A név- és generációváltás ellenére maradt az, ami
volt, vérbeli Toyota, s még annál is vérbelibb Corolla. Vagyis az új Auris nem
a meghökkentő formájával, a polgárpukkasztó részletmegoldásaival fog rajongókat
szerezni, hanem - mint minden Toyotának - továbbra is a minőség és a
megbízhatóság az egyik legnagyobb ütőkártyája. Az átkeresztelkedés azonban a
jellegtelen, unalmas design végét is jelentette, a kompakt modell színtiszta
európai recept alapján készül.
Szerencsére nem tervezték újra. Így most csak a sokadik
generációs Honda Civic rója UFO-ként az utakat, az Auris megmaradt
tisztességes, autóformájú autónak. Karosszériája visszafogott, de közel sem
annyira, mint a lépcsőshátú Corollaé, leginkább egy felfújt Yarisra emlékeztet.
A japán óriás azt a - most divatos - elméletet alkalmazta a gyakorlatban, hogy
„bevált csapaton - értsd formán - ne változtass": a Yaris pedig bejött az
embereknek.
Így evidens volt a kisautó stíluselemeit átültetni az egy
kategóriával feljebb induló három- és ötajtós testvérére. Az érdekes osztású első
fényszórók, a hűtőmaszk, de még a levegőbeömlő nyílások is a városi minit
idézik, a régi Corollához csak az oldalnézeti sziluettje, na meg a hátulja
köti. Az elsőhöz hasonlóan a hátsó lámpatestek is meg lettek vadítva, a
szabálytalan ötszögben kerek az index, a ködzáró-fény és a hátramenet egysége.
Utasteret sem láttunk még Toyotában ennyire modernt, divatosat, a lebegő
középkonzol pedig kifejezetten kellemes látvány. Emellett még praktikus is,
mert a váltó és a klíma könnyebben elérhető, apró „szépséghiba", hogy a
tesztautóban kevés kézi beavatkozást igénylő „automata" váltó volt. A szintén
21-ik századi Optitron műszerek jól passzolnak hozzá, szép a
műszerfal-középkonzol együttes színkonbinációja, az anyaghasználat viszont csak
átlagos. Különösen a kétrészes kesztyűtartónál feltűnő a kemény műanyagok
használata, valamint bosszantó még, hogy az mp3-as hi-fi berendezés
hangerő-szabályozó gombja -a fényes bevonata miatt - majdhogynem
használhatatlan.
Ellenben a fotelok kárpitanyagai finom mintázatúak, tetszetősek,
s a helykínálat is rendben van - bár a tengelytáv nem változott az elődhöz
képest. Elöl-hátul nagyok az ülések, sima hátsó padlójáért pedig plusz pontokat
érdemel az Auris. A kézifékkar elrendezése sokkal inkább látványos, mint
hasznos, a háromküllős bőrkormány fogása jó, mögötte - jobb és bal oldalon,
fel- illetve le - kis fülekkel kapcsolható az öt sebességfokozat. Már a Sol
felszereltség is minden igényt kielégít, a különböző szintek között nincsenek
nagy ugrások, a tesztelt Executive kivitel alig kínált többet
(menetstabilizáló, Xenon fényszórók) nála. A kétzónás klíma mellett van
tempomat, elektrokromatikus visszapillantó tükör, széria az eső- és
szürkületérzékelő, kulcs nincs, a motor pedig gombnyomásra indul. A biztonsági
arzenál teljes, a térdlégzsák, a nyaksérülést csökkentő ülések sem a feláras
tételek között szerepelnek. A csomagtartó mérete immár elfogadható a
kategóriában, bár 355 literes űrtartalmával még mindig nem tartozik a nagyok
közé.

Bezzeg az 1,6-os benzinmotor a műszaki megoldásai és a teljesítménye révén is a
csúcson van. VVT-i, sőt kettős VVT-i, tehát mind a szívó, mind a kipufogó
oldali szelepek mozgása variálható, így nemcsak nagyobb a teljesítménye (124
lóerő) az átlagnál, de rugalmasabban is használható. Ereje szépen, fokozatosan
érkezik meg a gázpedál lenyomására, legnagyobb teljesítményét és nyomatékát
(157 Nm) viszonylag magas fordulatszámon (6000, illetve 5400) adja le. Hogy
mégsem gyorsulási bajnok a Toyota Auris (0-100 km/h: 12,1 másodperc) azt
elsősorban a hozzá kapcsolt „kormányról is utasítható" MultiMode váltónak
köszönhető, amely némileg visszafogja az egyébként szívesen pörgő benzinmotort.
Alapvetően finoman, kényelmes tempóban dolgozik, hamar felkapcsol, egyedül
Sport állásban hagyja elszabadulni a fordulatszámmérő mutatóját. Egyébként a
műszerfalon villogó nyilak is inkább a takarékos vezetésre ösztökélik a sofőrt,
az 1,6-os erőforrás elsősorban a józan gondolkodású családok választása. Erre a
tényre tankolásnál sem cáfol rá a Toyota, a teszt során 7,5 liter ólommentessel
beérte 100 kilométerenként. A régi Corollához képest jelentősen átdolgozott
futómű szintén rászolgál a dicséretre, de ügyességét csak azután fogjuk
értékelni, ha egy rossz minőségű úton az Auris után egy másik kocsival is
végighajtunk. Amúgy meg észrevétlenül teszi a dolgát, húzós kanyarokban is
stabil marad.
Az Executive kivitelű Auris nem olcsó, ötajtós karosszériával, manuális
váltóval 5 millió 295 ezer forintba kerül. Az extra váltó persze további anyagi
terhet jelent a vásárlók számára, de a megbízhatóságra, értékállóságra vágyó,
komfortorientált ügyfelek valószínűleg gondolkodás nélkül kipengetik érte ezt
az összeget.
|