Kettőt egy csapásra - Mazda6 2.5 GT Sedan és CD 2.0 TE Plus Sport

Egyértelműen a GT győzelmére fogadtam volna! Látatlanban, kipróbálás, egyetlen kilométer megtétele nélkül! Én ugyanis ebben az igencsak nyomaték- és dízelorinentált világban - maradiként és kisebbségként vagy maradi kisebbségként - benzinmotorpárti maradtam, pontosabban inkább a fordulatszám rabjaként töltöm a mindennapjaimat. Egyébként is utálom a gázolaj lemoshatatlan, „kitörölhetetlen" szagát.

Ez a GT pedig két és fél literes, 170 lóerős, remek formába csomagolva, tehát minden szempontból ígéretes darab. Szemben a másik csak 2000 cm3-s, „alig" 140 lóerős, igaz, majdnem tökéletesen ugyanolyan karosszériával. Csak nem négy-, hanem ötajtós. De ez nem számít, mert a motorja miatt mehet a sunyiba - borítékoltam előre az eredményt. Sőt, annyira magabiztos voltam, hogy az utóbbi nem is érdekelt különösebben.

Bezzeg a GT-re már jóval a teszt előtt fájt a fogam. Elég volt kipróbálni a kétliteres benzinest, s már számoltam vissza a hátralévő napokat. A Mazda6 amúgy is az első japán, amit ténylegesen el tudnék képzelni a fenekem alatt, nem bírok ránézni lelkesedés nélkül. A GT egy fokkal még a rendes alapváltozatnál is jobban néz ki: dögösebb, sportosabb, agresszívabb, de csak annyira, hogy eleganciája még mindig, mindenkit lenyűgözzön. Ezt a hatást diszkrét spoilerezéssel, új lökhárítóval és a mindkét oldalon kivezetett kipufogócsővel érték el a tuningolók, szóval nem kellett összetörniük magukat a nagy munkában.

Forma terén azonban a CD 2.0 TE nevű dízelnek sincs szégyenkeznivalója, sőt, ezen a téren mérte az első csapást a GT-re. Mert ennek a fehér fényezésnek egyszerűen nincs párja, a GT sötét árnyalata meg aztán végképp nem tudja felvenni vele a versenyt. Szóval, hihetetlen jól néz ki a fehér Mazda6, remekül kijönnek a domborulatai, az ívei, a vonalai, még a tuningkészlet sem hiányzik róla. Ráadásul az ötödik ajtaja miatt praktikusabb is, bár személy szerint engem ez nem érdekel, mivel oly ritkán vállalok plazma-tv, hűtő- és mosógépszállítást. De van, akinek ez létfontosságú és „mindent visz" - az autókártyázás szabályai szerint.

Utastér terén sincs jelentős különbség a két modell között, csak felszereltség- és csomagtartó űrmértékbeli különbségek vannak. Mindkettő tágas, elöl-hátul egyaránt; hosszú távon is kényelmes ülőalkalmatosságokkal. A műszerfal, a középkonzol megegyezik, csak a háttérfények színében mutatnak eltérést. A GT sötétben neonszínben pompázó Mazda6 feliratot és természetesen magasabb igényeket kielégítő komfortszintet tudhat magáénak. A fém pedáloknak, a bőr-szövet kombinációjú kárpitoknak vagy a „zebra" fantázianevű díszítőelemnek azonban inkább csak esztétikai jelentősége van, a lényeges biztonsági és komfortberendezések az alacsonyabb árú TE változatban is benne vannak. Esetleg opcióként megrendelhetőek.

Na, majd az erőforrás értékelésénél egyértelműen lemarad végre a common-rail dízel - gondoltam, bár egyébként utálom és - véleményem szerint különböző karakterisztikájuk folytán - nem is érdemes/helyes összevetni a két motorfajtát. A 2,5 literes, benzines GT pörgős, teljesítményét (170 LE/6000 ) magas fordulatszámon adja le, míg a dízel jóval szűkebb tartományban használható, ugyanakkor csúcsnyomatékát és -teljesítményét pedig már 2000-nél, illetve 3200-nál hozza. Meg hát a váltóáttételek is teljesen különböznek, a hatfokozatú szerkezet kapcsolhatósága azonban mindkét gépben japános. Végsebesség és gyorsulás terén is a benzines a nyerő a gyári adatok terén, érzetre azonban a GT egy kicsit csalódást okoz - legalábbis nekem. Talán túl sokat vártam tőle, mert kollégáim szerint szépen megy, tűri az erőszakosabb bánásmódot, teljesen ideális hosszú távú utazóautó.

Ezzel nem is vitatkoznék, de mégis inkább megvárnám a remélhetőleg átütő erejű MPS-t, az lesz az én erőcsomagom, választásom, addig meg eljárok a viszonylag kellemes orgánumú, rendkívül takarékos, fehér dízellel. Mert nyugodt vezetési stílus mellett akár 6 liter alatt képes fogyasztani, ami méreteit figyelembe véve igen meglepő érték. „Ereszd el a hajam" stílusnál persze jóval iszákosabb, de a GT 10 liter feletti szintjét nem éri el. Több váltással pedig ugyanúgy dinamikus autó, megállja a helyét a mindennapokban, részecskeszűrője pedig még a környezetet is kíméli. A futómű, a kormány és a fék triója hasonlóan jól teljesít, a Mazda6 sportos, de kényelmes autó. Nagy sebességnél stabil; tömegét, méretét meghazudtolva sokáig semlegesen fordul, egyébként pedig a menetstabilizáló segít. Csírájában elfojtja a problémás helyzeteket, magabiztos sofőröknek viszont megadja a szabadság lehetőségét, mivel kikapcsolható.

Nincs egyértelmű győztes, a dízel Mazda6 ugyanúgy tetszett, ha nem jobban, mint a GT. Az sem vitatható, hogy elfogult vagyok, de a Mazda6 mindenképpen figyelemreméltó autó. Elsősorban szép, kényelmes családi kocsi, talán még elfogadható áron: a 2,5 GT közel nyolc, a CD 2.0 TE Plus pedig 7 millió 319 ezer forintért hazavihető.