Minden úgy kezdődött, ahogy az a mesékben szokott. Két szegény legény megunva rossz körülményeiket elhatározza, hogy szerencsét próbál, és láss csodát, a siker nem marad el. 1895-ben kerékpárok javításával és összeszerelésével kezdenek foglalkozni, 1910-re pedig már az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb autógyártójává válnak. Túlélve a világháborúkat, a gazdasági recessziókat, 1991-ben a Volkswagen csoport részévé válik a cseh cég. Tökéletes a happy end, azonban a Skoda szerint a sztori még csak most kezdődik.

A következő történetet elolvasva érdemes elgondolkodni, hogy milyen kevésen múlnak a történések, emberi sorsok. Sokszor jelentéktelennek tűnő apróságok nagy események előzményei lehetnek, mint ahogy az történt a 26 éves, mlada boleslavi könyvárus, Vaclav Klement esetében is. A cseh fiatalember csak az elromlott biciklijét szerette volna megjavíttatni, ám a német gyár gúnyos hangú levél kíséretében elutasította kérelmét. Klement nem próbálkozott többet, hanem maga nekiállt megszerelni a biciklijét, noha tapasztalattal nem rendelkezett.

Eközben Vaclav Laurin, a 29 éves mérnök éppen elhagyta munkahelyét, egy kerékpárokat gyártó üzemet a közeli Turnov városkában, s Mlada Boleslevba ment, mert hallott egy új műhely tervéről. A két ambiciózus férfi találkozása után, Laurin félelmei ellenére, belevágtak az üzletbe, 1895-től Slavia motorkerékpárok javításával és összeszerelésével foglakoztak.

Eközben Mlada Boleslavban már a jövőn gondolkodtak,így nem csoda, hogy 1905 végén a műhelyben feltűnt egy négykerekű jármű, amely új fejezetet nyitott a cég életében. A L&K TypeA névre keresztelt, könnyű építésű, kétszemélyes masina olcsóságával is meglepte a vásárlóközönséget, hiszen még egy kézműves is megvehette 3 éves keresetéből. A cseh üzem jó startot vett a számára még ismeretlen úton.

A TypeA hivatalos bemutatója 1906-ban a Prágai Autókiállításon volt, de ugyanebben az évben több modell, például a négyszemélyes TypeB is követte az úttörőt. Szinte hihetetlen, de rövid idő alatt Új Zélandon, Japánban, Oroszországban, Németországban és Angliában is megismerték a Laurin&Klement modelleket, sőt még a mexikói posta is oldalkocsis L&K motorkerékpárokat használt. Montenegroba rövid tengelytávú, padló alatti motorral szerelt buszokat készítettek és szállítottak, amelyek képesek voltak megbirkózni a magas hegyekkel és rossz útviszonyokkal.Természetesen a versenyzést a négykerekűekkel is folytatták, számtalan sikert könyvelhettek el, a 100 lóerős FCR például megdöntötte kategóriájának sebességrekordját. 1908-ban megnyerték maguknak Otto Hieronimust, aki a Benznél és a Spitznél szerzett autóépítési tapasztalatokat, és a gyár vezető formatervezője lett négy évig. Sok vetélytársukkal ellentétben nemcsak automobilokat állítottak elő, hanem buszokat, teherautókat, motoros ekéket, de még nyomdagépeket is készítettek.

1914-ben az I. világháború fordulatot hozott a gyár életében, az autógyártás minimális szintre esett vissza, százszámra készítették viszont a katonai és az egészségügyi járművek különböző fajtáit, a kapacitás egy részét pedig gránátok és nehéz lőszerek tették ki. A gyár gépeit modernizálták, felkészülve ezzel az elkövetkezendő békeidőre.