Múlt és jelen - BMW M1 Hommage

Az, hogy rokonok, nyilvánvaló. Alkatuk egyforma: mindkettő széles, lapos és igen alacsony. Koncepciójuk is ugyanaz: középmotor, hátsókerékhajtással a legsportosabb igényeket kielégítve. És még a veszélyes, ragadozó pillantásuk is megegyezik. Pedig éppen harminc év van közöttük.

Három évtized, és mégis megdöbbentő a hasonlóság. A „névjegykártyákat" leolvasva aztán elszáll a csodálkozás, hiszen nevük is azonos, egyetlen jelző kivételével: BMW M1, illetve BMW M1 Hommage. Mint például ifjabb Mészáros Gergely, csak a Hommage egy fokkal beszédesebb. Mély tiszteletet, hódolatot jelent ugyanis.

S ha már tiszteleg, köszönt a fiatalabb generáció az idősebb felé, hol is tehetné ezt alkalmasabb helyszínen, mint az idilli Comói-tó partján, a Concoroso d'Eleganza Villa d'Este-n. Az 1929 óta évente megtartott rendezvényen általában több, mint ötven klasszikus gépcsoda és 10 koncepcióautó, prototípus méri össze az erejét, természetesen nem a szó legszorosabb értelmében.

Inkább szórakozás, társasági összejövetel ez a nemes küzdelem, ahol olyan vadak tűnnek fel, mint az 1949-es Ferrari 166 MM Berlinetta Touring, az 1937-es Delahaye 135M, az 1938-as Mercedes-Benz 540K vagy éppen a címben szereplő BMW M1 Hommage. Szinte mindegyiknek külön, mesébe illő története van, az egyik az 1950-es Mille Miglián diadalmaskodott, a másik egy indiai maharadzsa garázsában pihent, a harmadik pedig egész életét egyetlen családnál töltötte.

A BMW M1 Hommage-nak csak harminc éves „múltja" van, viszonylagosan rövid életútja azonban mit sem von le a „bajor műtárgy" élvezetéből. Az eredeti modell - csak röviden, mivel korábban részletesen ismertettük már - 1978 őszén, Párizsban debütált, és a sportautó rajongók azonnal a szívükbe zárták. Extralapos karosszériája mindenhol kitűnt a tömegből, 277 lóerős, soros hathengeres erőforrása pedig elég magas végsebességet biztosított ahhoz, hogy az akkori német autópályák királya legyen.

Az új 2008-as M1-es ugyanezekkel az ismérvekkel bír, mégis, minden egyezés ellenére teljesen mai, modern darab. A múltidéző, speciálisan ehhez a modellhez kikevert, briliáns mélységű „folyékony narancs" fényezés tökéletesen kiemeli a kocsiszekrény különleges idomait, széles, aerodinamikus karakterét. Gonosz, résnyire nyitott, mégis ragyogó szemei semmi jót nem jósolnak, lapos feje agresszív „szájban", illetve vesékben végződik. Akár egy cápa, amely mindent és mindenkit lenyel, legyűr, nincs ellenfele a saját territóriumában. Még a kopoltyúk sem hiányoznak róla, az „ebédlőasztalnak" beillő álmotorháztetőn három rés irányítja a levegő áramlását.

A kigyúrt izomzattal párosuló óriási kerekek szintén a ragadozó dinamikáját hangsúlyozzák, a jó gyorsulást és hirtelen irányváltoztatásokat is remekül előadó ragadozó elöl nincs menekvés. A hátsó szélvédő jellegzetes zsaluzása az 1978-as kiadást idézi fel, de a mindkét oldalra elhelyezett kék-fehér márkaembléma sem új ötlet. A diffúzor viszont az, a nagyobb tengelytáv pedig tágasabb utasteret sejtet az elődnél. A motor ezúttal is az utastér mögött kapna helyet, tanulmányautóról lévén szó azonban a BMW nem közölt információkat róla. Mi persze tudnánk választani a jelenlegi kínálatból, a hagyományoknál maradva például a 306 lóerős, soros, hathengerest.

A BMW-nek pedig csak rá kéne bólintania a sorozatgyártásra, s mi rajongók pedig máris a csodájára járnánk. Az sem számítana, ha a nagy őshöz hasonlóan az árából akár négy M3-as kupé is kifutná.