Ezért persze nem a limuzin karosszéria, nem a
gyengébb felszereltségi szint, de még csak nem is az időközben elvégzett
ráncfelvarrás „okolható", - azaz utóbbi egy kicsit -, az eltérő benyomásokért
egyes-egyedül az új fejlesztésű common-rail erőforrás a felelős. 2 literes
hengerűrtartalmával ugyan csak alig, teljesítményével viszont már jócskán
elmarad a nagyobb Toyota-aggregát hasonló paramétereitől, az egyébként
„szupertiszta" D-4D egészen pontosan 51 lóerővel tud kevesebbet erősebb testvérénél.
Az Avensis a 126 tagú ménessel sem számít lassú gépjárműnek, végeredményben a
300 Nm az 300 Nm, ám a gyorsítások hajszolása helyett sokkal inkább a
kényelemé, a nyugodt helyváltoztatásé a főszerep. Valószínűleg a nagy Toyota
egyébként is erre a célra született, úgyhogy az 1998 cm
3-es motor
beszerelésével nem lőttek bakot a japánok. Bár a gyári menetdinamikai adatok
első hallásra nem túl biztatóak: 10,6 másodperc alatt gyorsul 0-100 km/h-ra,
végsebesség 195 km/h; az Avensis vezetése közben nem találkoztunk olyan
forgalmi szituációval, amikor több erőt igényeltünk volna. Ebben persze
közrejátszhatott a jó hangszigetelés, na meg az ergonómikus környezet, de az az
igazság, hogy a 2000-től 3000-ig terjedő fordulatszám-tartományban a motor jó
erőben van. A hatfokozatú, manuális váltó segítségével pedig könnyen ebben a
zónában tartható a fordulatszám, akár be akarjuk tartani, akár túl akarjuk
lépni a honi sebességhatárokat. Az utastér nagy tempónál is csendes, a szélzaj
170-es tempónál kezd felerősödni, ezen túl az 1500-tól 2000-ig tartó - amúgy is
kevésbé használható - mezőben okoz kellemetlen meglepetést fémesen csörömpölő
hangjával a közös nyomócsöves dízelmotor.
A modellfrissítés során finoman áthangolt futómű hozza régi formáját,
feszes, de csak annyira, hogy ez egyedül a rossz minőségű magyarországi utakon
jelent problémát. A könnyen forgatható szervókormánnyal biztosan terelgethető a
nagytestű Toyota , a fékek magabiztosak, baj esetén pedig a menetstabilizáló
segít. Az Avensis az egyéniségéhez passzoló kíméletes bánásmódot már a
benzinkutaknál meghálálja, a súlyos felépítés ellenére is csak 6,3 liter
gázolajat igényelt 100 kilométerenként.
A 2006-os fiatalítás nem vont magával radikális külső és belső változásokat,
szinte csak nagyítóval végzett elemzések után lehet felismerni a különbségeket.
Bent csupán az új helyre költözött fedélzeti komputer, valamint a Cd-s rádió
kezelőfelülete mutat eltérést az elődjéhez képest, kinn pedig az átrajzolt
hűtőmaszk, az indexlámpával bővített visszapillantóházak, és az új osztású
hátsó fényszórók méltóak az említésre. De sebaj, mert az Avensis így megmaradt
annak, ami korábban is volt, egy „kifinomultan konzervatív" limuzinnak, melynek
eleganciáját a különleges bíborlila fényezés szépen kiemeli. A csomagtér mérete
a forma alapján is sokat ígér, azonban a négyajtós kialakítás miatt kevéssé
praktikus az 510 literes raktér, mint az alig nagyobb kombiban. A második szintet
jelentő Sol felszereltség nem hagyott kívánnivalót maga után a teszt során,
mindössze a Xenon-fényszórókkal és egyéb kevésbé hasznos esztétikai
kiegészítőkkel lehetne fokozni az Avensis értékét.
A Toyota Avensis ezzel a motorvariánssal is kiváló családi autó, minden
porcikájával a kényelmes és takarékos utazást szolgálja. A vásárlói körét adó
családok és vállalatok pedig biztosan értékelni fogják a 177 lovas változathoz
képest megspórolt egy millió forintot.
