Amit Olaszországnak a Fiat, azt Spanyolországnak a
SEAT, amit a Fiatnak az 500-as, azt a SEAT-nak a 600 típus jelentette, vagyis motorizációt,
olcsó négykerekű járműhez jutás lehetőségét az olasz, illetve a spanyol családok
számára. Persze ennél több köze van a két autómodellnek egymáshoz,
édestestvérek vagy éppenséggel ikrek voltak, lényegében csak az orrukon trónoló
emblémában volt különbség.
Ebben az időben - 1957-ben - ugyanis a SEAT Fiat licencek alapján gyártott
autókat, s az 1400-as mellett a Dante Giacosa által megtervezett 500-as volt a
második típus, melyet „átvett" a barcelonai üzem. A négyüléses, zseniális
koncepciójú, s nem utolsósorban olcsó (alapár: 75 ezer peseta) mini (600N)
pedig egyszerűen berobbant az Ibériai félszigeten élő családok életébe, akik -
hirtelen felindulásból, de boldogan - lecserélték motorjaikat és egyéb
kényelmetlen járműveiket (mikroautók, háromkerekűek stb...), s ettől kezdve
családilag élvezték a száguldozás örömeit. Bizony a száguldozásét, mert a 21
lóerős masina - alacsony, 600 kg-os önsúlyának köszönhetően - végsebessége
bőven meghaladta az eredeti modell 88 km/h-s csúcsértékét, később pedig még tovább
javult a helyzet. 1958-ban megérkezett a spanyol piacra a Convertible, azaz
vászontetős modell, amely 5000 pesetával volt drágább a zárt változatnál. Más változatok is készültek a 600-asból, a kis áruszállító Commercial
kereskedelmi forgalomba is került, a hatszemélyes Multiple viszont csak
„egyszeri álom" maradt.
Az 1963-as év jelentős fejlesztéseket hozott a SEAT 600-as életében, a
legelterjedtebb, D-variáns az addiginál nagyobb karburátorral és
üzemanyagtankkal, valamint kényelmesebb utastérrel rótta az utakat. Az
eredetileg 633 cm3-es motor hengerűrtartalmát is megnövelték, a 767 cm3-ből
immár 29 lóerőt préseltek ki a mérnökök, így a spanyol népautó akár 110
km/h-val is képes volt döngetni.
Még ugyanezen év szeptemberében jött a
következő meglepetés, a négyajtós 800-as képében, melynek nem is volt Fiat
megfelelője. A 600-as alapjaira épülő autó amúgy egy nem „hivatalos" SEAT-gyárban
készült, hanem a terrassai Carosseria Costánál, s a 18 centiméterrel hosszabb
karosszéria plusz két ajtót engedélyezett.
7 év múlva hiába fejeződött be a testvérmodell gyártása Olaszországban, egy
félszigettel odébb még mindig igen népszerű a kisautó, s éppen egy újabb
evolúciót mutatott be a SEAT. A 600E legjelentősebb újdonságai a
konvencionálisan nyíló ajtói voltak, természetesen az utastér
színvonalát is a kor elvárásaihoz igazították. Mégsem ez lett az utolsó verzió,
mert azt a címet az 1972-es 600L mondhatja magáénak. Hihetetlen, de ez akár már a
120 km/h-s álomsebességet is képes volt megfutni, s olyan extrái voltak, mint a
hátsó ablakfűtés vagy a szőnyegezett padló. Ennek ellenére még mindig a spanyol
piac legolcsóbb modellje volt, kevesebbet kértek érte, mint a hasonlóan ötletes
Citroen 2CV6-ért. Sorozatgyártása 1973 augusztusában ért véget a Seat 133-as
bemutatásával.
Mindazonáltal a SEAT 600-as nemcsak a spanyol családok, hírességek és sztárok
kedvence volt, hanem a tuningmestereké és a versenyzőké szintúgy, s a kisautó
ennek megfelelően rendesen ki is vette a részét az autóssportból.
Rallyfutamokon, hegyi versenyeken éppúgy bizonyított a kis 600-as, mint a
spanyol szlalombajnokságban és versenypályákon, számtalan klub, csapat spécizte
föl magának az apróságot. Tuningolása két lépcsőben történt: olcsóbb
megoldásként a kerekek kifordítása, a kormány lecserélése és a motorháztető
félig nyitott állapotban történő rögzítése jöhetett szóba, a drágább, második
lépcsőfok azonban radikális módosításokat hozott. Egy komoly Abarth gép például
100 lóerőt tudott, végsebessége pedig meghaladhatta a 200 km/h-t.
1957-től 1973-ig összesen 783745 darab 600-as gyártott a SEAT, s volt
olyan időszak, amikor minden negyedik spanyol kocsiból egy 600-as volt. A 10 ezer
ember számára munkát adó üzem emellett 12 országba exportálta népszerű
termékét, köztük hajóval vagy repülővel még Kolumbiába is.
"Hercegként született, királyként halt meg" tartja róla a mondás, azonbanmáig töretlen népszerűsége "cáfolja" a 600-as "halálhírét". Számtalan klub, baráti kör működik Spanyolországban, melyek közül az egyik legjelentősebb
az 1992-es alapítású, barcelonai székhelyű, Friends of the 600.
