Csak az lehet az oka, hogy a négy és féléves unokaöcsém
megfertőzött! Különben mi mással magyarázhatnám, hogy a Nissan Qashqai vezetése
közben végig az jár az eszemben, hogy egy dinoszaurusz hátán ülök?
Petikéről köztudott a családban, hogy dino-mániás! Van is
neki vagy ezer: kisebb, nagyobb, zöld, lila vagy fekete, tökmindegy csak
őshüllő legyen. Amúgy kora ellenére kapásból vágja a fajokat, növényevő,
ragadozó, satöbbi - csak lesek, mint a moziban, nekem gőzöm sincs ezekről.
Igaz, dino-kiállításokra sem járok el olyan gyakran, mint ő.
 
Az viszont csak most - a Nissan tesztelése közben - derült ki, hogy „állapota
ragadós". Pedig nem biztos, hogy szerencsés, hogy egy felnőtt vezetés közben
azon morfondírozik, hogy egy dinoszauruszon lovagol. Én meg csak ránéztem a
„tarajos" motorháztetőre...
Szóval, az a fránya gépházháztető, ugye?! Hát, igen! Egyrészt a formatervezők a
közepére két akkora, de akkora púpot - szerintem „tarajt" - emeltek, hogy csak
na, másrészt pedig az általam kedvelt, magasra pozícionált vezetőülésből mindig
szem előtt volt, így egyszerűen esélytelen másra gondolni.
 
Na, mindegy! Legalább ez a Qashqai megmozgatta a fantáziámat. Mert, ahogy azt
már a kétliteres verzió ismertetése során is kifejtettem, ez régebben - egy
Nissan esetében - soha nem fordulhatott volna elő. Ma meg?! Meglátok egyet az
utcán, és nem bírom ki, hogy ne bámuljam meg alaposan.
Érti a fene, az ember alapra azt gondolná, hogy magas építésén túl semmi extrát
nem mutat a Qashqai. Nem agresszív, mellőzi a manapság oly divatos vadságot,
nincs agyondíszítve krómmal, még a hűtőmaszkja s a fényszórói is szokványosak.
Viszont nagyon egyben van, hihetetlenül harmonikus, árad belőle a szimpátia. A
műanyag védőelemek azonban 1,6-os tesztautónk esetében megtévesztők,
összkerékhajtás csak a nagyköbcentis motorokhoz jár.
Az utastérből cserébe semmit nem spóroltak el a tervezők, ezúttal is minden
állt, amit a 2 literes verzió esetében leírtam. Azaz a helykínálat rendben, a
kialakítás szintúgy, az ergonómiával meg eddig sem álltak hadilábon a japánok.
A felszereltség szintén jó: a Tekna Pack verzió rengeteg extrával kényeztetett.
Többek között intelligens kulcs, panorámatető, automatikusan halványuló tükör,
ESP - elektronikus menetstabilizáló rendszer, xenon első fényszóró, kétzónás
automata légkondicionáló javította a közérzetemet, felárat csak a navigációs
rendszerért és a bőrkárpitért kér a Nissan. Utóbbi ki is maradt ebből a
Qashqaiból, hiánya pozitívumként, negatívumként egyaránt értékelhető. A
biztonsági arzenál viszont kizárólag pozitívan, széria a hat légzsák, az aktív
első fejtámlák, az ABD, az EBD, valamint a fékasszisztens, a kocsit pedig
indításgátló és hátsó tolatókamera védi.
  
Meglepetést okozott az 1,6-os benzinmotor, melyet előre és oktalanul
lebecsültem. A gyári adatok (lóerő - 114, nyomaték - 156 Nm, tömeg - 1372 kg,
gyorsulás: 12,2 sec) nem sok jóval kecsegtettek, menet közben azonban sokat
javult az összkép. Az elfogadható, elégséges menettulajdonságokat elsősorban a
rövid áttételezésű, ötfokozatú váltónak köszönhette a Qashqai, amely hatásosan
eltűntette a 2 literes erőforrás 26 lovas erőfölényét. Sőt, a kisebb motor
karakterisztikája élvezetesebb, egyedül a zajkomfortnál mutatkozott meg a
hiányzó mének jelentős száma. Az egyébként csendes, 16 szelepes erőforrás
pörgetve világgá kürtölte a fájdalmát: „magas, nehéz kasztnit kell mozgatnunk".
Nem szerette(m) elhagyni az aszfaltot sem a városi terepjáró, a kemény
futóművel már rázós úton is majdhogynem kínszenvedés haladni, földúton tovább
romlik a helyzet. Összkerék-hajtás nélkül meg amúgy sem érdemes nagyon
próbálkozni, érdemesebb sima aszfaltot - ahol nagyon csendesen, szépen fut a
Qashqai - keresni. Benzinből átlagosan 8 litert ivott a SUV, amely elfogadható
a kocsi paramétereit ismerve.
Az 1,6-os, „kétkerekes" Quasqai 4
millió 577 ezer forintos induló ártól hozható el a kereskedésből. Jól
felszerelt tesztautónk árcéduláján viszont már 6 millió feletti összeg
szerepelt, vagyis nem éppen olcsó. Mindenképpen dicséretet érdemel azonban
kellemes egyénisége, korrektsége miatt, engem még az sem zavar, hogy kényszerképzeteim okán akár
kezeltethetném is magam.
|
