Automatát?! Kizárt! Lassan kapcsol, lassan gyorsul,
meg egyébként is jó dolog saját kézzel váltogatni! Csak és kizárólag automatát!
Majd biztos folyton kuplungolok a budapesti dugókba! Csak a hülyék vesznek
manuális váltós kocsit!

Érvek és ellenérvek szólnak mindkét oldal mellett, az
ellentét kibékíthetetlen, örök vitatéma ez az autós társadalomban! Vagy
mégsem?! Hát, egy ideje már nem feltétlenül, egyre több automata váltó kínál
kézi kapcsolási lehetőséget! És most nem arra gondolok, hogy a választókart
előre-hátra, jobbra vagy balra tologatom, hanem egy annál sokkal jobb játékra.
Az ezredforduló környékén ugyanis megjelentek az utcai autókban is a kormány
mögötti fülecskék, azaz az „F1-es kapcsolók, melyeknek a használata igencsak jó
móka. Az új Lancerral pedig a Mitsubishi is „beszáll a buliba", mégpedig egy
fokozatmentes, kormányról is kapcsolható, hatfokozatú automatával.
Fú, itt kezd egy kicsikét összezavarodni a dolog, fokozatmentes, automata,
aztán meg mégis hatfokozatú, most mi van?! De ilyen a technika, pláne a
legmodernebb, szóval ezt kell szeretni. Nézzük tehát: alapesetben adott egy
fokozatmentes automata váltó, ennek megfelelően a Lancer normál üzemben szinte
a fordulatszám emelése nélkül gyorsul. Minden alkalommal érdekes érzés,
csendben, rántás- és erőlködésmentesen érjük el a kívánt sebességet. Nagy
gázra, akárcsak a többi CVT váltó, a Mitsubishié is növeli a fordulatszámot, az
1,8-as VVT motor felpörög, s több erő jön belőle, a gázadás végéig pedig az új
szinten stabilizálódik a fordulatszám. Ez csak azért kellemetlen, mert akár a
végsebesség eléréséig folyamatosan bőg az erőforrás, nincsenek a manuális váltónál
szokásos fordulatszám és zajszint „visszaesések". Emiatt egy idő után igen
óvatos duhajokká válhatunk, vagy elővesszük a következő üzemmódot, a
manuálisat. Ez pedig kétféleképpen történhet: vagy a váltó karját pofozgatjuk
előre és hátra, vagy a kormány mögötti füleket használjuk.
Elárulom, utóbbi sokkal jobb játék! Különösen kanyargós úton! Nem kell
elengedni a kormányt, nem kell oldalra nyúlkálni, csak egy ujjmozdulat, és már
kapcsoltuk is a következő fokozatot. Ekkor „hagyományos kéziváltós" autóként dolgozik
a Lancer, ám az, hogy nem kell elengednünk a kormányt, jóval nagyobb
koncentrációs képességet jelent. A pazar futóművel és a precíz visszajelzést
nyújtó szervóval együttműködve igen sportosan terelgethető a Lancer,
kiaknázható a 143 ló mindegyike, amelyek csak akkor üvöltenek, ha éppen
akarjuk. Teljesen azonban nem vagyunk szabadjára engedve, a piros
fordulatszám-tartomány határán felkapcsol helyettünk a váltó, ha mi
elfelejtettünk volna. Cserébe automata állásban mi is beavatkozhatunk a
„fülekkel".

Pazar a futómű, ideális a kormány, és a fékre sem lehet panasz, az 1,8-as motor
viszont - talán éppen a CVT váltó miatt - kevésbé lelkes a várthoz, illetve a
korábban tesztelt 1,5-öshöz képest. S valóban, a gyári adatok is megerősítik
sejtésünket, alig gyorsul jobban a 300 cm3-vel kisebb erőforrásnál, s a
végsebessége is majdnem megegyezik vele. Azaz kényelmes, manuális módban pedig
remek játékszer a fokozatmentes automata, de a dinamikáját jelentősen lerontja
a Mitsubishi Lancernak.
A bordó fényezés ellenben alaposan feldobja a karosszériát, melynek a
legütősebb részlete még mindig a hihetetlenül agresszív orra. A könnyűfém felni
is nagy előrelépés korábbi tesztautónkhoz képest, ezen kívül aztán korábban sem
tudtunk belekötni a Lancerba. Az utastér szintúgy rendben van, csak a Rockford
hi-fi-re fájna a fogunk, még akkor is, ha valamennyit levesz a csomagtartóból.
Az 1,8-as motorral és CVT váltóval szerelt Mitsubishi Lancer alap
felszereltségi szintje az Invite. A hiánytalan biztonsági csomagot, klímát,
bőrkormányt, -váltót kínáló modell alapára 5 millió 240 ezer forint.
|