Made in Germany - Porsche sikersztori 2. rész

Pont, mint az egyik régi matchboxom. Fekete, nagy szárnnyal, alatta egy jóval diszkrétebb felirattal: turbo. Akkor ugyan még nem tudtam pontosan, hogy mit jelent ez az öt betű, de a mini játékautó különleges formája miatt a kedvenceim közé tartozott. Persze sokat nem is tévedhettem, a Porsche mindig a legjobb és leggyorsabb sportkocsik közé tartozott.

Hogy mennyire, az csak évekkel később tudatosodott bennem, a turbo „jelző" pedig még külön dimenzióba helyezte a 911-es sorozatot. Így szinte elképzelhetetlen, hogy kezdetben 130 lóerővel gördült le a szerelősorról.

1963-ban azonban, amikor Frankfurtban bemutatkozott a 2+2 üléses, farmotoros, fogasléces kormánnyal szerelt, hátsókerékhajtású sportkocsi prototípusa, még ez is szép teljesítménynek számított. Egy évvel később debütált a 901-es szériaváltozata, melynek nevét a Peugeot miatt 911-esre változtatták. A francia autógyártó ugyanis már korábban „levédte" a 901-es nevet, így a stuttgartiak kénytelenek voltak egy számot lecserélni. Így a 911-es kombináció vonulhatott be a történelemkönyvekbe.

Kezdetben tehát 2 literes, 130 lóerős, léghűtéses boxermotorral kínálták a Porsche új sportkocsiját, s ezt a különleges jellegzetességét egészen 1997-ig megőrizte a modell, csak akkor tértek át a vízhűtésre, a rajongók nem kis bánatára. A forma viszont - akárcsak a kabin szűkös helykínálata - örökre megmaradt, utóbbi persze az évek folyamán nem kis mértékben javult, de a karosszéria alapvetően változatlan. Ellenben a motorpalettát nem hagyták békén a mérnökök, 1966-ban megjelent a korábbinál jóval erősebb, 160 lóerős 911S, egy évre rá pedig a „lebutított", 110 lóerős 911T. Ez a főként amerikai piacra exportált 912-es helyét vette át, melynek jellegzetessége, hogy a 911-es karosszériájába a 356-os négyhengeres motorját (90 LE) csomagolták. A legvadabb és legkivételezettebb rajongók persze inkább a 911R-nek örülhettek, a könnyített karosszériájú, 210 lovas utcai versenyautó mindössze 20 példányban készült. A Targa (Targa Florio) verziót nem limitálták, mivel a kivehető tetővel szerelt 911-es rendkívüli népszerűségre tett szert az USA-ban. A szicíliai autóversenyeken elért sikerekről megemlékező karosszériaváltozatot kivehető műanyag tetővel és hátsó szélvédővel szerelték.

Az 1969-es „B-széria" jelentős módosításokat hozott az előző generációhoz képest, elsősorban a tengelytáv növelése jelentett pozitív hatást a tulajdonosok életére. Méghozzá szó szerint, mivel sokat javult a vad autó kezelhetősége, vagyis visszavett valamennyit a legendás gonoszságából. Az S-modell pedig benzinbefecskendezőt kapott, ezzel teljesítménye 20 lóerővel gyarapodott. Nem ártott azonban megtanulni egy újabb betű- és számkombinációt sem, ugyanis a 911E volt a „zuffenhausi csodafegyver". A 2,2 literes motorral szerelt Porsche 25 lóerővel kevesebbet tudott, mint a 911S, lámpától való indulásnál mégis simán legyorsulta azt.

Az 1970-es évek elejére már mindegyik aggregátból ( kivétel a 911T) kikerült a karburátor, s ugyanez az évtized hozta el a gyűjtők szemében legjobb és legtöbbet érő változatokat, 1973-ban érkezett az RS, 74-ben a Turbo. Előbbi könnyített vagy szuperkönnyített karosszériájával, keményebb futóművével, erősített fékrendszerével, nagyobb kerekeivel és 2,7 literes, 210 lovas motorjával tette boldoggá a pilótákat, utóbbi egyértelműen 260, majd 300 lóerős turbómotojával. A RennSport egyébként versenycélokat szolgált, eredetileg a FIA Group4-es versenyautó homologizációja miatt készült. Később 230 és 300 lóerős RS-ek is utcára kerültek, de sokak szerint mégis csak a Turbo az igazi.

Pedig kezdetben széles kerekei, hatalmas hátsó szárnya ellenére sem számított túl kezes járgánynak az USA-ban 930-as név alatt futó típus, a hatalmas turbólyuk alaposan megnehezítette a vezetők életét. A kiváló gyorsulás miatt azonban mindez mellékes szemponttá vált, még a négyfokozatú sebességváltó ellen sem lázadtak - egészen 1988-ig. Közben a normál modellek jelentős „renováláson" mentek keresztül, 1974-től integrált lökhárító, nagyobb hengerűrtartalmú motor és K-Jetronic befecskendezés jellemezte a 911-es sorozatot. 1981-ben jött a négykerékhajtású Cabriolet is, igaz egyelőre csak koncepcióautó formájában, 1984-ben pedig felelevenedett a Carrera márkanév.

A régi-új név átrajzolt karosszériával, új fékrendszerrel és futóművel, valamint elektronikával borzolta a kedélyeket, a legfontosabb újdonság azonban természetesen a motorháztető alatt lapult. A 3,2-es, hathengeres boxer a Porsche állítása szerint 80%-ában teljesen újnak számított, 207, illetve 231 lóerős teljesítményének köszönhetően akár 5,4 másodperc alatt katapultált 0-ról 100 km/h-ra. Végsebessége elérte a 254 km/h-t, de a tulajdonosok gyakran még tuningolták is a kedvencüket. Háromféle kiadásban lehetett megvásárolni a Carrerát, Coupé, Cabriolet és Targa kivitelben, 1987-től ötfokozatú, Getrag váltóval. Már nincs messze a vízhűtéses korszak sem, a következő részben megismerhetik az újkori 911-eseket, és más, különleges Porsche-modelleket.