Így hát hozzáfogtam a fogyasztók szisztematikus
lekapcsolásához: hátsó ablakfűtés ki, klíma le, rádió el, csak a villany és az
ablaktörlő maradt égve, illetve járva, mert ezekre feltétlenül szükségem volt a
vacak időjárás miatt. Az eredmény ugyanaz, vagyis semmi, a Mazda3 erőforrása
ugyanúgy járt, duruzsolt halkan a piros lámpáknál, ezért nem maradt más
választásom, előszedtem a kezelési útmutatót, s megnéztem, mit te(he)ttem
rosszul.
Semmit! - „válaszolta" a kezelési útmutató, nem én voltam a „hunyó", mégis, az
i-Stop rendszer - a visszajelző lámpák tanulsága szerint - elvileg hibátlanul
működött. És igen, majd 29 perc elteltével az indulást követően, megkerülve fél
Pestet és Budát, a fék- és a kuplungpedált kinyomva, a váltót üresbe rakva,
egyszer csak elhallgatott a Mazda3-as motorja, én pedig végre megnyugodtam, mit
megnyugodtam, boldog voltam, nagyon boldog. Főleg, hogy azonnal újraindult,
amikor akartam, illetve amikor kinyomtam a kuplungpedált, végtére is nem FIAT
ez, vagy „mifene", hanem igazi, megbízható japán, amiért az - újraindításnál
jelentkező - nem túl erős remegést is elnézzük neki.
Meg persze azért, mert ha járt a motor, akkor volt benne erő rendesen, miért ne
lett volna, hisz' kétliteres, benzines, változó vezérléses; kapaszkodtak is
rendesen a téli gumik, amikor olykor-olykor elszabadult a 151 tagú ménes. Bár
viszonylag kedvelte a magas fordulatszámot, az alapjárat közelében sem túl
gyenge, teljesítményét egyenletesen kínálta fel, hogy kevés váltással,
takarékosan autózhassam vele. Működött is a dolog, kevésszer kellett
hozzányúlni a hatfokozatú váltó karjához, ötvennél simán mehetett az ötödik,
nem sokkal később a hatodik, mégis tartható volt vele a forgalom ritmusa. A
fogyasztás - bármily' hihetetlen - megállt nyolc liter alatt, sok pesti
araszolással, némi vidéki, országúti kiruccanással fűszerezve; s igaz, hogy a
gyári adatoknak (átlag 6,8 liter/ 100 km) a közelébe sem értem, a teljesítményt,
valamint az autó méretét figyelembe véve tökéletesen rendben találtam ezt.
Egyébként az i-Stop rendszer nem megfelelő akkumulátor töltöttségi állapot, sok
fogyasztó, hideg motor esetén nem „dolgozik", illetve manuálisan is
kikapcsolható.
Inkább a hátsó üléssor magasságát, valamint a lábtér méretét kritizáltam,
kívülről nagyobbnak látszik a Mazda3, mint beleülve; aggódni azért nem muszáj,
kisgyerekek, gyerekek nem fognak panaszkodni benne. Elöl akár óriások is
elférnek; kényelmesek, nagyok az ülések, a helykínálat bőséges. A felszereltség
szintén kielégítette az igényeimet, volt benne klíma, rádió és tempomat,
kormányról vezérelt mind; a késő téli hidegben pedig olykor-olykor az ülésfűtés
is szerepet kapott és játszott. Csak a fedélzeti számítógép használhatatlan
szokás szerint, a Mazda nem tud vagy egyszerűen lusta ennél jobbat készíteni, a
lényeg, hogy napsütésben olvashatatlan. A kerek műszerek viszont még - ma is -
jól néznek ki, a rádió egyszerűen kezelhető, a klíma úgyszintén, ami újra
felveti a kérdést: a fedélzeti számítógép miért nem ilyen?
Na, ugrom egyet, abbahagyom a témát, és inkább azon lelkendezem, hogy milyen
jól néz ki a hármas: négyajtósként, feketében, könnyűfém felnivel. Lehet, hogy
nem a legelőnyösebb a sötét fényezés, lehet, hogy nem jön ki minden idoma,
domborulata ennek a Mazdának, de elegáns, komoly és kellő mértékben sportos;
csak tisztítani, mosni ne kelljen. Mert felettébb kényes, pillanatok alatt
koszolódik, s meglátszik rajta minden, nagy barátságba kerülhetünk a kézi vagy
gépi autómosók tulajaival.
A tetszetős külsejű, hiánytalan felszereltségű Mazda3 Sedan két literes
benzinmotorral legkevesebb 5 millió 879 ezer forintért vihető haza. Az ügyes
i-Stop rendszernek köszönhetően ráadásul kedvező a fogyasztása is, ugyanakkor a
dízelekkel szemben van még egy nagy előnye: nem kormoz! Csak álljon meg mindig!
