Mazda MX-5 2.0 Revoltuion - A roadsterek királya

Valahogy ez a pedálrend sehogy sem stimmel. A bal lábam alig éri el a kuplungot, miközben a gázt csak behajlított jobbal tudom nyomni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a volán csak függőleges irányban állítható. Ez a kis kényelmetlen vacak lenne a roadsterek királya?!

És ennyivel még nincs vége a sirámaimnak... mert már a beszállás sem egyszerű. (Felhúzott tetővel) szűk a nyílás, mélyre kell lehuppani, a Recaro ülések oldaltámaszai pedig satuként szorítják a testet. Jaj, a kövéreknek és a magasaknak! A vezetőülés maximum 190 centiig „kényelmes", az idézőjel az ilyenkor erősen felhúzott lábak miatt jár. Az utasülésben még ennyire sem jó a helyzet, a kardánalagút erősen benyomul a lábtérbe, úgyhogy térdek a nyakban, s még kormány sincs előtte... Ja, hogy el ne felejtsem, a műanyagok igencsak keménynek és olcsónak tűnnek. (De ez egy nyitott kocsinál talán még megbocsátható.)

Ha nyitott. Azonban október vége, november eleje van éppen, esélyem sincs hátratolni a vásznat, pedig gyorsan menne, gyakorlatilag egy mozdulat és néhány másodperc az egész, tuti, hogy - ebben - nincs nála gyorsabb. És megváltoztatja a világot... Visszacsukni se sokkal több idő, ahhoz viszont már ki kell szállni. Mindegy, mert úgyis marad a fejem felett.

Jöhet a slusszkulcs, ami már bicska, elfordítom, s beröffen a 2 literes, négyhengeres benzinmotor. A két oldalon kivezetett kipufogó azonnal tudtomra adja, hogy a legerősebb MX-5ben ülök, 160 lóerő tombol elöl vagy hátul, ahogy vesszük. Aztán elhalkulnak, roadsterhez képest egész csendes a Mazda alapjáraton, a többit meg majd meglátjuk. A kuplung emberesen kemény, erő kell a kinyomásához, a váltó szinte magától bekattan egyesbe, amúgy is alig pár centit mozdul a rövid váltókar. És finoman remeg, érezni a hosszában - az első tengely mögé - beépített erőforrás minden rezdülését. Izgalmas. Úgyhogy gázt neki.

De ésszel, mert ősz van, majdnem tél, alig pár fok pluszban, a hátsókerék-hajtás és a nyári gumi párosítása ilyen körülmények között nem a legnyerőbb kombináció. A Mazda MX-5 farolási hajlamairól meg legendákat zengnek a kollégák. Előbb ismerkedünk. A kis, könnyű (? üresen 1100 kg) karosszéria nyomban meglódul, a motor azonnal „veszi a gázt", vagyis reagál a gázpedál lenyomására, a kormány ugyanígy a gondolataimra. Ritka fürgén követi a parancsainkat, élmény forgatni a kormányt, nyomni a gázt, már kis sebességnél. (A pilóta kezdi elfelejteni a beszállás nehézségeit, a lábproblémák pedig hosszú távon jelentkeznek.) Alacsony fordulaton is élénk a motor, a hatfokozatú váltó az egyeshez hasonlóan az összes fokozatba gyönyörűen bekattan, s lehet gyűrni, erőszakosan, gyorsan váltani.

Aztán ahogy megjön a bátorságom, és tolni kezdem neki... Azannyát! Eszméletlen, ahogy a motor és a két kipufogó szólni kezd, persze inkább az utóbbiakat hallani, a fordulatszám növelésével először csak kiabálnak, aztán 6-7000-nél már üvöltenek, bömbölnek, tombolnak. Az MX-5 pedig veszetten száguld, bár valószínűleg ez a hang a sebesség- és a gyorsulási érzethez is másodperceket hozzátesz vagy éppen elvesz. Ettől lesz élmény minden gyorsulás, minden kanyar és minden egyenes, csak tolni kell neki, bátran, merészen. Akár kanyarban is. A bekapcsolt menetstabilizáló nem öl meg minden farlendítést csírájában, de abszolút magabiztossá és tökéletesen uralhatóvá teszi az autót. Ja, és van önzáró differenciál is, meg kőkemény futómű, mely remekül leköveti az aszfalt egyenetlenségeit, de nincsenek felesleges bemozdulásai.

Kicsit visszaveszek, nézzük meg közben a puszta számadatokat: 7,6 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, végsebessége 213 km/h, az 1999 cm-es motor legnagyobb teljesítménye 160 lóerő, csúcsnyomatéka pedig 188 Nm 5000-es fordulatszámnál. Most van idő kivesézni a vászontetőt is, ami jól zár, s normál tempónál a szélzaj sem túl zavaró, csak 130 km/h felett kezd felerősödni. Országúton és városban a motor sem üvölt, teljesen normálisan használható kétüléses autóként, de minek. Akkor élmény, ha kitolhatom a szemét, ha elpörgethetem 7000-ig, aztán jöhet a következő fokozat, gyorsan, pontosan...

Így viszont nő a fogyasztás, de kit érdekel, amikor alig 10-11 litert gurít le, mikor „gyilkolom", ennyi simán belefér. Átlag tempónál pedig a 7,5 liter, kevesebb, mint amit elvárunk tőle.

Ennyi. Lehetne még ragozni a formáját vagy a csomagtartójának a méretét, de ezek után már mind csak puszta mellébeszélés, időhúzás lenne. A Mazda MX-5 a sebesség hajszolásáról vagy a napsütés zavartalan élvezetéről szól, nem másról. S ha rajta kívül nem vezettünk más roadstert vagy nyitott autót, simán elhisszük neki - a hibáit is megbocsátva -, hogy ő a legjobb, a legtutibb. 8.179.000 forintért.