Mazda2 1.3 TE Plus - Ketteske (3D képekkel)

Ketteske a közelmúltban apró szépészeti műtéten esett át. Ám - szerencsére - alapvetően maradt a régi: kellemes külsejű, könnyen vezethető, városi autó.

Fiatalos, karcsú megjelenésén nem fogott az idő, az emelkedő övvonal ma is éppen eléggé dinamikusnak láttatja a karosszériát, esetünkben például az ötajtós változatot. Ezért nem csodálkoztunk, hogy Ketteske az „Aquatic kék mica" fényezésével annyira büszkén, öntudatosan vonult velünk végig az utcán.

Az utastérrel ugyanilyen óvatosan bántak a lakberendezők, néhány új anyag, kárpit és szín ügyes alkalmazásában ki is merült a tevékenységük. Például fekete zongoralakk felületet kapott a középkonzolon az audioberendezés kerete. A fekete számlapú, fehér számokkal megrajzolt műszereket pedig immár ezüst gyűrű szegélyezi, s kellemesebbek a kárpitok. Kb ennyi. Elbírtunk volna többet is, akár finomabb műanyagokat is, de alapvetően rendben van a kis Mazda belseje.

Pláne, hogy elfér benne egy fiatal család: anya, apa és két gyerek simán, de rövid távokon négy felnőttnek is megfelelő a helykínálat. Kívülről nem is látszik, hogy mekkora belül a Ketteske, nem üres „píárduma", hogy „első és hátsó lábtere bőségesen elegendő ahhoz, hogy teljes kényelemben teljen az utazás." Ja, és a fejeknek és a vállaknak is jut elég hely. Egyébként a vezetőülés és a kormány magassága állítható, így a magasra szerelt váltókarral kifejezetten gyerekjáték az ideális vezetési pozíciót megtalálni. Akad tárolórekesz és pohártartó is elég, van 12 voltos csatlakozóaljzat és AUX-bemenet szintén. A TE Plus felszereltség ezen túl ülésfűtéssel is kényeztet, az ablakok elöl-hátul elektromosak, a vezetőé automata.

Fájó pont viszont, hogy tempomat csak az 1,5-ös motorhoz jár, igaz, hogy a tesztelt, 1,3-as változat leginkább városban érzi elemében magát, ahol kevesebb szükség van sebességtartó automatikára. Utóbbi erőforrás egyébként kétféle teljesítményszinttel megvásárolható 75 és 84 lóerővel, nekünk ez utóbbi jutott. Legalábbis papíron, mert gyorsulni, száguldozni nem nagyon szeret a Mazda2-es, nem véletlenül írtam, hogy az aszfaltdzsungel a lételeme. (Gyorsulás 0-ról 100 km/h-ra 13,7 másodperc, végsebesség 172 km/h.) Alacsony fordulaton erőtlen, lustán pörög fel, s még ekkor sem teszi magát oda emberesen, kulturáltsága okán mégsem haragudtunk rá. Inkább hozzáidomultunk a vezetési stílusunkkal, hamar felkapcsoltunk, lassan, komótosan autóztunk, élvezve a táj szépségeit, illetve a csendes utasteret és a jó rugózási kényelmet. Mert utóbbi kettőben remekel a Mazda, a modellfrissítés során is erre gyúrtak a mérnökök, többek között megerősítették a váz merevségét, átdolgozták az első McPherson és hátsó, csatolt lengőkart egyaránt, s áthangolták az első-hátsó lengéscsillapítókat. Ezáltal kifejezetten komfortosan fut az utakon a Ketteske, miközben viszonylag stabil, vagyis kanyarokban is jól teljesít. Na persze, cseppet sem hájas, nem húzzák jobbra és balra a plusz kilók, a lágyabb felfüggesztés ellenére sem. A kormány és a pedálok szintén finoman működnek, hozzájárulva a korrekt vezetési élményhez.

Viszont fogyaszt az 1,3-as motor, méghozzá többet, mint papíron, a visszafogott vezetési stílus ellenére képes volt 6,1 liter üzemanyagot megenni 100 kilométerenként. Márpedig ennél többet, pontosabban épp, hogy kevesebbet vártunk az apró méretek és a következetes súlycsökkentés okán. (Gyári adat: 5,4 l/100 km) Biztonság terén ellenben nincs szégyellnivalója az apró japánnak, ötcsillagos törésteszttel és (opciós) menetstabilizálóval óvja a bennülök életét.

Ketteske, született Mazda2 1.3 TE Plus nem tartozik az olcsó gépek közé. (Tényleg van még ma ilyen?!) 3.899.000 forintot kell érte a kereskedés(ek)ben hagyni, hogy a miénk lehessen végleg.