Regisztráció     Kezdőlapom!         
Főoldal arrow Magazin arrow Teszt arrow Mindent az olvasókért - Opel Insignia 2.0 CDTi Elegance
Főmenü
Főoldal
Magazin
Sport
Katalógus
Használtautók
Galéria
Linkek
Hírlevél archívum
Elérhetőségeink
Listázó
Keresés
Videók
Jogi tanácsok
Magazin
Hírek
Bemutató
Teszt
Történelem
Kiemelt oldalak
IAA 2011
Mítoszok földjén - Ferrari Múzeum
RSS
feed image
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!






 

Ossza meg ezt a cikket barátaival és ismerőseivel a Facebookon!

Mindent az olvasókért - Opel Insignia 2.0 CDTi Elegance

PDF Nyomtatás E-mail
Írta: meszger, bferenc   
2009. január 07. szerda 12:59
Tisztelt Olvasók! Az alábbiakban egy több szempontból is rendhagyó tesztet olvashatnak! Már az autó sem mindennapi, 2009-ben az Opel Insignia az Év autója! És maga a teszt is rendhagyó, mert a következő sorok nem feltétlenül a mi véleményünket tükrözik!

Megválasztották, mi pedig izgalommal teli kíváncsisággal vártuk a szerkesztőségünkben, közben többször felvetődött bennünk ez a kérdés: vajon egyezni fog a véleményünk a nemzetközi szakzsűrivel? Ha igen, akkor majd megkapjuk Önöktől, kedves Olvasóktól, hogy nincs önálló véleményünk,... Ha nem, akkor azok a vádak érnek minket, hogy még az Év autója sem jó nekünk! Szóval, nem vállaltuk a felelősséget, és hívtunk inkább egy igazi Opel-szakértőt, B. Ferencet.
A 32 éves fiatalember ugyan nem Opellel a feneke alatt született, de már kamaszkorától kezdve nagy hatással volt rá a villámos márka. Olyannyira, hogy szüleit be is nevezte egy "csepp"-Kadettra (E), s ettől kezdve dúl az igazi szerelem. Mindenkor és mindenhol első az Opel, s csak aztán jöhet az élet többi fontos dolga.J A Ferrari-piros kedvencet egy 1,4 literes motorral hajtott G-s Astra Caravan követte, majd egyre érettebb fejjel, egyre érettebb gondolkodással, közel a családalapításhoz Feri átnyergelt a nagyobb Opelokra. Egy B-s Vectra érkezett házi gépparkjába, a 2 literes Dti-s erőforrással szerelt villámot egyszerűen fehér paripának becézte. Mivel azonban csak a márkához hűséges - a típushoz nem -, az idő múlásával ezt a lovát is lecserélte, választása egy szürke ménre, egy 150 lovas JTD - akarom mondani CDTi - C-s Vectrára esett. Jelenleg azzal rója az utakat - felettébb elégedetten -, és még minket is képes volt meggyőzni arról, hogy nincs nála hozzáértőbb személy az új Opel Insignia kipróbálására. B. Ferenc elemzése következik.

Természetesen elsőként engem is a formája révén érintett meg az új Insignia, amely gyökeresen szakított az utolsó Vectrák szögletességével. Az eleje, huuú, az nagyon ott van a szeren, markáns, igen erőteljes orra, hűtőmaszkja először a Dodge-ok stílusosságát, nagypofájúságát juttatta eszembe. Csak az Opel jóval elegánsabb és gömbölyűbb azoknál, a designerek igen ügyesen rafinálták az íveket, hol összefutnak, hol szétválnak, hogy aztán a kocsi hátulján orgiát rendezzenek. Egy kicsit ezzel még barátkoznom is kell, a négyajtós szedán ugyanis igen látványos spoilerral zárul le, ami szokatlan egy konzervatív limuzintól.

De az új Opel Insignia egyáltalán nem konzervatív, ahogy azt az utastere is remekül megmutatja. Ha a látványos hűtőmaszk, az Opel felirattal gravírozott villámembléma vagy a több helyen megjelenő hokiütő-forma - a helyzetjelzők kialakítása, ködlámpa és a levegőbeömlők kiképzése - tetszett, akkor a belső berendezés egész egyszerűen lenyűgözött. Csupa-csupa remek részlet, melyek közül kiemelkedik az ajtók és a műszerfal egysége, harmóniája, a rajtuk végigfutó dekorcsík a nappalik otthonosságával, lakályosságával vetekszik. Itt is megjelenik a hokiütős-design az ajtónyitó fogantyú környékén, de az is hamar feltűnt, hogy a nagy csonkon függő tükrök nem túl nagy felületűek. A tradicionálisan sötét kárpitú ülések jóval kényelmesebbek a mostani nyergemnél, a régi fokozatmentes (tekerős) háttámlaállítást viszont visszasírom. A fedett, rolós pohártartót szintén, cserébe nagyobb a kesztyűtartó és a hátsó lábtér, a szép forma miatt meg még azt is megbocsátom, hogy hátul az átlagos magasságom ellenére is borzolja a frizurámat a tetőív. Ja, a beszállás is veszélyes lehet ide.
Első blikkre nem semmi a középkonzol, rövid idő után azonban hamar kiismeri az ember - és a fia. Ráadásul számos funkció egyszerűbbé vált a Vectrához képest, például a kétzónás (extra) klíma szabályozási lehetősége vagy a fedélzeti komputer menüje, a tekerőgombok pedig igen finom érintést biztosítanak. Egyébként a számítógép kijelzője átkerült a kerek és jól leolvasható műszerek közé, melyek éjjel igen kellemes, szemnyugtató színnel vannak megvilágítva (nem sport változat). Emiatt viszont egyszerűsödött az alap rádió kijelzője, a középkonzolon vörösen izzó csík mintha a 90-es évek japán divatját követné. Tessék, egy kis retró-feeling! A tempomat vezérlését is átvariálták, gombjai a nyelvre emlékeztető kormányon kaptak helyet, az indexkar pedig újra hagyományos.

Jelenlegi, ötajtós Vectrámhoz képest, amely szállított már hatalmas hűtőgépet, mosó és szárítógépet is egyaránt, az Insignia mély csomagtartója kevésbé praktikus, ugyanakkor teljesen és szépen kárpitozott. Elsőre kicsit ijesztően pattan fel a fedele, belső nyitógombot pedig nem leltem sehol, bár lehet, hogy csak figyelmetlen voltam. Az 500 literes rakteret további jól használható rekeszek egészítik ki az utastérben, például már a térképzseb sem csak térképek befogadására alkalmas többé, sőt éjszaka még meg is világítja egy kis LED.
A jól felszerelt (Elegance) és biztonságos Insigniához ezúttal egy 130 lóerős dízelmotor társul, mely „hálisten" újra saját fejlesztés. Nem mintha a FIAT JTD-vel valami bajom lenne, de ez mégis már Opel vagy GM. A nagyon masszív érzést nyújtó, nehéz karosszériához nekem bőven elég a 130 lóerő, na meg a 300 Nm, igaz, nem tartozom a rohanós sofőrök közé. A hatos manuális váltóval nagyon kellemesen lehet zongorázni a fokozatok között, 2000-től szépen húz a motor, hangja nem túl jelentős. A hatodik egyértelműen pénztárcakímélő, fogyasztáscsökkentő áttételt kapott, gyorsítani, dombon sebességet tartani szinte lehetetlen vele, nekem azonban ennél fontosabb az anyagi helyzetem. Visszatérve az erőforrás zajszintjéhez, biztos vannak nála csendesebbek, de ez csak azért feltűnő, mert szél- és futóműzaj alig jut be az utastérbe.
Egyébként meg szépen, egyenletesen jár, 4000-ig könnyen pörög, úgy ahogy van, jó. Kiváló a kormány, az autó a feszes futóművével precízen veszi a kanyarokat, alig-alig dől meg. Mégis többet kiszűr az úthibákból, mint a mostani gépem, lehet, hogy el kéne vinnem egy futóműveshez. Összességében nálam kiválóra vizsgázott az Insignia, egyedül a nyitott ajtónál, a bennmaradt kulcsra figyelmeztető csilingelést dobnám ki belőle egy az egyben. Na meg a nevét kell még megtanulnom, hogy ne mondjak mindig Vectrát az Insignia helyett.
Ezzel véget is ért szakértőnk elemzése az Év autójáról, mint kiderült, a zsűrivel egyetemben őt is meggyőzte a hétmillió forintba kerülő Opel. Még egyszer leszögezzük, hogy a fenti sorok nem a saját véleményünket tükrözik, bármiféle egyezés csak a véletlen műve, ezért kérjük, hogy a panaszleveleiket a következő e-mail címre küldjék: Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez . Mi pedig továbbra is mindent megteszünk az olvasóinkért!
 
MŰSZAKI TÁBLÁZAT - Opel Insignia 2.0 CDTi Elegance
Méretek
hosszúság/szélesség/magasság (mm)
4830/1856/1498
tengelytáv (mm)
2737
csomagtér (l) 500
Motor
hengerűrtartalom (cm3)
1956
maximális teljesítmény (kW/LE/1/min)
90/130/4000
maximális nyomaték (Nm/1/min)
300/1750
gyorsulás 0-100 km/h (sec)
11,3
végsebesség (km/h)
202
vegyes átlagfogyasztás (liter/100 km)
7,6
Ár
alapár (Ft)
7090000
tesztelt modell ára (Ft)
7525000
Utolsó frissités ( 2010. szeptember 20. hétfő 01:23 )
 
< Előző   Következő >


Copyright (C)2005-2007 Autós Világ I Médiaajánlat I Impresszum