Majdnem pontosan 50 évvel ezelőtt kezdődött az
az őrület, ami azóta sem akar abbamaradni. Csak bővül és bővül a Mini-rajongók
köre, akárcsak az őrület tárgyáé: a klasszikus és a mai Mini mellé egyre újabb
modellváltozatok érkeznek. De a legizgalmasabb még csak most jön, a Mini Coupe.
Még soha egyetlen más Mini sem szólt ennyire a vezetés öröméről, igazi koncentrátum.
Egyszerű recept alapján készül, klasszikus megoldásokkal fűszerezve, ezért
elkészítve tuti siker. Nézzük részletesen a hozzávalókat.
- egy darab a fiatalok között népszerű, menő karosszéria.
- két darab, lehetőleg bőrözött sportülés
- hagyományőrző, kerek műszerek
- egy bivalyerős motor
- négy hatalmas, a kocsi színével harmonizáló felni
- végül két feltűnő színű festék, na meg néhány apróság, kreativitással
kiegészítve.
Az elkészítés módja pedig a következő:
Fogd a karosszériát és készítsd elő „amerikai módra". Vagyis vágd le, kurtítsd
meg bátran az „oszlopokat, dönts a szélvédőt nagyobb szögben, hadd kerüljön a
tető a normálisnál sokkal, de sokkal alacsonyabbra. (1356 mm alacsony a Mini
Coupe.) Akkor jó, ha súrolja a frizurád, ha alig látsz ki a szélvédőn és minden
lámpánál kínszenvedés az élet. Cserébe dögösebb lesz a minid, alacsonyabbra
kerül a súlypontja, javul a vezethetősége. Lehetőleg a tetőívet se hagyd
érintetlenül, lejtsen szépen, ettől még vagányabbá válik a kedvenced.
Természetesen nem spórolhatsz a spoilerezésen sem, a hátsó diffúzor például
jelentős leszorítóerőt termel a hátsó tengelyre, vagyis szintén pozitív
hatással bír a Mini kezelhetőségére. Elengedhetetlenek a nagy, széles felnik,
nélkülük nem kerek a látvány, és az erőt is át kell valahogy vinni az útra.
Az utastér következik, melyből dobj ki minden felesleges „nemodavalót", többek
között a két hátsó ülést. Az új tető miatt úgysem bírod kihasználni ellenben a
nagyobb csomagtartóval (250 liter) , ha pedig könnyebb a Coupe, akkor jobban is
megy. Fontos a bőrülés, ha nem tartanak, akkor csúszkálni fogsz a kanyarokban,
egyedi kialakításuktól pedig a haverok álla is leesik. Csorogni fog a nyáluk a
műszerfal láttán is, végig bőrös az egész, a kicsi, kézre álló kormányt meg még
a gokartok is megirigyelnék.
Már nincs sok hátra, csak kell egy ütőképes motor: a John Cooper Works 211
lóerős 1,6-osa ideális választásnak tűnik. A turbóval lélegeztetett benzinmotor
viszonylag kicsi, könnyű, ugyanakkor nagy teljesítményű, csúcsnyomatéka pedig
túltöltéssel - másodpercekre - elérheti a 280 Nm-t. Ilyen
menetteljesítményekről mások csak álmodhatnak, az alacsonyabb tömeg miatt vered
a gyári Cooper Works-t is, pedig az is alig 6,5 másodperc alatt van 100-on. A
végsebessége 238 km/h.
A futóműhöz nem nagyon kell hozzányúlnod, már gyárilag is rendkívül
agilis, kanyarvadász. Hidd el, élvezni fogod, majdhogynem gokartszerű a
feeling, amihez a Coupe könnyűszerkezetes építése (pl.: alumínium tető) nagyban
hozzájárul. Az elektromos szervokormány sebességfüggő, kellő visszajelzést ad
az útról, tehát nyerő csapaton ne változtass!
Ezek után a festés már apróság, a feltűnő kék színnel mindenhol kitűnsz majd a
tömegből. Különösen a két fehér Viper-csíkkal, csak úgy süt a Mini Coupéról az
agresszivitás, a gyorsulási vágy. Ezért legjobb, ha csak pályán használod ki a
végletekig a verdád, végül is azért van a kabinban a hagyományos óra mellett
stopper.
Miként az elején mondtam, egyszerű, de tuti recept. Persze a legjobb, hogy nem
kell vele magadnak bajlódnod, csak vársz még néhány évet, majd besétálsz a
kereskedésbe, s kiválasztod a saját Coupédat. Vagy roadsteredet, mert
Frankfurtban azt is megnézheted!