Minőségi változás - A Renault Laguna Salzburgban

Többször estem már a sajtófotók csapdájába. Különösen olyan esetben, amikor egy új modellt elsőként ezen keresztül ismertem meg. A fotósok és a marketingesek játszanak az érzéseimmel, az érzéseinkkel - mert természetesen nem csak engem érint a dolog. Pontosan tudják, miként irányítsanak bennünket, melyik részletet kell alaposan hangsúlyozni, vagy esetleg éppen finoman eltussolni. Mesterségesen alakul ki bennünk egy előzetes kép az autóról, amit már nehéz megváltoztatni.

Így jártam az új Lagunával is. (A franciák középkategóriás limuzinjából már a harmadik generáció érkezik a piacra, s a gyár kommunikációja szerint az eddiginél sokkal jobb minőséget kapunk a pénzünkért.) Az első - a kocsit részleteiben mutató - képek alapján kifejezetten kellemesnek és érdekesnek találtam a Renault-t, de a második-harmadik (a nemzetközi sajtóbemutatón külföldi kollégák által készített) sorozatok némileg elbizonytalanítottak. Harmonikus vagy nem harmonikus?! - sehogy sem tudtam zöld ágra vergődni vele, de gondoltam „no problem", majd a frankfurti szalonon úgyis minden kiderül. (Néhány kollégával ellentétben a mai napig úgy gondolom - hiába jelenik meg minden sajtóanyag az interneten - hogy ott a helyem egy-egy ilyen nemzetközi kiállításon, hiszen itt olyan modellek közelébe kerülhetünk, melyek még számunkra is erős kiváltságnak számítanak.) Ki is derült, vagyis nem kellett csalódnom, s ezúttal azt is elárulom, hogy a kiállított Lagunák végül az első benyomásaimat igazolták.

A nemzetközi bemutatót Salzburgban és Wolfgangseeben tartották, én a menetpróba első stációjánál, a salzburgi repülőtér 7-es hangárjánál csatlakoztam a magyar különítményhez. Egyébként ez a hatalmas üvegkupola ad otthont a Red Bull energiaital-gyár tulajdonosa magángyűjteményének, ennek köszönhetően leesett az állunk. Már a kétbetűs kitérő is külön szám, de ezen kívül volt itt minden, mi szem szájnak ingere: F1-es autó, Alpha Jet oktatógép és kétfedeles repülőgép. Nekem legjobban mégis az Apache harci helikopter tetszett, bár azt nehéz elképzelnem, hogy normális méretű ember - cipőkanál segítsége nélkül - képes legyen beszállni az ülésbe. Szóval az amerikai hadsereg ért a toborzáshoz, ha a szélességi korlátozás ellenére talál elég pilótát. De a rövid kitérő után térjünk vissza a Lagunához, az első tesztút egy 2.0 dCi motorral zajlott az oszták-német autópályákon. A 150 lóerő és a 340 Nm nyomaték kézenfekvő választás volt a nagy sebességű zúzáshoz, csak annyi szépséghiba csúszott a tervbe, hogy a német oldal ezen szakaszán végig 80-as, 120-as sebességkorlátozás érvényes. Ennek ellenére azért megtapasztalhattam, hogy nagyobb sebességnél is halk az utastér, a dízel kerregését csak a gyorsításoknál hallani az utastérben. A 150 lóerő kifejezetten dinamikusan mozgatja a karosszériát, pedig valamivel nagyobb, mint az elődje. Igaz, könnyebb is annál, a Renault kiszállt a súlygyarapodási versenyből, a most indított ECO² programjának egyik alappillére a súlycsökkentés. Tehát autópályán jól teljesített az autó.

A négysávos utakat elhagyva a festői szépségű Wolfgangsee felé vettük az irányt. Az utak nyomvonala jól követte a domborzatot, föl-le, jobbra-balra kacskaringóztunk, itt mutatta meg a futómű, hogy jó hibaelnyelő képessége, franciás komfortja ellenére a kanyarokat is megfelelő stabilitással veszi. A dCi motor a nyomatéknak sincs híján, így meglepően kevés kapcsolgatással érkezhettünk meg a szállásunkra. (Bár én nem feltétlenül esem hasra egy-egy szebb tájtól, környezettől, ezúttal mégis tátva maradt a szám. Szóval mindenkinek csak javasolni tudom, hogy keresse fel Salzburgot és a környékét, mert életre szóló élményekben lehet része.) Este átestem, átestünk a szokásos fejtágításon, amely lényegében nem szólt másról, mint a minőségi változásról, növekedésről, melynek eredményeképpen majd nem kevesebb a francia márka célja, mint a megbízhatósági és minőségi ellenőrzések élvonalába kerülni. Komoly cél, komoly autóval. Jól mutatja a gyár elkötelezettségét az is, hogy nem hárították el a kényes kérdéseket sem, kitértek az előző sorozat kezdeti problémáira. Az új Lagunában használt technika azonban már kiforrott, és az elektronika terén is komoly előrelépésre lehet számítani.

A második nap, ködös reggelén a számomra legérdekesebb tesztautó kipróbálása várt rám. Nem csigázok tovább senkit: ez a másfél literes, száztíz lóerős dCi verzió volt. Bevallom őszintén, kicsit fáztam a gondolattól - na nem a „hajnali" csípős levegő miatt -, hogy egy ilyen kis hengerűrtartalmú motort beépítenek egy ekkor kasztniba, ezért hajtott a kíváncsiság. Aztán egy nagyon kellemeset csalódtam. Persze, egy ilyen motorral szerelt Laguna sosem lesz a belső sávok királya, ellenben csendes, spórolós, nyugodt társa a vezetőnek. Mindössze 5 liter gázolajjal beéri 100 kilométerenként, ezért bőven megbocsátható neki, hogy kicsit erősebb a hangja, mint a nagyobb testvéréé. Meg aztán nem is bántóan gyenge, a hatfokozatú váltóval ideálisan kiaknázható a használható fordulatszám-tartomány.
Búcsúzóul - a reptérre menet - ismét egy 2 literes dízelt választottam, így volt időm megismerkedni a Laguna belsejével. Minőségi, finom anyagok, kényelmes ülések fogadják az utasokat, a műszerfal a fém és a fabetéttel egyaránt esztétikus, a középkonzol minimum érdekes. Nincs sok gomb, a nagyképernyős navigáció Ausztriában remekelt, még az útjelző táblákat is „kivetítette" elénk. Összességében nagyon egyben van az új Renault, talán a hátsó fejtér lehetne nagyobb - a lefelé eső tetőívet azonban a jövő év elején érkező kombi verzió kijavítja. A végére maradt még egy meglepetés, mivel a magyar árlistát csak a hazafelé vezető úton vettem kézbe. A modell induló ára 5.350.000 forint - 1,6 literes (110 lovas) benzines erőforrással. Az ugyanilyen teljesítményű dízel pedig 5.8 milliótól indul. A konkurenciával összevetve az új Laguna nem olcsó, igaz immár a legjobbakkal kíván versenyezni. A kombi felára viszont csak 200 ezer forint.