Utazgathatnék belőle kedvemre! Lenéznék a Skywalk
üveghídjáról a Grand Canyon rémisztő mélységeibe, megmásznám a Harbour Bridge-t
Sydneyben, vagy néhány napra kibérelnék egy szobát a toscanai híres Il
Pellicano Hotelben. De az is lehet, hogy vennék egy kisebb nyaralót a Balaton
parton, lehetőleg csendes helyen, közel a vízhez, „neadjisten" panorámával.
Vagy autórajongóként végignyálaznám az árlistákat, s keresnék egy kedvemre való
modellt!
A Mercedes E250 CDI BE (azaz BlueEFFICIENCY) Avantgarde némi extrával például
pontosan ennyibe kerül. 16 millió 659 ezer forint! Tényleg nem semmi az ára,
szóval az elvárásaim sem lennének akármilyenek. Ebben az esetben már nem elég a
jó design, az erős motor, valami extra is szükséges lenne ezek mellé az
E-osztály megvásárlásához. S még akkor is ezerszer meggondolnám. No lássuk,
van-e ilyen plusz a Merciben, megéri-e megvenni, vagy inkább utazzunk,
nyaraljunk ugyanezért az összegért!
Most mégis a designnal kezdem, habár az előbb azt állítottam, hogy mindenképpen
több kell annál. Na igen, de ha meg nem tetszik a külső, akkor tuti, hogy nem
fogom megvenni a végén. A 2009-es E-osztály az első sajtófotók alapján
egyáltalán nem nyűgözött le. Nem volt különösebb bajom vele, de tisztára, mint
a régi; nyújtott, majdhogynem konzervatív limuzin, mely a kerek lámpái helyén
szögleteseket visel. S a fotózás alatt pont ezek a lámpák, és a sportosabb
Avantgarde felszereltséghez tartozó, háromlamellás hűtőmaszk ragadták meg a
fantáziámat, nem bírtam betelni velük.
Eszméletlen, milyen magabiztosságot, erőt
sugároznak, akár szemből, akár oldalról vagy felülről nézzünk rájuk, ordít
róluk a német kivagyiság. A nappali fényt szolgáltató, alsó Led-sorról, a
változó eloszlást biztosító, a látási viszonyokhoz is alkalmazkodó (adaptív)
bi-xenon egységről, és a középső, kisebb helyzetjelzőről egyaránt. És a
klasszikus amerikai autókat idéző, a hátsó lámpáktól induló, a kerékjáratot
lekövető ívet, törésvonalat sem fedeztem fel elsőre, többszöri nekifutás,
körbejárás után vettem észre szerény szépségét. És még ezután is számos érdekes
részlet rejtve maradt előttem, csak később derült ki, hogy az aktív motorháztető kíméli a gyalogosokat, az indexszel ékesített külső tükröknek
pedig hatalmas szerepe van a jó légellenállásban.
A helykínálatba sem tudok belekötni, a hosszú, az elődhöz képest minden irányba
megnőtt karosszéria, valamint a 2875 mm-es tengelytáv tágas utasteret garantál,
bár ez a felső középkategóriában talán már nem is lehet kérdéses. A
csomagtartó 540 literes, hátul óriási a láb-, bőséges a fejtér, s ha
nem számítjuk a padlón végigfutó magas és széles kardánalagutat, akkor
széltében is elég a hely három felnőttnek. Az ülések szöge kényelmes, az elsők
támlái, illetve az ülőlapok magassága elektromotorokkal állítható; vajon
hosszirányba miért kell kézzel tologatni 16 millióért?
Valahogy túlteszem magam ezen a csúfságon, s inkább megnézem, mi az, ami benne van a
Mercedesben. Öt kerek műszer, középen trónoló sebességmérővel és mindentudó
fedélzeti számítógéppel. Szögletes, tiszta rajzú középkonzol, rengeteg gombbal
(többek között telefon, hi-fi) és háromzónás klímával, persze ez utóbbi csak a
második sorban tisztázódik. Nagy színes kijelző, melyen navigáció hiányában
csak a rádió nosztalgikus kezelőfelülete élvezhető. Multifunkcionális,
szerintem csúnyácska kormány, amit a kabin számtalan , különböző pontján feltűnő
és gyönyörű fém díszítőelemek ellensúlyoznak. És feltűnő még az ötfokozatú
automata váltó, amely Comfort és Sport üzemmódot kínál.
Vannak nem szembetűnő, ugyanakkor rendkívül fontos részletek is, természetesen
alapállapotban nem látszanak az E-osztály életvédelmi berendezései. Pedig
alapra is sok van belőlük, ha mindet elsorolnám, sose lenne vége a cikknek, így
csak a legfontosabbakra, illetve a legérdekesebbre hagyatkozom.
Éberségfigyelő-rendszer, PRE-SAFE utasvédelem, borulásérzékelő szenzorok, na meg
rengeteg hárombetűs, elektronikus segéd... Elsősorban ezek a tételek jelentik azt
a pluszt, amiért egy ilyen Mercire érdemes befizetni.
És a motorja? A E250 CDI BE „kód" kétlépcsős feltöltésű dízelmotort jelent,
BlueEFFICIENCY technikával. Pontosabban a négyhengeres paletta csúcsát, 204
lóerővel és egy adag fogyasztáscsökkentő, ezáltal környezetbarát megoldással. A
gyakorlatban persze mi ebből kizárólag a remek gyorsulást, a nagy hatótávot és
a gyorsításkor jelentkező morgó hangot fogjuk észrevenni. A 2143 cm-es motor
már 1600-as fordulatszámtól kezdve leadja 500 Nm-es csúcsnyomatékát, s az
erőfolyam egészen 4500-ig kitart. Hihetetlenül egyenletesen és erőteljesen húz
a common-rail egység, ha nem gondolkodna néha Comfort állásban az automata
váltó, akkor tökéletes lenne a történet. De gondolkodik, ezt a hibát azonban egy
gombnyomással ki lehet küszöbölni, Sport üzemben minden pörgősebben, gyorsabban
történik. Akár 7,4 másodperc alatt katapultálhatunk álló helyzetből 100
km/h-ra, és a végsebesség is mesébe illő: 239 km/h. Talán még az erőforrás
hangját cserélném ki egy hathengeresére, de ez már csak kukacoskodás.
Az Avantgarde kivitel futóműve játszva elbír a lóerőkkel, kemény, magabiztos,
de mégis komfortos futást, utazást szolgáltatva a bennülőknek. Nagy, mégis könnyen
kanyarodik az E-osztály, fordulóköre kicsi, szervokormányán nem érezni hajtási
befolyásokat. Olykor-olykor azonban mintha ideges lenne, nagyobb sebességnél is
igen érzékenyen reagál, ezt mindenképpen szokni kell. Az utastér csendességét
szintúgy, zavaró hang csak nagyon-nagy sebességnél, illetve padlógázos
gyorsításnál jelentkezik.
A dízel Mercivel nem kell sokat pihenni, csak ha a fáradtság-jelző bepipul,
különben a (feláras) 80 literes tankkal elég sokat mehetünk egy feltöltéssel.
Az átlagfogyasztás még durva lábbal is 6 és fél liternél alakul, hiába, fő az
alacsony fogyasztás!
16 millió 659 ezer forint! Nem kevés pénz! De ha valakinek van, s autóra
szánja, üljön be, tegyen egy próbát az E-osztállyal, és vigye haza! Megéri.
