McLaren MP4-12C - Az ellenség

Megrögzött vörösként – (izé akarom mondani) megszállott Ferrari-rajongóként és Scuderia-szurkolóként – úgy gondolom, hogy jó-jó a McLaren, de még jobb volna, ha nem lenne. S valahogy így voltam a régi McLaren F1-gyel (1993-1998) is, jó, hogy volt, de minek, ha van Ferrari? Most meg itt az MP4-12C!

Az MP4-12C teljesen új alapokra, egészen pontosan egy forradalmi, szénszálból készült Monocoque vázra - Carbon MonoCellre - épül, amely olyan könnyű, hogy akár két ember is simán felemeli. Ezzel nemcsak a kiváló kezelhetőséget és hatékony teljesítményt alapozták meg a mérnökök, hanem biztonsági, praktikussági és gazdaságossági szempontból is jelentős előnyhöz jutottak.

Mivel egy McLaren és az MP4-12C esetében minden a teljesítményről szól, a könnyű váz „mellé" egy 600 lóerős, duplaturbós V8-as erőforrást illesztettek, melynek hengerűrtartalma meglepően kicsi. Imád viszont pörögni, csak 8500-as fordulatszám felett „akad ki", a 600 Nm-es csúcsnyomaték 80%-at azonban már 2000-nél leadja, hála a turbófeltöltőknek. A hatalmas erő saját fejlesztésű, SSG fantázianévre hallgató váltó segítségével jut el a hétsó kerekekhez, a Seamless Shift kettős tengelykapcsolós, szekvenciális rendszer hét fokozatot ajánl a vezető számára. A váltások gyorsaságát a pilóta is állíthatja, van normál, sport és téli mód. A kompakt építésű - így szintén könnyű - váltóművel villámgyorsan zongorázhatók a fokozatok, ez a kétállású, Pre-Cog funkciójú váltófüleknek köszönhető.

Míg - érdekes módon - a futómű állítólag luxuslimuzinokhoz hasonló kényelmet is képes nyújtani, az állítható Proactive Chassic Control másik véglete a Forma1-es kocsik keménységét mutatja. Van köztes állás is, a lényeg, hogy az MP4-12C rendkívül kiegyensúlyozottan viselkedik, és legfőképpen kanyarodik, mindegy, hogy mekkora sebességgel esünk be a kanyarba. Ehhez az alacsony súlyponton kívül az 1997-es McLaren MP4/12 versenyautóból származó és továbbfejlesztett BrakeSteer nevű szerkezete is hozzájárul, ha túl gyorsan érkezünk meg egy „sarokhoz", akkor a belső, hátsó kereket lefékezi, kiküszöbölve az alulkormányozottságot. Kigyorsítások során szintén magánál tartja a gyeplőt, maximalizálva a kocsi kanyarodási képességeit.

Ezek után már azon sem csodálkozhatunk, hogy a formát teljesen alárendelték a menettulajdonságoknak, vagyis mindenegyes részletnek alapos oka van. A karosszériát egy rendkívül funkcionális csomag köré tervezték, megrajzolása során kiemelkedő szerepet játszott az aerodinamika, a kompaktság, a komfort és a hatékonyság. Ennek ellenére nincs szégyenkeznivalója, hiszen majdnem Ferrari, ráadásul az ajtók kifejezetten látványosan nyílnak.

Az cockpitet a vezető, illetve a vezetőülés köré alakították ki, még az egyetlen utasülést is a lehető legközelebb igazították hozzá. A sportos hangulatú kabinban ennek ellenére a komforté a főszerep, állítólag az emberek 97%-a kényelmesnek találja majd, minden tökéletesen kézre áll és működik, a minőség első osztályú. Nem hiányoznak a legfontosabb kényelmi extrák sem, a kétzónás klíma például az ajtókról, a tempomat pedig a kormányról vezérelhető.

A McLaren MP4-12C-ből 2011-től évi ezer darabot szeretne értékesíteni az angol csapat, így igen exkluzív körökben forog a sportautó. Vásárlásánál egy Ferrari birtoklása még nem kizáró ok.