Vagyis nem ezektől az extra dolgoktól jó autó a Kia
Soul! Bár mindegyik ad egy kis pluszt, de nélkülük is erős egyéniség a koreai.
Még a világos pasztellszín (VanillaShake) sem ront a vizuális élményen,
legalább olyan jól áll a szögletes karosszériának, mint a piros. A normális
méretű, 16 colos felnik pedig később hatalmas szerepet kapnak, de előbb az
utastér következik.
Mikor először beszálltam a Soulba, talán az első mozdulataim egyike az volt,
hogy a kormány mögé eldugott kapcsolóért - ez szabályozza a hangszórók
lüktetését - nyúltam, s nagyot csalódtam. Aztán hátramenet, és egyre komorabban
bámultan a tükörbe, tolatókamera sincs. Se piros vagy vaníliaszínű
műszerfal-betétek, minden sötét, fekete. Röviden: nekem hiányzik a
„parasztvakítás"!
Ettől eltekintve semmi bajom a Soullal: könnyű a beszállás, a magas pozícióból
jó a kilátás előre (hátra korlátozottan), a helykínálat elöl-hátul bőséges, és
fiatalos a design. A közös napellenző alól három kerek cső néz velünk farkasszemet,
a legömbölyített középkonzol kifejezetten divatos, s a legfontosabb részei
könnyen el is érhetőek. Van egy csomó rakodóhely, USB és aux-csatlakozó,
szivargyújtó és külön 12 voltos aljzat. A széles ajtózsebben külön helye van az
üdítős palacknak, a kormány szép, kár, hogy a bőrborítás opcionális. A
felszereltség amúgy az olcsóbb LX verzió esetén sem fapados, a korábban
említett apróságokon túl széria a négy elektromos ablak, a kormányról
vezérelhető CD-s rádió, a manuális klíma és a távirányítós központi zár.
A biztonsági csomag még ennél is teljesebb, ESP, ABS, EBD, első, oldalsó és
függönylégzsák ügyel a bennülők életére, sőt a Soul figyelmeztet a biztonsági
öv használatára, és természetesen a gyermeküléseket is ISOFIX rögzítési
lehetőségek várják. A csomagtartó mérete ellenben alapra továbbra sem valami
meggyőző, különösen a kocsi méretéhez képest igen apró: 220 liter, ráadásul
„hiánycikk" a kalaptartó.
Az 1,6-os, 126 lóerős benzinmotor papíron ugyan erősebb, mint a szintén 1,6-os
dízel, nyomatékból viszont jóval kevesebbet tud felmutatni. 260 helyett
156 Nm-t, mégsem cserélném vissza rá. Biztos, hogy nem annyira nyomatékos,
talán alacsony fordulatszámon nem annyira élénk és használható, mint a
common-rail egység, összességében mégis kulturáltabb a változó szelepvezérléses
benzinmotor. Pörgetve - 3500-as fordulatszám felett - pedig az ereje is megjön,
a felhangosodó lovak ilyenkor egész szaporán viszik a szögletes és nagy
légellenállású karosszériát. További pozitívum, hogy a futómű felveszi a lépést
a pacikkal, a Soul magabiztosan falja a kanyarokat, nem dől meg, nem okoz
izgalmat. Persze a hangolása kemény, ám az LX kivitelhez járó 16-os
felnikkel egészen tűrhető az „élet". Ezzel már nem olvassuk le az összes
csatornafedél gyártóját, meghagyja a vesekövünket, vagyis még Magyarországon is
elviselhető, kibírható. Az ötfokozatú váltót ellenben azonnal lecserélném,
kapcsolhatósága ugyanolyan gáz, mint a dízelben, ezek után a régi Reanult-kra
egy szót sem mernék szólni.
A Soul, illetve az 1,6 CVVT aggregát fogyasztása abszolút rendben van,
különösen a közlekedési szabályokat betartva tett ránk kedvező benyomást a
guruló téglatest. „Normál" körülmények között simán beérte 6,4 literrel 100
kilométerenként, ami remek érték. Természetesen válaszként az agresszívabb
gázpedálkezelésre, nagyobb tempóra gyorsabban megindult a tankóra mutatója
lefelé, ám az ekkor adódott, 8,3 literes átlag - a körülményeket figyelembe
véve - még mindig elfogadható érték.
Ára szintén egészen családbarát, 3 millió 949 forintért vihető haza. Ennyi
pénzért egy jópofa, karakteres, kényelmes autót kapunk, amit a pénztárcánk
függvényében rendkívül egyedivé alakíthatunk.
