Mercedes-Benz történelem - Mindig csak feltalálni

Komolyan mondom, nem irigylem a Mercedeses srácokat. Olyan ütemben fejlesztenek, mintha munkaszerződésükben benne lenne egy záradék: aki aznap nem talál fel semmi lényegeset, fontosat, az aznap nem kap – mondjuk – vacsorát. Vagy valami mást. S ez az egész már 125 éve tart.

Ráadásul közel sem egyedül Benzé, illetve a Patentwagené az érdem, a sikerhez még kellett néhány firmányos, agyafúrt mérnökember. Például Gottlieb Daimlert, aki Benzzel párhuzamosan kifejlesztette az első négykerekű motorkocsiját, a Motorkutsche-t, és természetesen még sokan mások.

Ezúttal a stuttgarti csillag oldaláról közelítjük meg e kérdéskört, közel sem teljes részletességgel, ám némi bepillantást nyújtva a 125 éves folyamatos és jelentős „feltaláló" munkába, mellőzve az időrendiséget, összehasonlítva a múltat a jelennel. „Az autógyártók számára azóta is a siker kulcsa az innováció, és a jövőben még fontosabb lesz" - véli a Mercedes -, „bátor új ötletek nélkül nem lenne autó, újító szellem nélkül nem lenne haladás".

Egyik első, és talán legfontosabb „alkotása" a Mercedes-Benznek a Mercedes 35 PS volt, 1900-ból, amely valamennyi modern személyautó őstípusának is tekinthető. A magas „motoros hintóból" ekkor lett olyan konstrukciós alapelveken nyugvó gépkocsi, amilyet ma ismerünk. Döntő műszaki jellemzői a hosszú tengelytáv, a széles nyomtáv, az alacsony súlypont és a döntött kormányoszlop. Ezek együttese adja a komfortos és biztonságos autózás előfeltételét. Hozzájuk járult néhány karakteres vonás, mint a nyúlánk forma és az orr-részbe szervesen illeszkedő méhsejt-szerkezetű hűtő, amely végérvényesen felszámolta az addigi örökös motorhűtési problémákat, és a márka egyik azonosító jegyévé lett. Az erős, négyhengeres motor könnyűfém forgattyús háza a mai napig aktuális könnyűszerkezetes építési mód előképe, ráadásul mélyen alul helyezkedett el a vázban. Kipufogószelepeit vezérműtengely működtette, jelentősen javítva a járás egyenletességét, az alapjárat stabilitását és a gyorsítóképességet. Az „orrmotor, hátsókerék-hajtás" hosszú időre standard megoldásként érvényesült.
Jó száz évvel később sem fogyott el a feltaláló kedv a Mercedesnél, 1996-ban a Peugeot-val karöltve - újra - divatba hozza a keménytetős kabriókat, majd 2004-ben megnyitja a négyajtós kupék szegmensét. S nem pusztán a karosszériák, formák terén úttörő a német márka, ugyanakkor a hajtáslánc fejlesztésében is élharcos volt. Már 1898-ban megjelent a Daimler 8 PS „Phaeton", az első négyhengeres közúti jármű, majd 1923-ban követte az első dízelmotoros tehergépkocsi, 1936-ban pedig az első dízelmotoros személyautó, a Mercedes 260D.

Napjainkban a BlueTEC erőforrásokon a sor, melyekben a kipufogógáz NOX-tartalmának akár 90 százaléka ártalmatlan nitrogénné és vízzé alakul, ezáltal dízel létükre olyan tiszta üzeműek, akár a modern benzinesek. Ezt a technikát eredetileg a Mercedes-Benz haszonjárművek részére fejlesztették ki, még 2005-ben, s csak később adaptálták személyautókhoz.
Ugyanakkor a benzinmotorok fejlesztéséhez is mérvadóan hozzájárult a Mercedes, már a húszas évek elején autóra alkalmazta az akkori Daimler-Motoren-Gesellschaft a belsőégésű motor eredetileg repülőgépekhez létrehozott mechanikus feltöltését. A 6/25 PS és 10/40 PS kompresszoros Mercedes-modellek  erősebbek és hatékonyabbak voltak a megfelelő feltöltetlen autótípusoknál. Később a legendás sportkocsiban, az 1954-es 300 SL-ben elsőként alkalmazott közvetlen benzinbefecskendezéses négyütemű benzinmotort - sorozatgyártásban - a Mercedes-Benz.

Persze még ez sem elég, a Mercedes-Benz idejekorán belépett az alternatív hajtásrendszerek terültére is. Már 1906-ban akkumulátoros-elektromos vagy hibridhajtással szerelt fel személyautókat, tehergépkocsikat, autóbuszokat és tűzoltó járműveket.  A hetvenes években ismét felvette, és intenzíven továbbvitte a témát. Ide tartozik a 2009-ben bevezetett luxuslimuzin, az S 400 HYBRID, amely az első hibridautó egy európai gyártótól, egyben az első soros hibrid a legkorszerűbb lítiumion-akkumulátorral. Ezt kisvártatva három új villanyautó követte: az A-osztály E-CELL és a Vito E-CELL akkumulátoros villanyautó, illetve a tüzelőanyagcellás B-osztály F-CELL. Hozzájuk járul a smart fortwo electric drive, a lokális emissziótól mentes városi járművek pionírja. Nem semmi, igaz?!
Mára ennyit, legközelebb jönnek a korszakalkotó biztonsági megoldások és egyéb mérföldkövek. Viszontlátásra!