Megbélyegezve - Seat Leon 2.0 TDI Stylence

Beépített technikája, - bizonyos - műszaki paraméterei ismeretében azon sem csodálkoznék, ha Skoda Octaviaként, Volkswagen Golfként, vagy netalán Audi A3-asként látta volna meg a napvilágot. Szerencséjére azonban Seat-emblémával a homlokán és a hátán született; ennek köszönhető, hogy a Leon nem csak egy a Volkswagen tucattermékei közül.

Ugyanakkor azt sem tagadom, hogy - éppen a korábban említett jellegzetes stílusjegy miatt - erősen hasonlít a többi Seatra, mégis tartom azon álláspontomat, hogy a Leon különb márkatársainál . Nehezen tudom elképzelni ugyanis, hogy egy Octavia, egy Golf annyi elismerő, dicsérő pillantást, szót kapjon, mint amennyit a tesztautó kapott.

Kívül szürke, belül fekete-piros színben pompázott a Leon, az alapvetően sötét kárpitok, műanyagok egyhangúságát ízléses piros betétek törték meg. Sajnos azonban a belső építészek fantáziája már nem szárnyalhatott annyira szabadon, mint a külső formatervezőké, a középkonzol és a műszerfal például egy az egyben megegyezik az Alteáéval és a Toledóéval. Nagyobb baj ennél, hogy előbbi kialakítása egy kicsit elnagyolt, a rádió és a klíma gombjai kicsik, véleményem szerint túl sok az üres felület is. Ellenben a kerek műszerek könnyen értelmezhetőek, a sportos hangulat jegyében központi helyre került a fordulatszámmérő, a balra tolt nagy kijelzőről leolvasható fedélzeti számítógép tudását pedig nem fogták vissza.

A háromküllős - magasságban és tengelyirányban is állítható - bőrkormány fogása is kellemes, az extraként rendelhető sport komfortülések erős - menet közben áldásos - oldaltartása viszont az idősebb korosztálynak megnehezíti a beszállást. A helykínálat nem hoz újdonságot a kategória többi versenytársához képest: elől-hátul átlagos a fej-láb-váll hármas számára rendelkezésre álló tér, négy felnőtt kifejezetten kényelmesen és biztonságosan utazhat.

Ehhez természetesen a jó felszereltség is hozzájárul, minden fontos kiegészítő széria (kétzónás Climatronic légkondicionáló, aktív fejtámlák, automatikusan elsötétedő visszapillantó tükör, ABS és kipörgésgátló, mp3-as rádió, tempomat, elektromos ablakok, fűthető tükrök, 6 légzsák, stb....). Ezen túl csak az ESP és a sport futómű említésre méltó opciós tétel, vagyis a Stylence felszereltségre igazán nem lehetett panaszom. A csomagtartó 341 literes, síkokkal határolt formája jól kihasználhatóvá teszi, pereme magas.

A 2 literes dízelmotor szinte mindenki számára régi ismerős, így a Leonban sem tartogat meglepetéseket. A teljesítményszintet viszont muszáj tisztáznom, a Stylence felszereltséghez maximum 140 lóerő társul, a 170 tagú ménes az FR specifikáció sajátja. Magyarországra bőségesen elegendő a 140 ló, a Seat jól gyorsul (gyári adat: 9,9 másodperc 0-100 km/h-ra), végsebessége pedig átlépi a 200 km/h-t. Elindulásnál nem árt odafigyelni, különben könnyen beégünk egy lefulladással, terhelni is csak 1750-es fordulatszám fölött érdemes.

A hatsebességes váltóval persze jól kiaknázható a 2000-től - közel - 4000-ig tartó használható fordulatszám-tartomány; városban, országúton és autópályán egyaránt elemében van a Seat Leon. Ehhez a magabiztos, sport-futómű is hozzájárul, amely kellően feszes egy-egy dinamikusabb kanyarvételhez, ugyanakkor nem annyira kemény, hogy minden úthibán elpattogjon. Jellegzetes hangját csak erős gázadásoknál emeli fel a dízelmotor, egyenletes tempónál elfogadható a zajszint. Fogyasztás terén viszont nem sikerült a gyári értékeket reprodukálni, városban 9 liter feletti átlagot írt a computer, de vegyes körülmények között sem ment hat alá ez a fontos adat.

"Megbélyegezve" - írtam a címben, ám ezúttal a stigma - a Seat embléma - pozitív irányba emeli ki az autót a sorból. A beinjekciózott német génállomány ellenére ugyanis a Leon igazi latin temperamentumú modell, különösen a formája terén emelkedik ki a Volkswagen-csoport kínálatából.