| Betűméretező |
|---|
| Partnereink | ||
|---|---|---|
|
|
|
Ossza meg ezt a cikket barátaival és ismerőseivel a Facebookon!
|
|
|
|
|
|
| Írta: - mg - | |
| 2011. február 04. péntek 01:36 | |
|
Komolyan mondom, nem irigylem a Mercedeses srácokat. Olyan ütemben fejlesztenek, mintha munkaszerződésükben benne lenne egy záradék: aki aznap nem talál fel semmi lényegeset, fontosat, az aznap nem kap – mondjuk – vacsorát. Vagy valami mást. S ez az egész már 125 éve tart.
Hogy egészen pontos legyek, 125 éve, meg még néhány napja. Történt ugyanis, hogy Carl Benz 1886. január 29-én - egy pénteki nap délelőttjén, bőséges reggeli után - besétált a berlini Császári Szabadalmi Hivatal kapuján, s néhány csodáló, néhány kíváncsi pillantás kereszttüzében levédette háromkerekű motoros kocsiját. Talán sejtette, de biztosan azért nem tudhatta, hogy - sokan úgy gondolják - ezzel világhódító útjára indította az automobilt, mely szinte - már eddig is - páratlan karriert tudhat a háta mögött. És még közel sincs vége.
Ráadásul közel sem egyedül Benzé, illetve a Patentwagené az érdem, a sikerhez
még kellett néhány firmányos, agyafúrt mérnökember. Például Gottlieb Daimlert, aki
Benzzel párhuzamosan kifejlesztette az első négykerekű motorkocsiját, a
Motorkutsche-t, és természetesen még sokan mások.
Ezúttal a stuttgarti csillag oldaláról közelítjük meg e kérdéskört, közel sem
teljes részletességgel, ám némi bepillantást nyújtva a 125 éves folyamatos és jelentős
„feltaláló" munkába, mellőzve az időrendiséget, összehasonlítva a múltat a
jelennel. „Az autógyártók számára azóta is a siker kulcsa az innováció, és a
jövőben még fontosabb lesz" - véli a Mercedes -, „bátor új ötletek nélkül nem
lenne autó, újító szellem nélkül nem lenne haladás".
Egyik első, és talán legfontosabb „alkotása" a Mercedes-Benznek a Mercedes 35
PS volt, 1900-ból, amely valamennyi modern személyautó őstípusának is
tekinthető. A magas „motoros hintóból" ekkor lett olyan konstrukciós alapelveken
nyugvó gépkocsi, amilyet ma ismerünk. Döntő műszaki jellemzői a hosszú
tengelytáv, a széles nyomtáv, az alacsony súlypont és a döntött kormányoszlop.
Ezek együttese adja a komfortos és biztonságos autózás előfeltételét. Hozzájuk
járult néhány karakteres vonás, mint a nyúlánk forma és az orr-részbe szervesen
illeszkedő méhsejt-szerkezetű hűtő, amely végérvényesen felszámolta az addigi
örökös motorhűtési problémákat, és a márka egyik azonosító jegyévé lett. Az
erős, négyhengeres motor könnyűfém forgattyús háza a mai napig aktuális
könnyűszerkezetes építési mód előképe, ráadásul mélyen alul helyezkedett el a
vázban. Kipufogószelepeit vezérműtengely működtette, jelentősen javítva a járás
egyenletességét, az alapjárat stabilitását és a gyorsítóképességet. Az
„orrmotor, hátsókerék-hajtás" hosszú időre standard megoldásként érvényesült.
Jó száz évvel később sem fogyott el a feltaláló kedv a Mercedesnél, 1996-ban a Peugeot-val karöltve - újra - divatba hozza a keménytetős kabriókat, majd 2004-ben megnyitja a négyajtós kupék szegmensét. S nem pusztán a karosszériák, formák terén úttörő a német márka, ugyanakkor a hajtáslánc fejlesztésében is élharcos volt. Már 1898-ban megjelent a Daimler 8 PS „Phaeton", az első négyhengeres közúti jármű, majd 1923-ban követte az első dízelmotoros tehergépkocsi, 1936-ban pedig az első dízelmotoros személyautó, a Mercedes 260D.
Napjainkban a BlueTEC erőforrásokon a sor, melyekben a kipufogógáz NOX-tartalmának
akár 90 százaléka ártalmatlan nitrogénné és vízzé alakul, ezáltal dízel létükre
olyan tiszta üzeműek, akár a modern benzinesek. Ezt a technikát eredetileg a
Mercedes-Benz haszonjárművek részére fejlesztették ki, még 2005-ben, s csak
később adaptálták személyautókhoz.
Ugyanakkor a benzinmotorok fejlesztéséhez is mérvadóan hozzájárult a Mercedes, már a húszas évek elején autóra alkalmazta az akkori Daimler-Motoren-Gesellschaft a belsőégésű motor eredetileg repülőgépekhez létrehozott mechanikus feltöltését. A 6/25 PS és 10/40 PS kompresszoros Mercedes-modellek erősebbek és hatékonyabbak voltak a megfelelő feltöltetlen autótípusoknál. Később a legendás sportkocsiban, az 1954-es 300 SL-ben elsőként alkalmazott közvetlen benzinbefecskendezéses négyütemű benzinmotort - sorozatgyártásban - a Mercedes-Benz.
Persze még ez sem elég, a Mercedes-Benz idejekorán belépett az alternatív
hajtásrendszerek terültére is. Már 1906-ban akkumulátoros-elektromos vagy
hibridhajtással szerelt fel személyautókat, tehergépkocsikat, autóbuszokat és
tűzoltó járműveket. A hetvenes években
ismét felvette, és intenzíven továbbvitte a témát. Ide tartozik a 2009-ben
bevezetett luxuslimuzin, az S 400 HYBRID, amely az első hibridautó egy európai
gyártótól, egyben az első soros hibrid a legkorszerűbb
lítiumion-akkumulátorral. Ezt kisvártatva három új villanyautó követte: az
A-osztály E-CELL és a Vito E-CELL
akkumulátoros villanyautó, illetve a tüzelőanyagcellás B-osztály F-CELL.
Hozzájuk járul a smart fortwo electric drive, a lokális emissziótól mentes
városi járművek pionírja. Nem semmi, igaz?!
Mára ennyit, legközelebb jönnek a korszakalkotó biztonsági megoldások és egyéb mérföldkövek. Viszontlátásra!
|
|
| Utolsó frissités ( 2011. február 04. péntek 01:55 ) |
| < Előző | Következő > |
|---|
















