Külföldi utazást
terveztem, kellett egy jó nagy és kényelmes kocsi, lehetőleg keveset fogyasztó,
ugyanakkor nem csigalassú erőforrással. Kézenfekvő, nem? Aztán a nyaralás
elmaradt, az autó viszont nem, megjött hibátlanul, méghozzá egy Mazda6 CD163
GTA formájában.
Ennél jobbat nehéz elképzelni, simán elfogadnám - nemcsak nyaraláshoz, hanem -
mindennapi társnak, márpedig ez nagy szó egy megszállott olaszautó rajongótól.
Szebbet se nagyon érdemes keresni - esetleg az olaszok között -, és teljesen mindegy,
hogy négy- vagy ötajtós, esetleg kombi, a Mazda6 egyöntetűen esztétikus. Talán
a tesztelt, négyajtós kivitel nem annyira praktikus, mint a másik két változat,
mármint a csomagtartó kihasználhatóságát illetően, ám esztétika terén nincs
lemaradása a többiekkel szemben.
Szép volt, s szép is maradt a Mazda6, a modellfrissítés nem hozott drámai
változásokat. Szemmel összeszedegetni a különbségeket a két „generáció" között
simán rejtvényújságba illó feladat. Inkább puskázom, segít a sajtóanyag: „újak
az első, hátsó fényszórók és a hűtőmaszk - amely a GTA felszereltségnél
fényezett szárnyas Mazda logót visel -, és hegyesebbek a ködfényszóró-keretek.
Körülbelül ennyi. Ja, plusz két új szín közül választhatnak még a vásárlók, ám
a tesztautó jégfehér színe - hivatalosan: Crystal fehér gyöngyház mica -
telitalálat.
Mi újat írhatnék a belsőről?! Tágas - 2725 mm-es a tengelytávja -, kényelmes és
jól felszerelt, végülis ezért esett rá a választásom a meg nem valósult
utazáshoz. Nem mondom, akad hibája, a ráncfelvarrás során egyszerűbbé vált a
fedélzeti computer kezelése, ám a nehezen leolvasható kijelző még mindig
megvan. Ennyi. Körülbelül ennyi. A műszerfal anyagait ugyanakkor felturbózták,
a kapcsolók krómozást kaptak, az audio-rendszer és klímaberendezés új felületű
panelt, nagyítóval is nehéz hibát találni.
A felszereltség? Több, mint elég: széria a menetstabilizáló, a sávváltást
segítő holttér-figyelő rendszer, a riasztó, a kanyarkövető, Bi-Xenon fényszórók
- mosóberendezéssel, az elektromosan beállítható és fűthető tükrök, keréknyomásmérő
elektronika, az eső és fényérzékelő automatika, az elsötétülő visszapillantó
tükör, Sport bőr-szövet üléshuzat - fűtéssel -, Bose hi-fi, valamint a
parkolóradar elöl-hátul. És ez még csak a java.
Utóbbi - a parkolóradar - egyébként igencsak fontos kiegészítő, mert jelentősen
megkönnyíti a parkolást a hosszú limuzinnal. Ezen túl nem jelenthet gondot a
Mazda6 vezetése, a 163 lóerős dízelmotor gombnyomásra indul, a pedálok
lenyomása vagy a kormány forgatása pedig nők számára sem okozhat gondot. A
2,2-es, hidegen mogorva karakterű common-rail dízel bemelegedve „felenged",
abbahagyja a morgást, sőt egyenletes tempónál szinte néma, csak gyorsításokkor
hallani finom, férfias brummogást.
A 350 Nm-nyi csúcsnyomaték 1800-as fordulatszámon ébred, ilyenkor nagyot „húz",
de valójában már jóval alacsonyabb fordulattól, 1500-tól terhelhető az
erőforrás. Nem tiltakozik, nem akar lefulladni, csak egyre inkább belelendül,
úgy vágtat, mint egy jól felfűtött gőzmozdony a vadnyugaton. Egészen 3500-ig
szépen elpörög, aztán lehet feljebb kapcsolni a hatfokozatú váltóval, így
mindig alacsony fordulaton tartható az aggregát. A csendes utastérben fel sem
tűnik a gyorsulás és a sebesség, előbbi a gyári adatok szerint 9 másodperc -
0-ról 100 km/h-ra - , míg utóbbi 212 km/h.
A sportos hangolású futómű - a ráncfelvarrás óta - biztosabb egyenesfutást és
valamivel több komfortot kínál, talán ennek köszönhető, hogy még a
magyarországi utakon is „elmegy" a Mazda6 kényelme. Nem betonkemény a rúgóás,
mégis stabilan fordul a Mazda, a fék lehetne erősebb, legalábbis az első
pillanatban mindig ez az érzésem.
Aztán lelassul és megáll a japán, mindig időben, a kutaknál már ritkábban,
hiszen az öt és fél literes átlag hosszú-hosszú hatótávokat garantál. Meg is
érdemli a tulaj, hiszen a kereskedés pénztáránál 9 millió 129 ezer forintot
kellett leszurkolnia, bár most akciósan 1 millióval olcsóbban hozzá lehet
jutni. Az alapváltozathoz pedig 5 millió forintért! Semmiség a Mazda6-ért!
