Köpönyegforgató egy király - mondhatná kollégám,
aki pontosan ismeri „érzéseimet" a Mercedes iránt, a véleményemet a német
formatervezésről, illetve az autóiparuk egészéről. Nem is traktálnám Önöket
ezzel, legyen ez az én bajom, csak annyit, ha már belekezdtem, hogy nehezen birkózom
meg a felsőbbrendű „überautos" elmélettel. S tessék, erre most mégis azt írom,
hogy - egy Mercedesszel a fenekem alatt - én vagyok a király! Valamit nagyon
tudhat ez a CLS
25 millióért - egészen pontosan 24.208.500 Ft-ért - már tudhat is valamit. Pláne,
hogy ez nem a plafon. Például nem a legerősebb motor dolgozik benne, „hiányzik"
alóla a légrúgózás, a fedélzeten pedig „csak" a kisebb navigáció segít a
pilótának a tájékozódásban. Van viszont sávtartó csomag, AMG optikai-kit,
LED-technikás fényszóró rendszer, klimatizált multikontúr első üléspár,
valamint padlizsán/fekete bőrkárpitozás, hogy csak a leglényegesebb tételeket
említsem. Illetve dehogy, pont a legfontosabbakat hagytam ki eddig: a 265
lóerős, V6-os dízelmotort, a hétfokozatú automataváltót és a roppant meggyőző,
gyémántfehér karosszériát.
Valószínűleg már önmagában ez, a felsorolásban méltatlanul a végére maradt
tényező is elég lehetne a „királyságomhoz". A CLS formája ugyanis gyönyörű. Még
akkor is, ha a Mercedes szinte minden részletét más-más modellből építőkockázta
össze, a hűtőmaszkot a múltidéző SLS-ről, a Bauhaus-stílusú hátsó sárvédőt az
E-osztályról, s még lehetne folytatni a sort. De nem baj, roppant meggyőző
egésszé állt össze - ahogy egyszer már írtam is feljebb -, megspékelve a
gyémántfehér fényezéssel, s olyan remek részletmegoldásokkal, mint a keret
nélküli oldalablakok vagy a kupésan lejtő tetőív. Elegáns, ugyanakkor kellően
agresszív a CLS, mindene megvan ahhoz, hogy klasszikus túrakocsi váljon belőle.
Akár az olasz paripák, egyértelműen az érzelmeinkre játszik.
A négyszemélyes kivitel is ezt jelzi, kit érdekel a helykínálat, az ötödik utas
ellehetetlenítése, gyönyörködjünk inkább a padlizsán/fekete bőrkárpitozás
finomságában, élvezzük a test formájához igazítható multikontúr fotelek
kényelmét, netán a V6-os motor visszafogott, ám erőt sugárzó morajlását!
Egyébként helyből is jut mindenkinek bőven - a lejtős tetőív ellenére -, végülis
egy majd' három méteres - 2854 mm-es - tengelytávú autóban ülünk, négy
különálló - ebből kettő memóriás - ülésben, a minőség pedig... Minden bőr, fa,
nemes anyag, majdhogynem tetszőleges kombinációban, a középkonzol központi
helyén ízléses óra, melynek az egyetlen hibája, hogy nem lehet „hazavinni".
A műszerfal viszont nem okoz meglepetést, három kerek óráról olvashatók le az
információk, nem csak a legfontosabbak, hanem szinte minden, már-már zavarba
ejtően sok adat. Rengeteg minden saját ízlésre konfigurálható, német, angol
vagy néhány más világnyelven, a magyar sajnos nincs köztük. A kezelőszervek
elrendezése hagyományosan mercis, a pofonegyszerűen működtethető tempomat az
indexkar felett, az ablaktörlő meg azon kapott helyet, a kormány jó fogású,
multifunkiós.
Eddig csak dicsértem, jó lenne már valami negatívumot is mondani a CLS-ről,
töröm az agyam, nézem a jegyzeteket, nehéz e feladat. Mert mi rosszat lehet
írni egy 265 lóerős dízelmotorról? Talán, hogy dízel, hogy nem V8-as benzines
vagy AMG-tuning. De őszintén?! Ki venne most, ebben a gazdasági helyzetben 318
vagy 514 lovas benzinest, minimum 15-20 literes átlagfogyasztással, amikor -
ráadásul - ez a 350 CDI kódjelű common-rail erőforrás is közel tökéletes?! Na
persze, „csak" 3,5 literes, de a hangja csupán kívülről dízel, belül selymesen
morajló, mélyen gurgulázó, erőt sugárzó, s úgy is megy. Pont, mint egy jól
befűtött gőzmozdony, húz, veszettül húz, s még egyszer is húz, 560 Nm-nyi
nyomatékkal már 1600-as fordulattól, gondolhatják kérem...
Szóval figyelni kell, de nagyon, a sebességmérő mutatója eszeveszetten kúszik
fel „jogsibevonós" magasságokba, szerencse, hogy van tempomat. De néha nem
lehet ép ésszel bírni azt a rendíthetetlen nyugalmat, ami a kocsiból árad,
muszáj a gázra taposni, hadd kapcsoljon vissza a hétfokozatú váltó, még akkor
is, ha nem lenne kötelező neki, mert erőből aztán mindig van bőven. S újra csak
meglódul a Merci, vágtat, jön a kanyar, fékre kéne lépni, vagy mégsem? Hát, a
futómű teszi a dolgát, persze kemény Magyarországra, de lassan mindegyik autó
az, talán az extra légrúgózás segíthetne ezen. Azonban a hagyományos
felfüggesztés is „eltűnteti" a kocsi méretét és súlyát, lehet neki sportosan
tolni, igazán.
A CLS jellegéhez mégis jobban illik a nyugodt siklás, voltaképp ez az oka, hogy
a teszt során szinte sosem kapcsoltam manuálisan a sebességet. Pedig lehetne,
de minek, ha az automata jobb nálam, finomabb, gyorsabb, és nem utolsósorban
takarékosabb is.
Normális vezetéssel alig nyolc liter gázolajat kajál a V6-os dízel 100
kilométerenként, kis odafigyeléssel pedig akár ennél is jobb értékekkel
örvendeztethet meg a fedélzeti számítógép minket. Mindezt 7 másodperces 0-ról
100 km/h-s sprint és 246 km/h-s végsebesség mellett.
Eljutottunk a cikk végéhez, ahol már csak egyetlen dolgom van, méghozzá a
helyesbítés. Ki a király? Hát, a Mercedes CLS, persze az érzés nekem is jár...
