Mentőautó?! - Toyota Hiace 2.5 D-4D 4WD Panel Van

Nem tudok síelni, a szánkózós korszakomból már kinőttem, a hóemberépítőből szintén, szóval igazából nincs miért rajonganom a hóesésért! Így hát nem is rajongok érte, sőt, megrögzött autósként kifejezetten utálom a téli körülményeket. Az autók és az emberek csak csúszkálnak, a közlekedés lelassul, és a kontroll..., na az egy pillanat alatt kicsúszhat a kezünkből. Rendben, elismerem, hogy szép látvány a nagy pelyhekben hulló hó - különösen karácsony napján -, de szigorúan csak az ablak mögül, egy finom süteménnyel vagy egy jókora hússzelettel a kezemben.

Takarítással kezdtem, szerencsére a teljes nevén Toyota Hiace 2.5 D-4D 4WD Panel Vannek szólított autónak nincs sok ablaka. A nagydarab kocsiszekrény egybefüggő lemezét mindössze négy átlátszó felület szakítja meg, az oldalfalak pedig függőlegesek, vagyis nehezen tapad meg rajta a hó. Így csak a bumfordi orrával volt még egy kis dolgom, tisztára töröltem az újdonságnak számító, átlátszó burájú fényszórókat és a markáns hűtőmaszkot. A tetejéről meg majd lehullik - gondoltam magamban, és nem kínlódtam tovább, hogy elérjem az 5 mm híján 2 méteres magasságot.

Felkapaszkodtam a magas vezetőfülkébe, és igyekeztem a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni benne. Ebben nem volt hiba, csak a magasságban állítható vezetőülés háttámlájával kellett megküzdenem, mivel dölésszöge nagy fokozatokban változtatható. A kezelőszervekkel sem kellett sokat bajlódnom, a felszereltség szegényes, ami pedig van, tipikusan toyotásan működött.

Így már izzítottam is, a 2 és fél literes közös nyomócsöves pedig szépen indult. Hangja persze volt, és az ötfokozatú váltó is finoman remegett, de hát ez egy haszongépjármű! Egyébként pedig már az első km-ek után meglepett a motor a kellemes vezethetőségével és jó dinamikájával, én a 120 lóerő mellé társuló 1800 kg-os önsúly miatt sokkal rosszabbra számítottam. Mire a város másik végében lakó kollégámhoz értem, már nem volt gondom a Toyotával, a jó fokozatelosztásokkal a Hiace kifejezetten fürge járgánynak tűnt, ráadásul bemelegedés után a dízel egy fokot visszavett a hangerejéből, egyenletes sebesség tartásakor már-már csendes volt.

Új utasom viszont nem volt „boldog", nem elég, hogy viszonylag korán kellett kelnie, de a jobb 1-2 közel sem nyújtott olyan kényelmet, mint az általam bitorolt vezetőülés. Különösen akkor nyafogott, amikor kipróbálta a középső szükségülést, a váltó nyomta a lábát, a lenyitható rekesz ütötte, pedig amúgy is maga alá húzott lábakkal kellett ülnie. A pohártartóért viszont oda volt, a Hiluxból ismerős - Angliában vagy Dél-Afrikában ideális - CD-s rádión pedig ő is mindig csatornát váltott, amikor hangosítani szerette volna.

A várost elhagyva a környező hegyeket és erdőket vettük célba, hamarosan elhagytuk az aszfaltot és járatlan útra tévedtünk. Ott már neki sem volt kedve kritizálni a Hiluxot, amely bátran és rendíthetetlenül csörtetett előre, mindegy, hogy mi került elé. Az állandó 4x4 hajtás engem sem állított nagy próba elé, csak a gázzal és a kormánnyal kellett játszanom.

Kollégám a fotózás alkalmával a Hiace rendeltetését is kifejtette, szerinte a Toyota haszongépjármű nem mentőautónak, hanem falopó- és szállító eszköznek született. Nem tudom, honnan támadtak ezek a gondolatai, de ezután részletesen ismertette a Hiace kivitelének előnyeit. Az összkerékhajtással kezdte, ami terepen (értsd: erdei úton) is jó mozgásszabadságot garantál, aztán a zárt felépítménnyel folytatta, ami miatt nem látszik a szállítmány! Aztán ott van a jó teherbírás, akár 1 ,1 tonnát is bele lehet pakolni az 5 és fél köbméteres raktérbe, a rakodást a két tolóajtó alaposan meg is könnyíti. Hát, ezekkel az érvekkel nehéz vitatkozni, de azért a műanyag padlóburkolat talán többet érdemel ennél. A majd három méteres tengelytáv pedig szűk erdei utakon nem előnyös, szóval maradjon inkább mentő a Hiace, azzal több hasznot termel. Igazi lételeme amúgy is az országút a Toyotának, a magas felépítés ellenére a futómű jóindulatú, a rugózás közel sem rázós, a fogyasztás pedig visszafogott.

A négykerékhajtású, rövid tengelytávú Hiace 4,41 millió forintért rendelhető meg. A Toyota megvásárlásával biztosan a mentősök kedvencei leszünk, a név és a 3 év garancia már csak egy plusz extra.