Mercedes S350 CDI 4Matic - Bizonyíték, nem ígéret

Ez a 30 milliós Mercedes S-osztály elég jó bizonyíték, hogy nem vagyunk francia ügynökök, illetve Peugeot-magazin?

Ha már túl vagyunk a vásárlás, vagy a mi esetünkben az árcédula okozta első sokkon, kezdésként rögtön érdemes átnyálazni a használati útmutatót. Egyszer, kétszer, illetve annyiszor, ahányszor csak szükséges ahhoz, hogy rutinszerűen kezeljük ezt a csodakocsit.

Vegyük példának okáért az üléseket, melyek beállítása általában a lehető legegyszerűbb és legkézenfekvőbb folyamat az autóban, de nem így az S-osztályban. A német luxuscirkálóban ugyanis közel 1 millió forintba kerülő, luxus bőrfotelekben - menetdinamikus multikontúr ülésekben - terpeszkedhetünk, s már az elektromos mozgatás kezelőpanelje sem a szokott helyen található. A masszázsfunkciót pedig már a központi menüből kell előhívni, persze jobb és bal oldal külön-külön állítható, ahogy a masszázs erőssége, gyorsasága is. Mindenesetre nagyon király, minden érte kiadott fillért megér. Aztán állítható a futómű magassága, a lengéscsillapítók keménysége, és akkor még a vezetőtámogató rendszereket nem is említettem. Van Disctronic Plus követési távolságtartó rendszer, sávtartó asszisztens, holltérfigyelő, tolatókamera parkolásvezetővel, s mindez ismét csak egyenként vezérelhető. Ja, és a Harman Kardon hifi, a Command APS navigáció, az éjjellátó és az Intelligens Világítási Rendszer - adaptív távfény asszisztenssel kiegészítve - szintén, szóval ebben az S-osztályban tutira nem fogunk unatkozni. Utóbbi kettő közel sem játék csupán, mindkettő igen komoly biztonsági berendezés, míg az egyik a műszerfali kijelzőn mutatja egy infravörös kamera fekete-fehér képét, külön kiemelve a gyalogosokat, a másik jelentősen javítja az éjszakai látási viszonyokat, mindenkor az adott menethelyzethez beállítva a bi-xenon fényszórókat. Nem rossz, igaz?

Lehetne még tovább sorolni a különlegességeket, ám nincs annyi helyünk és időnk, hogy mindet sorra vegyük, inkább nézzünk körbe egy kicsit az utastérben. Helykínálatról, kidolgozási minőségről és komfortról nem fogok beszélni, egy business class jármű esetében tán illetlenség is lenne, higgyék el nekem, mindegyik remek. A masszázsülésről meg már volt szó, tehát ugorjunk, bőven van még érdekesség, például a műszerfal, mely a slusszkulcs elfordításáig sötét marad. Gyújtásra aztán „lőn világosság", megjelenik az LCD-kijelző képe, rajta a sebességmérővel, a fordulatszám- és az üzemanyagtank-mutató által körbevéve, hogy aztán olykor-olykor átadja „helyét" az éjjellátó asszisztensnek. Szuper! A középkonzol közepén trónoló óra nincs túldíszítve, egyszerűen szép, szíjjal simán elmenne karórának is. Körötte kevés a gomb, tán a kormányra jutott a legtöbb belőle, a navigáció, a hifi és rengeteg egyéb funkció szinte egyetlen „tárcsa" segítségével működtethető. Ugye említettem már a használati útmutatót?!

Ha viszont már kivégeztük e, gyanítom nem éppen vékony könyvet, s megtanultuk kezelni a berendezéseket, onnantól kezdve pofonegyszerű dolgunk van, már ami az S-osztály terelgetését illeti. Csak a nagy méreteit kell megszokni, mert nem véletlenül becézik bálnának, több mint öt méter hosszú, majdnem 190 centi széles, szűk utcácskákban könnyen előfordulhat, hogy be kell csukni a „füleit". El sem tudom képzelni, hogy zegzugos olasz sikátorokban mi a helyzet, persze legyen ez a hivatásos sofőrök gondja. Autópályán vagy országúton azonban a tekintélyes megjelenésnek, amihez persze az erőt sugárzó forma, úgy mint az izmos kerékjárat ívek vagy az elegáns hűtőmaszk, illetve a fekete fényezés is hozzájárul, előnyei is származnak, villogni sem kell, lehúzódnak, beengednek, udvariasak.

A célkereszt alatt persze van elég erő a magabiztos manőverekhez, ez még akkor is így van, ha a tesztautóban nem egy AMG, még csak nem is egy 12 hengeres szív dobog, hanem a hosszú gépháztető egy mindössze 2987 cm3-es V6-os aggregátot rejt, méghozzá a dízel fajtából. Ugyanakkor lóerőből, s különösen nyomatékból van elég, előbbiből 235, utóbbiból 540, vagyis csak az olyan elvetemült benzinmotor, henger- és teljesítményfetisiszták fognak elégedetlenkedni, mint én. Mert a 7,8 másodperces gyorsulás több mint elég, a 245 km/h végsebesség pláne, a rugalmasság pedig a hétfokozatú automata váltónak köszönhetően szintén első osztályú. A legkisebb gázadásra is előreveti magát a majd kéttonnás dög, gyorsul, rohan némán, miközben az automata észrevétlenül kapcsol, sebességérzet „nincs", az utastérben honoló csönd ugyancsak megtévesztő. A 4Matic összkerékhajtással valószínűleg télen is megingathatatlan a Mercedes nyugalma.

Külön fejezetet érdemel az S-osztály futóműve, mintha Aladin repülő szőnyegén utaznánk, úgy finoman, lágy ringással lép át a legdurvább úthibákon, hogy még az is eszembe jutott, hogy az AIRMATIC futómű hangolásakor a magyar utak jártak a mérnökök fejében. Á, ez kizárt, egyrészt fogalmuk se lehet róla, mennyit szenvedünk és szenvednek a futóművek hazánkban a rossz utak miatt, másrészt tutira nem rakták volna be a Sport módot, amely aztán bekeményít, immár sínautóként véve a kanyarokat, illetve dőlés, karosszériamozgás és bólintás nélkül küzdve le a gyors szakaszokat. Viszont ekkor ráz. A nlgy tárcsafék is teszi a dolgát, ám érezni a nagy tömeget, el tudnám képzelni az AMG változatok majd' hat centivel nagyobb átmérőjű tárcsáit a 18 colos könnyűfém felnik alatt.

S a végére jöjjön még egy jó hír! Számít, nem számít, nem az én tisztem eldönteni, ám környezetvédelmi okokból mindenképpen pozitív, hogy az Mercedes S350 CDI 4Matic 8,5 liter gázolajjal beéri 100 kilométerenként. Takarékoskodás, odafigyelés nélkül. Vagyis megéri! Ennél jobb végszó nem is lehetne, így búcsúzunk tőled Mercedes S-osztály.