Kánaán - Nissan Murano 3,5 V6 Xtronic CVT

Még nem is ültem benne, de már imádtam. Elsősorban nem a mérete miatt, bár kinek nem jön jól - néha - pár plusz centi. Nem is a Bose hi-fi, a bőr belső vagy az ülésfűtés hozott lázba, fogalmam sem volt a Nissan Murano felszereltségéről. Az árakat meg sose tudtam megjegyezni, így a milliók sem lehettek okai az imádatomnak. Annak csak és kizárólag egy oka volt: a három és fél literes V6-os motor.

Ó... azok a csodálatos V6-os és V8-as motorok! Hogy irigylem értük Amerikát! (Na, szépen is nézünk ki, múltkor az oroszokat, most meg...) Nekem bezzeg - legtöbbször - csak a büdös, hangos dízelek jutnak. Ezért aztán igazán nem csoda, hogy egy-egy ilyen „kapás" esetén már előre örülök! 3498 cm³, hat henger, ja és 234 lóerő! Ez már döfi! Ez már valami! Jó, lehetne több is - a Nissan 350Z-ben ugyanez a motor már 300 lóerő felett tud, nem is beszélve a Murano turbófeltöltős GT-C változatáról - de ne legyünk telhetetlenek! Végülis a Murano nem sportkocsi, „csak" egy szabadidőautó! 234 ló és 318 Nm bárhol, bármikor bőven elég - még az 1800 kg-os önsúlyt, na meg a CVT automata váltót is figyelembe véve.
Nincs is ebben hiba, a Murano már az első métereken igen meggyőzően, finoman viszi át az útra a nagy teljesítményét, s később is tökéletes utazóautóként viselkedik. Nyilvánvaló, hogy a 24 szelepes erőforrás hangolásánál nem a sportosság volt a fő cél, sokkal inkább a nyugodt, fölényes cirkálás, célba érés lehetősége. Ezért a fokozatmentes automata folyamatosan alapjárat közeli fordulatszámon tartja a motort, amely így csak rendkívül diszkréten, mégis fület gyönyörködtetően jelzi működését. Közepes vagy annál nagyobb gázadás esetén azért megvillantja csodás orgánumát, de ez sosem tart sokáig, mert villámgyorsan érkezik a következő, előre beprogramozott „fokozat". A gyorsulás, rugalmasság a kocsi méretéhez képest abszolút kielégítő, igaz a 9,5-ös gyári adat azt is megmutatja, hogy vannak ennél sokkal erősebb gépek. De minek? - kérdezhetné jogosan a Nissan, a Murano kevesebb, mint „negyedgőzzel" eljár városban, félgőzzel országúton, s autópályán is nehéz a képességei végére jutni. Fogyasztása ehhez mérten elfogadható, 12-es átlagával nem szolgál rá a benzinfaló csúfnévre.
A jó menettulajdonságokhoz persze futómű is kell, a japánok ezt „kőkeményen" megoldották, nem dől nagyon, kanyarodik rendesen, de ennek megfelelően ráz a Murano. Nem is tudom elképzelni, hogy az USA-ban ez a beállítás megállja a helyét, még akkor sem, ha ezerszer jobb útjaik vannak. Emiatt egyébként terepre is félve vittem, illetve csak kollégám erőteljes győzködésére. Tudtam, hogy szabadidőautó, tehát nem oda való, de a sportos mintázatú gumik a sáros talajon már az első métereken megadták magukat. Szóval, kapcsolható négykerék-hajtás ide, nagy szabadmagasság oda, a Nissan Murano vérbeli aszfaltbetyár. Annak viszont kellemes, sőt vezetni is jó, mérete ellenére könnyen irányítható, a magas üléspozícióból pedig remekül átlátni a forgalmat.

A vezető ülése tökéletesen személyre szabható, ugyanúgy elektromosan, mint az első utasé; a helykínálat meg pazar. A hátsó sorban ugyanilyen rózsás a helyzet, széltében-hosszában bőséges a tér, ideálisabb családi „limuzint" keresve se találhatnánk. A könnyen letakarítható bőrkárpit az ülésfűtés miatt télen sem kínszenvedés. A műszerfalért viszont kár, ilyet én maximum játékautóban, matchboxban tudnék elképzelni. Csúnyaságán túl viszont nincs baj vele, ahogy a középkonzollal sincs, jellegzetes amerikai stílusjegy, hogy a nagy gombokkal működő Bose hi-fi-nek kazettás nyílása is van. Éljen a Bundy család! Felette hatalmas, színes kijelző van a navigációnak, ami magyar térkép nélkül tök értelmetlen lenne, a tolatókamera azonban hasznossá teszi. (Először nem is értettem, hogy ekkora batáron miért nincs tolatóradar, oszt kiderült, hogy kamera van helyette. Éljen a technika is!) Persze tárolóhelyből akad szép számmal, a könyöklő például némi túlzással kisebb hátizsákokat is elnyel, vagyis megint csak tiszta Amerika. Az alapra 440 literes csomagtartó szépen bővíthető, szükség esetén könnyedén megoldható a Muranóval egy költözés.

Pedig kívülről nem épp racionálisan faragott, szögletes teherautó, hanem elegáns, magas építésű „sportkocsi". Az ám, mert az orrát bizony sportautók is megirigyelhetnék, hihetetlenül jól néz ki a bőséges krómozás miatt/ellenére. Ráadásul cseppet sem bumfordi, nehézkes a formája, sikerét jól mutatja, hogy az időközben piacra került új generáció alig különbözik ettől a kiadástól.
A családi autónak kiváló Nissan Murano ára miatt Magyarországon sosem lesz családi autó. Induló ára ugyanis 14 millió 850 ezer forint (USA: 27850$), sovány vigasz, hogy felszereltsége majdnem teljes: a metálfény kivételével minden lényeges elem széria. Persze lehet venni hozzá extra forintokért ilyen-olyan tetőboxot, műanyag csomagtér-burkolatot, de a Nissan Murano ezek nélkül is jó autó.