Már a 125 lovas dízel kombi teszt végén említettem,
hogy az importőr parkolójában kinéztem a legújabb Mazda6 „tesztautómat", egy
messziről csillogó, fehér szedánt. De mivel nem kívánságműsor a munkám, s
egy-egy teszt során általában csak a típus és a motor adott, ezért nem vettem
volna mérget arra, hogy pont azt kapom. Mégis bejött! Most menjek el, és adjak fel inkább egy
lottót?
Ezt a tesztet azért még befejezem, nehogy szó érje a ház elejét! Sok időt és helyet azonban ezúttal már nem vesztegetek a Mazda6 külsejére, úgyis dicsértem eleget.
Ez a szedán sem csúnyább, mint a kombi vagy az ötajtós (Sport), fehér színe
pedig egyenesen pazar. Talán annyit fűznék a négyajtós
formájához, hogy most fedeztem fel, hátulról - néhány szögből - mennyire hasonlít a
159-esre, szóval nem véletlen a „szerelem".
Ja, és feltétlenül meg kell még említenem a csomagtartóját. Barátom, hűséges
olvasónk és Opel szakértőnk szerint, aki hűtőt, plazmatévét vagy franciaágyat
akar szállítani a kocsijával, az ne ezt a kivitelt válassza. Nekem viszont
egyre megy, ritkán - vagy inkább soha - fuvarozok ilyen nagy kiterjedésű
dolgokat, sporttáskám simán átfért a „szűkebb" nyíláson, sőt a nagyobb
utazóbőröndöm is átment volna a rostán. Egyébként meg 505 literes.
A belsejét szintén kiveséztem már ezerszer, csak ismételni tudom magam: „Tágas,
kényelmes, egy négyszemélyes család kutyástól, pereputtyostól belefér." (Kivéve
a kutyát, annak jobb a kombi!) „Kritikát érdemel viszont még mindig a fedélzeti
számítógép, nehézkes, bonyolult; nem használhatatlan, de más márkák sokkal
egyszerűbben megoldják."
Nézzük inkább a felszereltségi listát, mi jár az új 163 lóerős dízelmotorhoz.
Kizárólag TE Plus „csomag", ami a következőket tartalmazza: fejlett ütközésienergia-elosztó és -elnyelő rendszert, ABS-szel, EBD-vel,
EBA-val (vészfékrásegítő), valamint DSC-vel és TCS-vel kiegészítve. Aztán van
még adaptív első világítás, bi-xenon fényszórókkal, eső- és
fényérzékelő-automatika, és elektromosan állítható, fűthető külső tükör.
Nagyjából ennyi a biztonsági csomag. Komfortunkat növeli viszont a nyolc (vagy
még több) hangszórós Bose hifi, a kétzónás klíma és a tempomat. Szóval, szinte
minden benne van alapáron, esetleg a sávváltást segítő berendezést próbáltam
volna még ki.
Na, de jöjjön végre a lényeg, a 163 lóerős dízelmotor, ami miatt végeredményben
kipróbáltuk ezt a Mazda6-ost. Az új, 2,2 literes motorcsalád középső tagjáról
lesz szó, amiről már korábban kiderült, hogy 163 lóerős, de az még nem, hogy
csúcsnyomatéka 360 Nm. Ez a teljesítmény és nyomaték már papíron is bőven
elegendő, elég megnézni a gyári adatokat: gyorsulás 0-100 km/h-ra 9 másodperc,
végsebesség 212 km/h.
A gyakorlatban még ennél is jobb a helyzet, autópályán, országúton és városban
egyaránt fölényesen teljesít a japán gép. Különösen előzéseknél jön ki az
erőfölénye a gyengébb verzióhoz képest, ráadásul szélesebb
fordulatszám-tartományban használhatóbb, pörgethetőbb annál. 1700-nál olyat tol,
hogy hűha, nem győztem kapaszkodni a gyorsulástól a kormányba, és nem is fogyott
el egészen 3000-ig. Egyébként is könnyedebben, dinamikusabban viszi a másfél
tonnás karosszériát, egyedül azt nem szabad hagyni, hogy 1500 alá essen a
fordulatszám. A hatfokozatú váltóval azonban ez nem jelenthet problémát, noha
egy kicsit karcosan jár.
További pozitívuma az aggregátnak, hogy egyenletes tempójú utazásnál csendes,
csak gyorsításnál hallat némi morgást. A fogyasztása pedig végképp meggyőző,
vegyes körülmények között, odafigyelés nélkül alig 7 liter üzemanyagot
fogyasztott 100 kilométerenként.
Kéne, ahogy van - szőröstül-bőröstül! Kibírnám a Mazda-emblémát, megszoknám a
büdös gázolajszagát, csak valahogy előbb elő kéne teremteni a 7 millió 829 ezer
forintot, amennyit ez a Mazda6 kóstál.
