Kia Picanto 1.0 LX Cool - Kicsi a bors, de nagyszájú

Úgy tűnik, ez a hét a távol-keleti márkáké, tegnap egy Hyundai szerepelt a címlapon, ma pedig egy Kia kerül terítékre. De nem ez a lényeg, hanem, hogy kollégám mennyire ráhibázott a címmel, tessék Koreát komolyan venni!

Én már korábban is sejtettem, amire Imi most kategorikusan rávilágított, tudniillik, hogy Dél-Koreát muszáj komolyan venni, és tuti, hogy nem voltam egyedül ezzel a megérzésemmel, mások is sejtették már, s itt elsősorban a konkurenciára és a vásárlókra gondolok. Mert nagyon konkrét figyelmeztető jelek voltak, amik az utcán „hevertek": egyre-másra tűntek fel a forgalomban a divatos kinézetű, Hyundai, Kia és Chevrolet emblémás autók, a gazdasági recesszióhoz képest mindenképpen nagy számban. S a tesztekből is ez jön le,  mindegy, hogy Sorentóról, Sportage-ről, ix20-ról, ix35-ről vagy Vengáról szól, mind csupa-csupa dicséret.

Aztán itt van az új Picanto. Egy mini, amely kész divatdiktátor! Egy igazi karakter, tömegből kitűnő egyéniség, amely oroszlánszájával lenyeli az egész világot. Keresztbe.

Mindent tud, amit elvárnak tőle. Kocka, pontosabban szögletes és magas, amilyennek egy jó mininek - a helykihasználás miatt - lennie kell: minimális alapterületet használ ki, maximálisan. És arányosan. Úgy, hogy még a kerekei sem túl keskenyek.

Míg régen az olaszok vitték a prímet a formatervezésben, ők tudták a legjobban, hogy mitől döglik a légy, mára a távol-keletiek is megtanulták azt. Megtanulták és simán befogták a őket, mármint az olaszokat, igaz, némi segédlettel, hisz európai - és Amerikában amerikai - „segédmunkásokkal" dolgoztatnak. Rájöttek, hogy ezt kell csinálni, más nép, más kultúra és legfőképpen nagyon más ízlés. S a dolog működik: a kis Picanto európai ízléssel megrajzolt, könnyen emészthető és divatos autó lett. Éppen annyi ívvel és éllel, olyan nagy szájjal, és annyira emelkedő övvonallal, amennyire - nekünk - szükségünk van. Pont.

Közben maradt szögletes, vagyis a térkihasználás apró csodája. Mindössze 3,6 méter hosszú apróság, 2385 milliméteres tengelytávval. Mégis elfér benne négy felnőtt, nem törpe, elöl kettő, hátul kettő, na nem ugyanabban a kényelemben. A láb-, váll- és fejtér rendben, csak a háttámlákkal akad némi probléma, elöl a görbületükkel - ez lehet, hogy a saját problémán csak -, hátul viszont a magasságukkal. Ám a miniautóktól nem lehet csodát várni, s a konkurenciában olykor sokkal rosszabb a helyzet. A négy (plusz egy) ajtón keresztül pedig a beszállás is egyszerű, ezt meg a Lancia leste el tőle.

A csomagtartó 200 literes, s inkább magas, mint terebélyes, így a csomagokat állítva, vagy logikusan megtervezve, egymásra pakolva nyeli el. A kacatok meg elférnek az utastérben, poharak a pohártartóban, telefon a rekeszben, tárca szintén, csak a térképeknek szűkös az ajtózseb. De úgyis a navigációké a jövő, meg az i-pod-é és az mp3 lejátszóké, ezeket meg simán csatlakoztathatjuk az autóhoz, hogy kedvenc zenénk szólhasson az egyébként cd-s rádió hangszóróiból. Mondjuk Vasco Rossitól a Vieni Qui.

Ez persze nem tartozik szorosan a tárgyhoz, a műszerfal és a középkonzol kialakítása azonban feltétlen szót érdemel, a külsőhöz hasonlóan jól néz ki. Egyöntetűen mindenkinek ez a véleménye róla, nem hivalkodó, nem kusza, csak modern, a szó legpozitívabb értelmében. Kerek és félkerek műszerekkel, kijelzőkkel és kapcsolókkal, vörös háttér-világítással. A minőség, kidolgozás jó, miközben az anyagok természetesen kemények, a hasonló autók szintjét mutatva, A sötétebb kárpitokat világos, fémes betétek bolondítják meg, szerencsére nem eltúlozva, ízlésesen.

A motor kulccsal indul, s hangjából nem derül ki azonnal, hogy háromhengeres. Az 1 literes egység felettébb finoman indul, s ugyanígy vibrál a karosszéria, míg el nem hagyjuk az alapjárati fordulatot. Csak magas fordulaton pörgetve jön meg a Wartburg-feeling, Dagidög imádta is, akár a htp-s Skodáját.

A hang, az érzés wartburgos, vagyis keletnémet(es), a lendület viszont cseppet sem, a kis Picanto meglepően jól megy. Meglepően? 69 lóerő jut kevesebb, mint egy tonnára, így már érthető a fürgesége. Egyesben, kettesben, hármasban tolva, kihasználva a széles fordulatszám-tartományt, jól gyorsul a Kia, negyedikben aztán már fogy az erő, hogy végül ötödikben csendben, takarékosan és csökkent dinamikával utazhassunk. Egyáltalán nem rossz, sőt dicséretes, van lehetőség gyorsulni, előzni és száguldani (egy minihez képest), vagy nyugodtan, normálisan elmenni A-ból B-be. A klíma viszont fordított nitro-gombént működik, rendesen megérzi 998 cm3-es benzinmotor a szellőzőrendszer működését, de emiatt sem lehet felette pálcát törni.

Amúgy a Picanto futóművét is inkább a sportos lelkületű pilóták igényeihez hangolták, olykor-olykor egy csatornafedélen is kínszenvedés vele átjutni, vagyis meglehetősen kemény, feszes a felfüggesztés. Döccen az úthibákon, zökken a gödrökben, és hát kicsi a tengelytáv, ehhez képest viszont briliánsak a kanyarvételi tulajdonságai. Nem dől, nem bizonytalan, magabiztosan megy és kanyarodik, a szél sem zavarja meg túlságosan a fejét. A keskeny Eco gumik is csak vészfékezésnél érnek a képességeik határára, rossz minőségű úton. A fogyasztás szintén oké, mitől is fogyasztana sokat, persze a gyári 4,2-t nem sikerült alulmúlnunk vele.

Már csak az ár van hátra, a kis Picanto legkevesebb 2.399.000 forintért vihető haza. Az általunk tesztelt darab (LX Cool) 2.599.000 forint, a P1 komfortcsomag további 100.000 forintnyi extra kiadást jelent. Utóbbi fordulatszámmérőt, állítható magasságú vezetőülést, első elektromos ablakokat, gyári rádiót és USB csatlakozót tartalmaz. Mini vásárlása esetén mindenképpen megfontolandó ajánlat, és semmiképp se felejtsék: tessék Koreát komolyan venni!