Az útiterv egyszerű: Velencéből kihajózunk és egy nagy kört teszünk a Földközi tenger medencéjében egészen Barcelona-ig. Velencébe eljutni kétféle képpen tudunk. (Mivel nem ott fogunk majd végleg kiszállni a hajóból, ezért az autó szóba sem jöhet.) Amennyiben elég korán tudjuk az utazás időpontját fapados repülőjárattal akár húszezer forint alatt kijuthatunk. Esetünkben sajnos nem tudtuk a repülőt igénybe venni, ezért maradt a MÁV szolgáltatásának igénybe vétele, tehát vonattal indultunk Velencébe.
Bár én kapva kaptam az alkalmon, hiszen még sosem utaztam hálókocsiban. Ez azért is indokolt, mert az út nem kevesebb, mint 14 óra. Neten szétnézve egy olcsóbb és egy drágább berendezésű hálókocsit találtam. Az olcsóbbal is beérjük felkiálltással megbeszéltük, hogy low-cost verzióval élünk. A székesfehérvári felszállás után szembesültem azzal, hogy a MÁV által közölt információkkal szemben egy egészséges gyanúval kell élni.
Mint kiderült a weben nem szerepelt a sima pados utazási lehetőség, így a végállomásig ülve próbáltunk pihenni és aludni. Az alvás csak minimálisra sikerült, hiszen minden határátkelésnél tüzetesen átvizsgálták az egész vonatot a vámosok.
Érkezés reggel hétkor a velencei központi pályudvarra. Percre pontosan. Lehet, hogy itthon egy borzasztóan trehány cég a MÁV, úgy látszik külföldön már rájöttek, hogy ez nem megengedhető viselkedési forma. A pályaudvartól 15 percnyi séta a kikötő.
Először ekkor döbben meg azon az ember, hogy mekkora hajók úsznak a világ tengerein és óceánjain. Leírhatatlan, hogy mennyire kicsinek érzi magát az ember egy 322 méter hosszú és 91.000 tonnás hajó mellett. (Ez nagyobb tömeg, mint egy átlagos repülőgép hordozóé.) Felfelé 12 fedélzet, 35 méter széles, átlagos merülése 8 méter.
Három, egyenként 3200 lóerős motor gondoskodik a monstrum meghajtásáról, illetve árammal történő ellátásáról. Ebben a hatalmas térben 2038 vendég elhelyezésére van lehetőség összesen 1019 szobában. A szobák az ablaktalan kabintól a 145 négyzetméteres Penthouse-ig terjednek.
Ezek közül mindenki pénztárcája szerint választhat. Jelenleg (természetesen úttól függően) 1000 és 6000 euró között válthatunk jegyet egy ilyen útra. Ebben az összegben benne foglaltatik a teljes ellátás és a szállás, valamint a hajó szórakoztató egységeinek látogatása. Étkezésnél csak az alkoholos italokért és a szódáért kell fizetni.
A szóda jelen esetben a Cola-t és társait jelenti. Aki mindenképpen függő, annak ajánlhatom a szóda csomagot, amikor is 35 dollár ellenében kap a vendég egy poharat, melyet az út során akárhányszor új töltenek neki bármelyik bárban. Egyébként ezen a hajóosztályon 930 főnyi személyzet gondoskodik az utasokról.
És hogy milyen ez a gondoskodás? Arról tényleg csak felső fokon tudok beszélni. Bár elbeszéléseket már sokat hallottam arról, hogy itt tényleg ki van szolgálva az ember a pénzéért, de nem hittem mindent el maradék nélkül. Most már elhiszem. A szobákat naponta kétszer teszik rendbe. Az éttermekben reggel öt és este 11 között szinte bármit ehetünk mi szemnek és szájnak ingere. Az egyszerű sültektől kezdve a tengeri herkentyűkön keresztül, a legexrémebb fogásokig mindent megkaphatunk.
Minden este étkezhetünk olyan étteremben, ahol úgynevezett ültetéses vacsorát tálalnak fel. (Itt fel kell öltözni, ugyanis szigorú dress code van érvénybe. Én is zúgolódtam az elején, hogy miért kell ültünyt húznom egy paprikás krumpli kedvéért.) Öt fogás érkezik: előétel, leves, saláta, főétel és desszert. Mindegyiknél legalább három féléből választhatunk.
Aki itt éhes marad az inkább maradjon otthon. Az étlap változatos és nagyon széles a ráktól a bárányon keresztül az argentin marháig. Ide kívánkozik, hogy az utolsó vacsoránál került az étlapra az argentin marhasteak amit vétek lett volna kihagyni. Természetesen azt nem közölték előre, hogy a kiindulási nyers marhaszelet nem kevesebb, mint 85 dekás. Életemben nem találkoztam még ekkor hústömeggel egyetlen tányéron, és mindössze egyetlen kisebb főtt krumpli volt mellé a köret.
Nekivetkőztem és rendesen beleizzadtam, de megettem. Ne nem csak amiatt a kényszer miatt, hogy ki van fizetve, de fantasztikusan finom is volt. Azt kell mondjam életem eddigi legjobb marhaszelete volt. Ha már az étkezésnél tartunk néhány adat arról, hogy mit fogyasztott a népes vendég sereg az út alatt. (Ezt a hivatalos hajóújság adta tudtunkra, amit miden nap frissen kaptunk a kabinba – a személyzetnek külön újságja van.) Ezek szerint az út során elfogyott 9.7 tonna marha, 2.5 tonna bárány, 2-2 tonna disznó és borjú hús. 900 kiló kolbász, 3.5 tonna csirke, 1.3 tonna kacsa (zseniális kacsasülteteket készítettek), 3 tonna pulyka és valamivel több mint 1 tonna különféle rák.
Megettünk (sok egzotikus) 30 tonna friss zökdséget és 40 tonna gyümölcsöt. A több ezer liter fagyi, tea, kávé és ásványvíz mellett elfogyott 6000 üveg bor, 350 üveg pezsgő és 2000 üvegnyi égetett szesz. A legnépszerűbb mégis a sör volt – elvélegre végig nagyon meleg volt – közel 20.000 üveg fenekére néztünk. A pihenéshez természetesen nagyon sok hely állt a rendelkezésre. Külső és belső medencék, jakuzzik várták a lazítani vágyókat.
Van a hajón egy SPA is, ahol a különféle masszázsoktól kezdve rengeteg szépítő kúrát vehetünk igénybe. Ezek azonban már a fizetős kategóriába tartoznak. Sportolni is lehet, hiszen a konditeremtől kezdve a kosárpályáig sok lehetőség áll rendelkezésre. Néhány szót ezért az őtvonalról is ejtsek. Bár nem akarok városlátogatásba sűllyedni. Velencéből indultunk, következő állomásunk a horvátországi Dubrovnik volt.
Az óváros fantasztikus látvány, mintha a középkori kalózok által elfoglalásra váró várost látnánk. Némi készpénz ellenében a várfalon körbe tudjuk sétálni az óvárost. Ez a séte arra is jó, hogy az ember összefusson rég nem látott unokatestvérével. Ilyenkor nehéz megmondani ki döbben meg jobban, de talán Ő, amikor azt mondom, hogy én hajóval vagyok. Ezután egy napot a vizen töltünk és másnap érkezünk Athén-ba. Itt természetesen kötelező tóra az Akropolis és a bazár.
A magyarokat kedvelik és szinte minden árus tud egy-két magyar szót. A következő reggel már Santorini szigeténél ér bennünket. Itt igazából a tájban tudunk gyönyörködni. Vagy felvonóval vagy szmárháton tudunk feljutni a hegytetőre.
Itt is van bazár, utána pedig irány a strand. Kellemes kavicsos vagy homokos részt foghatunk ki. A tenger kellemes volt pár órányi úszkáláshoz és napfürdőzéshez.
Behajózás után (ahol nem tudunk móló mellé állni, ott kishajókkal teszik partra a vendégeket) újabb nap a tengeren. Ezután érkezünk meg Nápolyba.
Santorini-ről történt indulásunk alatt némi szembe hullámzásba kerültünk. Ekkor láthatunk csak olyan utasokat, akik kicsit Popeye szerűen közlekedtek a folyosókon. Egyébként szinte érezhetetlen volt a tenger ringása. Nápolyban érdemes kicsit körülnézni. Mellette két érdekes túra közül választhatunk.
Pompei vagy a Vezúv. (Természetesen minden megállónál lehetőség van több szervezett túra közül választani térítés ellenében, de a saját szakállunkra is elindulhatunk felfedezni a vidéket.) Mi Pompei rom városát választottuk. Hihetetlen érzés olyan utcákon sétálni, mely évszázadokig hamu alá volt temetve.
Másnap érkeztünk Rómába. Itt a Vatikánra és a Colosseumra mindenképpen érdemes időt szakítani. Akinek még van kedve érdemes a Vatikán múzeum kincseit alaposan szemügyre venni. Ébredés után már is a Pisa-i torony tövében találjuk magunkat.
Tényleg olyan ferde, mint a képeken. Egyetlen komoly meglepetés ért csak itt. A torony melletti templom mindig olyan szögbe volt fényképezve, hogy azt hittem két kupolája van az épületnek. A helyszínen konstatáltam csak, hogy a hátsó kupola egy külön álló egység.
Az utolsó előtti megálló Villefrance. Innen három irányba is elindulhatunk. Mehetünk Cannes-ba, vagy Nizza-ba. Mi inkább Monaco-t választottuk. A hercegségbe ritkábban jutunk el. A francia éllami vasút segítségével alig fél órás utazás után már is a Forma 1-es futam színhelyén vagyunk.
A kikötő és a hercegi kastély is szinte régi ismerősként köszönt, annyiszor láttuk már közvetítések során. Búcsúzás előtt még egy napot tölthetünk a vízen, hogy még vásároljunk kaszinózzunk, vagy csak a színházi produkciókat élvezzük. Utolsó reggel Barcelona. Indulás a reptérre és irány Budapest. Úgy gondolom nagyon hálás vagyok életem egyik legnagyobb élményéért. Mindazoknak akik megengedhetik maguknak csak ajánlani tudom, hogy ilyen típusú utakon szerezzenek maguknak egy életre szóló élményt.
