Regisztráció     Kezdőlapom!         
Főoldal arrow Teszt arrow Mio Luigi - Fiat 500 1.2 Lounge
Főmenü
Főoldal
Magazin
Sport
Katalógus
Használtautók
Galéria
Linkek
Hírlevél archívum
Elérhetőségeink
Listázó
Keresés
Videók
Jogi tanácsok
Magazin
Hírek
Bemutató
Teszt
Történelem
Kiemelt oldalak
IAA 2011
Mítoszok földjén - Ferrari Múzeum
RSS
feed image
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!







 

Ossza meg ezt a cikket barátaival és ismerőseivel a Facebookon!

Mio Luigi - Fiat 500 1.2 Lounge

PDF Nyomtatás E-mail
Írta: meszger   
2008. augusztus 08. péntek 10:12
Ez kész! Anno a rózsaszínű Ypsilon kapcsán még fanyalogtam rendesen. A Lanciát „lebarbiztam", a Fiat konszern vezetőségét „lehülyéztem", a tesztautót elkérő kollégámat meg „leperverzeztem". A zöld és kerek Nissan Micra CC-vel szemben is hasonló érzelmeket tápláltam, magyarán használja az, aki kitalálta. Erre most itt van egy világoskék 500-as...


Sokan ezt is kapásból „lenőciautózzák", különösen ebben a színben. De ez engem ezúttal egy cseppet sem hat meg. Nem érdekel. Csak ülök a kormánya mögött, és ismételgetem magamban: micsoda pazar kiskocsi...
Persze nem a vezetési élménytől „ájultam el" az új Cinquecentóban. Az 1,2 motor menetteljesítményeitől ugyanis nehéz lenne elájulni, mert az ötcsillagos töréstesztet teljesítő Fiat majdnem ezer kilogramm. Így a 69 lóerővel inkább csak gyorsulgat, tartja a forgalom ritmusát a kis olasz, sokkal többet azonban nem is várunk tőle. A megengedett autópályatempó felett már csak erőlködik, emelkedőn úgyszintén, dombnak felfelé például érdemes visszagangolni egyet az ötfokozatú váltón, amelynek pozíciója és kapcsolhatósága ugyanolyan, mint a műszaki alapot jelentő Pandáé.

Az alapvetően kényelmes hangolású futómű stabil, a nagyon nagy rohanásokat mégsem kedveli túlzottan, mert a rövid tengelytáv nem tolerálja az úthibákat. A könnyen járó kormánnyal viszont gyerekjáték az úton lévő lyukak kerülgetése, már ha észrevesszük azokat. Szóval cseppet sem sportautó, és én mégis csak azt ismételgetem magamban: milyen pazar kiskocsi.
A műszerfalon és a középkonzolon például kifejezetten jó végignézni, pedig a dekorcsík fényezése megegyezik az 500-as külső színével. A színharmónia, a minőségi hatás, egyáltalán az esztétikai élmény kifogástalan, tökéletes, az első sor helykínálata pedig egyenesen meglepő. 1 méter 82 centis magasságommal annyira hátra tudtam tolni a vezetőülést, hogy aztán csak nyújtózkodva értem el a pedálokat, az ülések kényelmesek, s még a vállak is pont elférnek az ajtó mellett. Hátul sem teljesen reménytelen a helyzet, némi kompromisszumkészséggel akár négy ember is utazhat a Mini-vetélytársban, s csodák márpedig vannak, mert még a csomagtartó is 185 literes.

A nyitható üvegtető értékes centiket csen el a fejtértől, az eleve magas üléspozíció miatt ez az „extra" nem mindenkinek ajánlott. Lounge felszereltség esetén az ülések maguktól visszatalálnak a helyükre, széria a digitális klíma, az utasülés alatti rekesz, a multifunkcionális bőrkormány és a Blue & Me-rendszer. Mindegyik "ötszázashoz" jár az ABS, az állítható magasságú kormány, az elektromos ablakemelők és a hét légzsák. Az egyetlen kerek műszer minden információt elmond, kívül a sebességet, beljebb a fordulatszámot, középen pedig a fedélzeti számítógép adatait mutatja. Ezen túl még rengeteg aprósággal tehetjük kívül-belül egyénivé a kedvencünket: lefogadom, hogy a trikolór oldalcsík, a kockás tető, a „rajtszám" a motorháztetőn, a fekete, fehér vagy piros oldalcsík, netán a vonalkód egyformán menő lesz.
Igaz, az 500-as karosszériájától ezek nélkül is ugyanúgy „elaléltam", mint Luigi és Guido a valódi, tűzpiros Ferrari láttán. Még a világoskék fényezése sem zavart, a króm csomag és a sokküllős könnyűfém felnikészlet kiválóan ellensúlyozza a színhibát, az „alapforma" pedig egyszerűen zseniális, ellenállhatatlan. Szemből mintha arca lenne a kisautónak, tisztán felismerhetőek a szemei, a bajsza, a mosolygó szája, épphogy csak ránk nem kacsint. Csoda jópofa karakter, külsejét csak irigyelni tudom, legalábbis engem mindig jókedvre derít.. Oldalról meglepően rövid, ugyanakkor abszolút arányos, szerencsés leosztást kapott az üveg-fémlemez együttes. Hátulról pedig már-már sportos a szűkülő kasztni, a króm kipufogóvég kifejezetten dögös, ennél csak egy Sport vagy Abarth verzió mutathat jobban.
Na, egy olyat akár árcédulától függetlenül is bevállalnék, pedig a Fiat 500-as - divatcikk lévén - nem olcsó mulatság. Míg az alap 2 millió 850 ezer, addig a tesztelt 1,2-es Lounge változat már 3 millió 200 ezer forint. A kocsi sikerét mutatja azonban, hogy a Fiat nem győz belőle eleget gyártani, a várakozási idő bizonyos országokban a luxusautókéval vetekszik. A tesztautóért köszönet a Fiat veszprémi márkakereskedőjének az Autó Forrás Kft-nek.

 

Utolsó frissités ( 2010. szeptember 20. hétfő 01:23 )
 
< Előző   Következő >


Copyright (C)2005-2007 Autós Világ I Médiaajánlat I Impresszum