereknek.

Így evidens volt a kisautó stíluselemeit átültetni az egy kategóriával feljebb induló három- és ötajtós testvérére. Az érdekes osztású első fényszórók, a hűtőmaszk, de még a levegőbeömlő nyílások is a városi minit idézik, a régi Corollához csak az oldalnézeti sziluettje, na meg a hátulja köti. Az elsőhöz hasonlóan a hátsó lámpatestek is meg lettek vadítva, a szabálytalan ötszögben kerek az index, a ködzáró-fény és a hátramenet egysége.
Utasteret sem láttunk még Toyotában ennyire modernt, divatosat, a lebegő középkonzol pedig kifejezetten kellemes látvány. Emellett még praktikus is, mert a váltó és a klíma könnyebben elérhető, apró „szépséghiba", hogy a tesztautóban kevés kézi beavatkozást igénylő „automata" váltó volt. A szintén 21-ik századi Optitron műszerek jól passzolnak hozzá, szép a műszerfal-középkonzol együttes színkonbinációja, az anyaghasználat viszont csak átlagos. Különösen a kétrészes kesztyűtartónál feltűnő a kemény műanyagok használata, valamint bosszantó még, hogy az mp3-as hi-fi berendezés hangerő-szabályozó gombja -a fényes bevonata miatt - majdhogynem használhatatlan.

Ellenben a fotelok kárpitanyagai finom mintázatúak, tetszetősek, s a helykínálat is rendben van - bár a tengelytáv nem változott az elődhöz képest. Elöl-hátul nagyok az ülések, sima hátsó padlójáért pedig plusz pontokat érdemel az Auris. A kézifékkar elrendezése sokkal inkább látványos, mint hasznos, a háromküllős bőrkormány fogása jó, mögötte - jobb és bal oldalon, fel- illetve le - kis fülekkel kapcsolható az öt sebességfokozat. Már a Sol felszereltség is minden igényt kielégít, a különböző szintek között nincsenek nagy ugrások, a tesztelt Executive kivitel alig kínált többet (menetstabilizáló, Xenon fényszórók) nála. A kétzónás klíma mellett van tempomat, elektrokromatikus visszapillantó tükör, széria az eső- és szürkületérzékelő, kulcs nincs, a motor pedig gombnyomásra indul. A biztonsági arzenál teljes, a térdlégzsák, a nyaksérülést csökkentő ülések sem a feláras tételek között szerepelnek. A csomagtartó mérete immár elfogadható a kategóriában, bár 355 literes űrtartalmával még mindig nem tartozik a nagyok közé.

Bezzeg az 1,6-os benzinmotor a műszaki megoldásai és a teljesítménye révén is a csúcson van. VVT-i, sőt kettős VVT-i, tehát mind a szívó, mind a kipufogó oldali szelepek mozgása variálható, így nemcsak nagyobb a teljesítménye (124 lóerő) az átlagnál, de rugalmasabban is használható. Ereje szépen, fokozatosan érkezik meg a gázpedál lenyomására, legnagyobb teljesítményét és nyomatékát (157 Nm) viszonylag magas fordulatszámon (6000, illetve 5400) adja le. Hogy mégsem gyorsulási bajnok a Toyota Auris (0-100 km/h: 12,1 másodperc) azt elsősorban a hozzá kapcsolt „kormányról is utasítható" MultiMode váltónak köszönhető, amely némileg visszafogja az egyébként szívesen pörgő benzinmotort.
Alapvetően finoman, kényelmes tempóban dolgozik, hamar felkapcsol, egyedül Sport állásban hagyja elszabadulni a fordulatszámmérő mutatóját. Egyébként a műszerfalon villogó nyilak is inkább a takarékos vezetésre ösztökélik a sofőrt, az 1,6-os erőforrás elsősorban a józan gondolkodású családok választása. Erre a tényre tankolásnál sem cáfol rá a Toyota, a teszt során 7,5 liter ólommentessel beérte 100 kilométerenként. A régi Corollához képest jelentősen átdolgozott futómű szintén rászolgál a dicséretre, de ügyességét csak azután fogjuk értékelni, ha egy rossz minőségű úton az Auris után egy másik kocsival is végighajtunk. Amúgy meg észrevétlenül teszi a dolgát, húzós kanyarokban is stabil marad.
Az Executive kivitelű Auris nem olcsó, ötajtós karosszériával, manuális váltóval 5 millió 295 ezer forintba kerül. Az extra váltó persze további anyagi terhet jelent a vásárlók számára, de a megbízhatóságra, értékállóságra vágyó, komfortorientált ügyfelek valószínűleg gondolkodás nélkül kipengetik érte ezt az összeget.

 

Utolsó frissités ( 2010. szeptember 20. hétfő 01:23 )
 
< Előző   Következő >


Copyright (C)2005-2007 Autós Világ I Médiaajánlat I Impresszum