Az olasz gép még az ezredforduló évében született,
nagyobb testvéreitől jól elkülönülve, önálló alkotásként, francia segítség
nélkül jött a világra. Érdekesen bumfordi formája háttérbe szorította
jellembeli nagyságát (raktér/csomagtartó mérete, terhelhetőség, ötletes
utastere, stb....), valószínűleg Európa-szerte sok vásárlót ijesztett el a
„nagyképű" arca. Épp ezért modellciklusának feléhez érkezve a tervezők
legfontosabb feladata az volt, hogy átrajzolják a Dobló frontrészét, na meg,
hogy kijavítsák a vásárlók által kritizált apró részleteket. A retusálás
annyira jól sikerült, hogy az új Fiat az amszterdami haszongépjármű-kiállításon
„befutott"+, azaz megnyerte az év áruszállítója díjat.

Az már biztos, hogy a megújult Dobló külsejét nem érheti többé semmiféle
panasz. Az új, „single-frame" hűtőmaszk megtette a hatását, jelenleg keresve
sem lehetne találni divatosabb kisteherautót. Még személyszállítóként sem mutat
rosszul, a barna fényezés például kifejezetten elegáns külsőt kölcsönöz a Dobló
Family-nek. Természetesen az első fényszórók is divatosabbak lettek, továbbá a
hátsókat sem kerülte el a változás szele, új környezetben és más elosztásban
figyelmeztetik a hátulról érkezőket.
Amúgy a karosszéria ugyanolyan praktikus,
mint volt, a két oldalsó tolóajtón keresztül könnyű a beszállás a magas
utastérbe, a nagy méretű csomagtérajtó viszont zavaró. Sokkal jobb megoldás az
üvegezett kétszárnyú ajtó, amely kevesebb helyet igényel, mozgatása sem annyira
megerőltető, felára pedig csak 25 ezer forint.
Széria viszont az utastérben - Family változat esetén - a három üléssor, amely
bőségesen elfér a 4255 mm hosszú karosszériában - a csomagtér rovására. A hét
férőhely miatt a raktér jelképes méretűre zsugorodott, ráadásul a leghátsó
padot ugyan előre lehet dönteni, de kiszerelése egyáltalán nem gyerekjáték.
Nélküle azonban már 750 literes a poggyásztér, sőt 3 m
3-ig tovább is
bővíthető. A helykínálat sem egyformán oszlik meg az ülések között, hátrafelé
haladva romlik a komfort. A „kapitányülésben" és mellette minden rendben van. A
második sorban szintén bőséges a férőhely, sajnos a háttámla szöge viszont túl
meredek; a plusz két ülés pedig inkább csak gyerekeknek való. Utóbbiak
megközelítése az oldalsó tolóajtókon keresztül történhet, a két szélső ülés
egyszerű előrehajtásával.
A piros-fekete színösszeállítású kárpitozás
kifejezetten vidám, éles ellentéte az elegáns külsőnek, mégsem rossz az összhatás.
A műszerfal és a középkonzol maradt a régi, sajnos a vezetőülés állíthatósága
úgyszintén, az ajtópanel azonban előnyére változott. Bővült a fedélzeti
számítógép tudása, valamint a Dobló is megkapta a Stilóból ismerős My-car
rendszer menüjét, amivel sok apró funkciót beállíthatunk. A felszereltség sem
rossz, széria a két légzsák - a tesztautóban oldallégzsákok is voltak (90 ezer
forint) -, az ABS, az állítható magasságú kormány és a távirányítós központi
zár, továbbá a kartámasz, a két elektromos ablak és a CD-s rádió is. Family
felszereltség esetén is kemény 220 ezer forintot kérnek a mechanikus klímáért,
a hasznos tolatóradar viszont szerencsére olcsó.
A kiváló 1,3-as Multijet dízel 700 ezer forintos felárat jelent az alapmotorhoz
képest, ám képességei messze jobbak a 77 lóerős benzinesénél. Pedig a közös
nyomócsöves egység is csak 85 lóerős, azonban menetteljesítményén nem, csak
fogyasztásán érezni a visszafogottságát. A kis hengerűrtartalmú erőforrás
vidáman pöfög a magyar utakon, legyen szó városról, közútról vagy autópályáról.
A kellemes nyomatékgörbe miatt nem kell tartani a gyorsításoktól sem, csak a
szokásos, „modern" turbólyukat kell túlélni, és utána már nincs megállás.
Hangja sem túl harsány, sőt egyenletes sebességnél kifejezetten csendes, a
hatalmas és sokat mutató tükör, valamint a magas homlokfelület által keltett
szélzaj nagy sebességnél viszont zavaró is lehet. Persze a nagy sebesség
relatív, a kocsi gyári végsebessége 156 km/h, de a motor az ötfokozatú váltóval
100-110 km/h óra között érzi jól magát. Ilyenkor a számítógép is kényezteti a
vezetőt, az alacsony, 5 és fél literes átlagfogyasztás (terheletlenül)
igen-igen jó érték egy hétülésestől. Az ABS-szel kiegészített fékrendszer
igen-igen jól dolgozik, csakúgy, mint a stabil futómű, amely hátul meglehetősen
egyszerű konstrukció. Emiatt viszont jó a Dobló terhelhetősége, nem kell azon
gondolkodni, hogy a gyereket vagy a csomagot hagyjuk-e otthon.
A Dobló a piac legolcsóbb hétülésese, a leghátsó két ülés azonban a
vetélytársaihoz hasonlóan csak gyerekeknek ajánlott. Ideális utazójármű, de ezen
túl is sokat nyújthat a családoknak.