Kia Sportage 1.7 CRDi 2WD - A tank

Nem valami konkrét dologra gondolok, inkább csak egy érzés. Szóval ne úgy nézzenek rá, hogy „csak” egy lövegtorony hiányzik a tetejéről vagy hogy képes lenne mindenen átgázolni. Mégis, ebben a Sportage-ben van valami nagyon-nagyon tankszerű.

Megtörtént az, ami néhány évvel ezelőtt sohasem történhetett volna: egy Kia formáján elmélkedem. Magentis, Rio, Picanto, típusok jöttek-mentek anélkül, hogy bárkinek feltűntek volna vagy akárki könnyeket ejtett volna értük. Aztán történt valami. Először a - nekünk, európaiaknak - hihetetlen időtartamú garancia kapcsán kezdtük megjegyezni a Kiák nevét, majd elkezdtek érdekes és tetszetős kocsikat gyártani. Lásd Soul, Sorento, Optima.

Vagy a Sportage. Egyébként a szabadidőautó esetében ugyanaz a sztori, amit a fentiekben röviden felvázoltam, az első generációról ugyan még rémlik annyi, hogy Németországban is gyártották, ám az utolsó nemzedék már egyáltalán nem ugrik be. Ez van.

A mostanival majdnem biztos, hogy nem lesz ilyen gondom: kifejezetten karakteres, erősen tankszerű, modern szabadidőautó. Tankszerű, mégsem rémisztően agresszív, inkább csak rendkívül határozott, férfias vonásokkal bír. Mindezt úgy érték el, hogy nincs túljátszva a forma; egyszerű, feszes, markáns vonalakkal szabták ki a karosszériát, úgy, hogy az övvonalat már-már aránytalanul magasan tartották, az orrot pedig a tigrisszáj uralja. Mellette apró, metszett, ravasz szemek, alatta meg kanyarfényszóróként is üzemelő ködlámpák fészkelnek. Mint már említettem: egyszerű, de hatásos ez az „összeállítás", ahogy a vaskos C-oszlop is eléri a célját, igaz, utóbbi nem túl praktikus a hátralátás szempontjából. Egyedül a hátsó lámpák kesze-kusza alakja tér el az „alapkoncepciótól", de nem vészes, még kibírható, hol van ez a testvérmárka eklektikus designjától.

Szabadidőautó, tehát magas építésű, alapra nagy és könnyűfém felnikkel, viszonylag jelentős szabad hasmagassággal. Szabadidőautó, a tesztelt verzió mégsem összkerekes, a Kia meghagyja a lehetőséget a vásárlóknak, döntsék el ők, szükségük van-e mind a négy kerék hajtására. Amúgy logikus ez a modellpolitika, jól tudjuk, hogy ezek az autók többnyire sosem hagyják el az aszfaltot, maximum télen jöhet jól a plusz két hajtott kerék.

A magas építésmód azonban számos, más előnyt biztosít, a magas vezetőpozícióból remekül átlátni a forgalmat, tehát egyfajta extra biztonságot ad, illetve a hátsó utasok, például a gyerekek is élvezni fogják a személyautóktól eltérő perspektívát. Ugyanakkor földúton, könnyű terepen is jól boldogul a Sportage, ahol még nincs szükség négykerékhajtásra. De ezzel mindenki, aki kicsit is ért az autókhoz, tisztában van, kár ilyennel koptatni a klaviatúrát.

Mindenképpen muszáj azonban a helykínálatról és a designról szót ejteni, hiszen ezen a téren minden autó egyedi. Nem téved az, aki úgy gondolja, hogy a Kia kisebbik SUV-ja tágas, hiszen a tengelytávja 2640 mm. Ez pedig már a családi kocsikként is beváló kompakt kategória átlagát jelenti, ráadásul a magas üléspozíció tovább javítja a térérzetet. Csak át kell jutni valahogy a magas küszöbön, aztán már ott várnak minket a kényelmesen nagy, első ülések, hátul meg a háromszemélyes, enyhén formázott pad. A kárpitok alapvetően sötét tónusúak, csak a műszerfalon (kormányon és váltó körül) tűnik fel némi fényes részlet, ám a minőség - szabadidőautóhoz mérten - korrekt. A design modern, a formák barátságosak, a középkonzolon számtalan helyen megismétlődik a tigrisszáj motívum. Mégsem unalmas, éjszaka is kellemes, nincs benne hiba. A multifunkciós kormányról még a telefon is kezelhető, a klíma (alapra) manuális, ugyanakkor van USB csatlakozó az mp3-as hifihez. Az alapfelszereltség kielégítő (légzsákok hada, ABS, ESP, ISOFIX, elektromos ablak, stb....), a csomagtartó mérete meg több is annál, mondhatni hatalmas, alapra 564 literes. És az utastérben is akadnak még további rakodási lehetőségek, pohártartók, kesztyűtartó és egyéb rejtett rekeszek.

Az 1,7-es CRDi motorral a Kia menetteljesítményei nem ennyire kiemelkedőek, mint a raktér kapacitása, van azonban még egy olyan képessége a Sportage-nek, melyben nagyon-nagyon jó. Méghozzá a fogyasztása, az étvágytalansága az, a sebességhatárokat betartva, vegyes körülmények - tehát országúti és városi szakaszok váltakozása - mellett alig 5,2 liter gázolajat igényelt 100 kilométerenként. Nem vicc, szinte nem hittem a szememnek és a fedélzeti számítógépnek, ám a tankolás később igazolta az üresen majd' 1400 kilógrammos masina computerét. Remek, mert mindezt úgy érte el a koreai SUV, hogy nem kiemelkedően lomha, csak a sebességhatárokat tartottam be szigorúan. Gyári adatok szerint 12,4 másodperc alatt gyorsul a 115 lóerős masina 0-ról 100 km/h-ra, végsebessége 173 km/h, s ez teljesen elegendő is egy magas építésű SUV számára. Mindezt biztonságosan és „egykedvűen" teljesíti, vagyis a viszonylag kis hengerűrtartalmú motor alacsony fordulatszámon is hadba fogható, méghozzá hang nélkül, a feszes hangolású futómű pedig jelentős tartalékokkal bír. A magas építésmód és a nagy kerekek olykor városban is jól jönnek, parkoláskor és kátyúzáskor mindenképp, a kormány miatt sem gond a manőverezés, csak az ötfokozatú váltó egyese-kettese ne lenne ennyire karcos. De ezt már a Kiáknák megszoktam.

Végül már csak az ára van hátra, a kétkerékhajtású, alapfelszereltségű (LX) Sportage 5 millió 749 ezer forint. Tágas, csendes, keveset fogyaszt, és nagyon-nagyon tankszerű.