
A legmenőbb autógyárak indították útjára a fehér
szín divatját! Például a Lamborghini és a Porsche, aztán szép lassan
mások is csatlakoztak. Többek között a Mazda. Először a „Hatossal", majd a
„Kettessel", és mindegyiknek hihetetlenül jól áll a „tisztaság". Annyira, hogy
a többi színt akár törölni is lehetne a gyártásprogramból.
Persze, az sem lenne az igazi, hiszen akkor meg mindenki egyforma Mazda2-sel
járna az utcán, ezért maradjunk annyiban, hogy a kisautónak különösen jól áll a
fehér. Megmutatja a sportosságát, kihozza az idomait, rávilágít a meglehetősen
kompakt karosszéria dinamikájára. Még csak a hátsó tető-, valamint az alsó
küszöbspoilerre se lenne ehhez szükség, a meredeken emelkedő övvonal, a domború
első sárvédő önmagában elég dögössé varázsolja a japán kisautót. Ráadásul
háromajtósként még egységesebb a design, igaz, a mínusz két ajtó okoz némi
bosszúságot a használat során.
Magától értetődően hátra nehézkesebb beszállni. Hiába siklik könnyedén előre
akár egy „madzag" meghúzására az utasülés, de azért ez mégsem egyenértékű egy
külön ajtónyílással. Aztán meg a támla nem talál vissza magától a helyére, úgy
kell mindig újra és újra beállítani, ennyi persze még belefér. Hátul különben
sincs már ok a panaszra, legalábbis két felnőtt vagy gyerek esetén, hármat
persze kisautóba bekényszeríteni „embertelenség". Elöl is rendben lenne a
helykínálat, ha 185 centi felett is eléggé hátra lehetne tolni a vezetőülést,
ezt azonban feláldozták a hátsó lábtér oltárán.
Egyébként a Mazda2 utasterének kialakítása ugyanolyan látványos, mint a
külseje, klassz a műszerfal, látványos a középkonzol és a megvilágítás, csak
kár, hogy szinte minden kopogós műanyagból készült. Kivételt képez a kellemes
üléskárpit a kényelmes üléseken, a bőrborítás a jó fogású kormányon és a
pontos, rövid utakat bejáró váltókaron. Praktikus a félig nyitott, félig zárt
kesztyűtartó, akad pohártartó is a kocsiban, sőt a kacatoknak is van
„elfekvő helye".
A kényelmi felszereltség jó, elektromosan (a vezetőé automata funkcióval)
mozognak az első ablakok, ugyanígy a behajtható tükör, a cd-táras rádió a
kormányról kezelhető, az egyzónás klíma gyorsan és hatásosan dolgozik. A TE
Plus (akárcsak a többi szint esetében) biztonsági arzenálja is példás: széria
az ABS, az EBD, a vészfékrásegítő, aztán a menetstabilizáló és a hat légzsák, a
kipörgésgátló, valamint az ISOFIX gyermekülés-rögzítési pontok.
A könnyű, üresen alig 950 kilós kisautóban 1,3-as (1349 cm3-es) motor
szolgáltatja a mozgási energiát, pontosan 63 kW - azaz 86 lóerőnyi -
teljesítménnyel. Ez a Mazda2 esetében a középső lépcsőfokot jelenti a
teljesítményskálán, ugyanez az egység létezik 75 lovas kiadásban, az 1,5-ös
viszont már 103 lóerős. Ennyi, vagyis 75 paci mindenképpen kell a biztonságos
közlekedéshez, a 16 szelepes erőforrás legnagyobb előnye, hogy alul sem túl
nyomatékszegény. Vagyis városban nyugodtan fel lehet kapcsolni, sőt érdemes is
kihasználni a magasabb váltófokozatokat, mivel természetesen ez kedvező
hatással van a fogyasztásra. Országúton vagy dinamikusabb haladáshoz azért
érdemesebb felpörgetni a magasabb tartományba a fordulatszámmérő mutatóját,
ilyenkor a sportosabb kipufogóhang is hozzájárul a gyorsulási érzethez.
Az 1,3-as motor dinamikája átlagos, a futómű és a kormány azonban jóval nagyobb
igénybevételnek is megfelelne. Az autó precízen és gyorsan követi a kormánymozdulatokat,
a futómű stabil, keményebb is a szükségesnél. Rossz útra tévedve ugyanis
iszonyatos ütéseket tud beszedni, s keveset csillapít, tompít rajtuk; a pilóta
csak szívja a fogát, hogy miket kell kiállnia az egyes alkatrészeknek és az
utasok fenekének. Benzinkútnál viszont feledteti ezt az élményt a kis Mazda, 6
literes átlagfogyasztásával nem terheli túl a család pénztárcáját.
Talán az árlistáján szereplő összeg nem a legolcsóbb kiskocsik közé sorolja
be a Mazda2-t, mely 3 millió 739 ezer forintért vihető haza. Ennyi pénzért azonban rengeteg stílust és három év garanciát is kínál.