Mitől nagy? - Renault Grand Modus 1.2 Tce Dynamic

Nem tudom, nem értem, miért, de a Renault Modus nem volt sikeres Magyarországon. Tulajdonképpen most már mindegy is az ok, valószínűleg - ahogy az importőr állítja - az árával lehetett a baj, mert egyébként jómagam is hiába kutatok az emlékeim között, semmi más, jelentős negatívum nem jut eszembe a kis egyterűről. Forgalmazása azonban egy ideje már megszűnt.

Most újra itt a Modus, nagyobb formátummal, Grand jelzővel kiegészítve. És - elődjéhez képest - azokkal a paraméterekkel, melyeket már a bevezetőben említettem. Vagyis tengelytávja 9 és fél centiméterrel megnőtt, immár 2575 mm, a Grand Modus teljes hossza 4035 mm (Modus 3875 mm), a csomagtartó űrtartalma alapra 305 literre gyarapodott, ráadásként pedig kapott még egy új, korszerű turbómotort, benzineset, 100 lóerőset.
Ára ezzel együtt 3 millió 500 ezer forint, s ez a nem túl magas összeg tartalmazza a legfontosabb kényelmi és biztonsági extrákat, vagyis a Grand Modus sikeresen leküzdötte legnagyobb hibáját, a magas vételárát. Erre még visszatérünk, egyelőre nézzük a többi tulajdonságát!

A kellemes atmoszférához persze a világos berendezés és a jó helykínálat egyaránt hozzájárul, egyedül az extraként kínált elektromos panorámatető dobhatna még valamennyit a hangulaton. A tesztautóban helyette már-már zavaróan mélyre nyíló, szerintem kihasználhatatlan, többrekeszes tároló van, könnyen beszélek, de én biztos, hogy a 175 ezer forintos nyitható üvegtetőt választanám. Panaszra azért semmi ok, a helykihasználás remek, a hátsó pad mozgatható, így hosszirányban és magasságban, elöl és hátul parádés a Grand Modus, sőt két felnőtt oldalirányban sem fog összeérni. Háromnak már kevés a hely, de a felhajtható, pohártartós kisasztalkák száma azt mutatja, hogy a Grand Modus ideális esetben négyszemélyes. Az ülések kialakítása megfelelő, tömésük azonban nem franciásan puha, ahogy a műanyagok felülete is többségében kemény. Kisautóban pont megfelel, szemre meg amúgy is tetszetősek. A felszereltség jó, fizetni csak az ESP-ért és az elektromos panorámatetőért érdemes, esetleg egy mp3-as rádióért. De vannak olyan érdekes extrák, mint a kanyarfényszórók, osztatlan nyitható csomagtérajtó vagy a biciklik szállítását megkönnyítő Velofix előkészítés.
A csomagtartó űrtartalma alig változott a normál Modushoz képest, ebből is látszik, hogy a hosszabb tengelytáv, a nagyobb külső méretek főként a kabin tágasságát javították. A hátsó sort előbbre tolva 410 literessé válik, teljesen eltűntetve ellenben jelentős a különbség, ilyenkor 1195 helyett 1455 liternyi helye van a poggyászoknak.
Az új, 1,2-es TCE motor is telitalálat. Kis hengerűrtartalma ellenére 100 lóerős, turbófeltöltős, ereje az ötfokozatú manuális váltóval nagyon szépen kiaknázható. Agyonpörgetni sem kell, 2000-től szépen erősödik, 3000-nél már leadja a legnagyobb nyomatékát (145 Nm), végül 5500-ig kitart. Az 1160 kilós Grand Modus szépen gyorsul, gyári adatok szerint 11,6 másodperc alatt, végsebessége 180 km/h. Érdekes, hogy családi mivolta és francia származása ellenére sem túl lágy a futóműve, a feszesebb hangolás valószínűleg a magas karosszériát ellensúlyozza. Így viszont tempósan is jól kanyarodik, s még az úthibákat is többé-kevésbé jól kiszűri. Nagy sebességnél, magas fordulatnál inkább a hangosodó motor a zavaró, a sportosabb Clióban ugyan ezt simán megbocsátottuk neki. Fogyasztása ugyanúgy kétarcú, mint a Cliónál, visszafogott jobb lábbal kifejezetten kellemes adatok (6 liter/100 km) jelentek meg a fedélzeti számítógépen, „sport üzemmódba" átkapcsolva azonban jóval több üzemanyagot engedett le a torkán a 16 szelepes erőforrás.
Szóval tényleg nagy, illetve Grand a Modus?! Mondhatni igen! Kedvező árú, variálható, tágas utasterű családi autó, jó tulajdonságokkal bíró motorral. Vetélytársai drágábbak, sőt a Grand Modus a régi, rövidebb verziónál is olcsóbb.