Megállt az idő - Morgan Magyarországon

Bevallom, hogy nincs túl jó véleményem az angolokról. Lehet, hogy a kelleténél több Premier League-t nézek, de szerintem minden angol olyan, mint Wayne Rooney, Alex Ferguson - tudom, tudom, hogy ő skót -, „neadjisten" Charles herceg. És kábé ennyihez is értenek! Mármint a focihoz és az iváshoz! Az autógyártáshoz viszont biztos nem!

 

 

Na, mindjárt repülnek felém a kövek és a kavicsok, elég lesz túlélni, de ha hősként kell meghalnom, én akkor is kitartok ezen álláspontom mellett. Persze nem volt ez mindig így, szebbnél szebb, mára legendává vált sportautókat, luxuslimuzinokat, kocsikat tudtak gyártani a „pudingfejűek", mára azonban szinte egy az egyben sikerült tönkretenniük, lenullázniuk a híres brit autóipart.
Az Austin réges-rég megszűnt, a Rover a kínaiaké, a Jaguar az amcsiké, a Bentley, a Rolls-Royce és a Mini a németeké..., folytassam a sort?! Szóval nem igazán megy nekik a dolog! És én tegnap este óta mégis egy vérbeli angol kocsi vásárlásán gondolkodom! Mégpedig egy Morganen!

Mentségemre legyen mondva, hogy a Morgan nem éppen hétköznapi autógyár - történelmét most hagyjuk, hamarosan elmeséljük Önöknek az egy híján 100 évet. Inkább egy apró sziget az egyre gyorsabban rohanó életünk tengerében, ahol „megállt az idő" - körülbelül az 1940-es években. Így az ott dolgozó emberek nem „robotok", nem háromműszakos szalagmunkások, hanem zseniális szakemberek, művészek, akik fantasztikus négykerekűeket hoznak létre.
„Megállt az idő!" Az 1940-es, 1950-es évek Angliájában! És a Morgannek köszönhetően mi is simán visszakerülhetünk oda! Csak a bakancsunkat, pilótasapkánkat és - szemüvegünket kell felkapnunk, bőrkabátunk cipzárját behúzni, s már csak a Roadstert vagy a Plus4-t kell kitolni a pajtából a baromfiudvaron át az utcára. Aztán bepattanunk a volánja mögé, és kezdődhet a móka, a hétvégi kocsikázás a szűk vidéki utakon. Mert a Morganek oda valók. Oda születtek. Nyitott karosszériájuk, könnyű felépítésük és erős motorjuk ugyanis mindenegyes megtett métert élménnyé varázsolnak, a szó legszorosabb értelmében.

Persze az autózás fénykorát idéző, nyitott karosszéria már az indulás előtti pillanatokat is „megédesíti". Nem lehet nem végigsimítani, megsimogatni a gyönyörű formákat; muszáj megfogni egy-egy művészien kidolgozott alkatrészt, csavart, lámpát, tanksapkát, vagy éppen a kilincset. Az - akár négyszemélyes - utastér hasonlóan lenyűgöző, fa, króm és bőr mindenhol; egyszerre elképesztő a látvány, a minőség és az érzés. De mivel sportkocsi, ennél is fontosabb a könnyű építés, amit a 20. század végéig a fa-, a 21. századtól pedig a könnyűfém váz és szintén könnyűfém kasztni garantál. (Az óvatos, de komoly fejlesztéseknek köszönhetően egyébként a törésteszteken is megfelelnek a Morgan típusai.) Meg a viszonylag erős motor, mely típustól függően lehet négyhengeres (115, 145 lóerős), hathengeres (226 lóerős) és...
Nyolchengeres bizony, mert az angol manufaktúra legújabb, legmodernebb, legutolsó technikát használó modelljében a BMW régi M3-asából ismert V8-as dübörög, 367 lóerővel. Brutális! Különösen, hogy az Aero8 tömege alig 100 kg-mal haladja meg az 1 tonnát, ezért el lehet képzelni a menetteljesítményeket. Gyorsulás 0-100-ra 4 és fél, automata váltóval 4,3 másodperc. Végsebesség 273 km/h! És a karosszéria még mindig nyitott, tető maximum csak vászonból van a fejünk fölött.

Illetve! Készül belőle kupé is! Aeromax néven, de venni valószínűleg már nem tudunk majd belőle. Mind a 100 elkelt, az utolsó példányig. Úgyhogy egyelőre marad a Roadster, a Plus4, a 4/4 Sport és az Aero8, mindenki eldöntheti maga, hogy melyik felel meg legjobban ízlésének. Már külföldre sem kell menni érte, sőt magyar ára is van a Morganeknek (autoexpom1.com)! Ráadásul abszolút nem vészes! A legolcsóbb típus ára 8-9 millió környékén alakul, míg a legdrágább Aero8 valamivel kevesebb, mint 30 millió forintot ér. Én már csak egy jó hitelkonstrukcióban reménykedem!