Nehézfiú - Alfa Romeo 159 Sportwagon 2.4 JTDm

1680 kg üresen! Vagyis ebbe még nincs beleszámolva sem a sofőr, sem az utasok súlya! Komolyan mondom, mikor megnéztem a forgalmiban, egyszerűen nem hittem a szememnek! Gyorsan ki is kerestem az általam etalonnak tekintett svájci katalógusból az idevágó adatokat, és megdöbbenve láttam, hogy a kocsi papírjait kiállító hivatalban nem tévedtek. Tényleg ennyi! Az Alfa 159 SW 2.4 JTDm igazi nehézfiú!

Egy közvetlen vetélytársának számító 3-as BMW például csak 1415-1525 kg - hasonló hengerűrtartalmú motorral. Az Audi A4-es is ezen a szinten mozog, sőt a vadonatúj Mercedes C-osztály sem nyom többet 1625 kg-nál. Szóval nem semmi az Alfa. Persze már az sem volt véletlen, hogy a tömegadatot firtattam az olasz kocsi esetében. Menet közben ugyanis annyira masszív, tankszerű érzetet nyújt a méretes kombi, amit korábban számomra csak a Volvo tudott. Persze egy autó súlya önmagában nem jelent semmit, sőt messzemenő következtetéseket sem lehet levonni belőle, de azért ezek a számok jól jelzik a talján márka azon igyekezetét, hogy erős, biztonságos kocsikat szeretnének építeni. (Fáradságukat az EuroNCAP szervezet 5 csillaggal honorálta.)

Ugyanakkor az elhízásnak- akár az emberek esetében - negatív hatásai is lehetnek, a plusz kilók értelemszerűen kedvezőtlenül befolyásolhatják a menetteljesítményeket vagy éppen a fogyasztást. Előbbit megfelelően erős motorokkal és futómű-hangolással akár teljesen ki is lehet küszöbölni, de az üzemanyag-szomj ezzel csak fokozódni fog, még egy dízelmotor esetében is. Az Alfa Romeo inkább a jó menetteljesítményekre szavazott: a 200 lóerős turbódízel motor bizony férfiasan mozgatja a súlyos karosszériát. Gyári adatok szerint 8,6 másodperc alatt ugrik fel álló helyzetből 100 km/h-ra, végsebesség 226 km/h, az 1000 métert pedig 30 másodpercen belül megfutja. De az életben ez nem azt jelenti, hogy vérbeli sportkocsikkal versenyezhetünk vele, sokkal inkább gyors, kényelmes túrakocsiként szolgálja ki a gazdáját.

Mindenesetre 2000-es fordulatszámtól minden gázadásra „lelkesen válaszol" és „nagyot tol előre", vehemenciája egészen 4000-ig ki is tart. Ereje itt sem tűnik el pánikszerűen, finoman fullad ki, éppúgy, ahogy az alsó fordulatszám-tartományban folyamatosan erősödik. A hatos manuális váltó fokozatelosztása jól illik az erőforrás karakterisztikájához, mondjuk nyomatékból (csúcs: 400Nm), erőből annyi van, hogy a hatékony gyorsításhoz elengedhetetlen a menetstabilizáló. Cserébe nem terheli túlzott kerregéssel az utasteret a dízelmotor, az öthengeres hangja kellemesebb, mint egy négyhengeresé, némi remegést viszont érezni a kormányon, igaz, közel sem annyit, mint a Lexus IS220D esetében. A futómű pedig egyszerűen telitalálat!

Eszméletlen jól megy, semlegesen fordul az Alfa, kiváló kanyarsebességek futhatók meg vele, semmi jele nincs nehézkességnek, izzadságszagnak. Precízen követi a nem túl könnyű kormánnyal lerajzolt íveket, miközben érdekes módon a menetkényelem még rossz úton is meglepően jó. Az alacsony oldalfalú gumik, valamint a hatalmas átmérőjű felnik tűrőképességének azonban megvan a határa, a nagyobb úthibákat érdemes elkerülni a pénztárcánk kímélése érdekben. Az üzemanyagra úgyis sokat fogunk költeni, egyrészt 100 kilométerenként 10 liter gázolajat enged le a torkán az Alfa SW, - óvatosabb vezetéssel is csak 8,7 literre vihető le az átlag-, másrészt elég „nehéz" kiszállni belőle.

Az utastér rendkívül ízléses, a helykínálat a prémium-osztályhoz képest bőséges, a hatalmas méretű, puha kárpitozású ülések már csak a habot jelentik a tortát. A berendezés és a színösszeállítás - a turbónyomás jelző kivételével - megegyezik az általunk korábban már tesztelt 2,2-es limuzinéval, ugyanúgy a felszereltség (Distinctive) és a kidolgozás, ebben is, abban is hibátlan. Kötekedésként talán az indítógomb lenyomásának hosszát lehet megemlíteni, a Renault-rendszere például praktikusabb. A csomagtér jelentősen megnőtt az elődjéhez képest, immár alaphangra 445 literes, és természetesen tovább bővíthető. Variálható „hálójának" köszönhetően praktikus, igaz egyébként semmi extrát nem nyújt a konkurenciához képest.

Puttonyt becsomagolni viszont csak az Alfa képes így, sőt ha lehet, a 159 Sportwagon még jobban mutat, mint a négyajtós modell. A 156 SW után talán senki sem gondolta, hogy még egy hasonlóan szép kombi megalkotása lehetséges, az Alfának mégis sikerült. Még a márkától számomra idegen kék színben is mutatós darab a sportkombi, igaz én a sok küllős felninél is találtam szebbet a prospektusban. De ezek csak apró részletkérdések, az Alfa szépségét, esztétikai élményét senki nem kérdőjelezheti meg. Irigység nélküli, elismerő pillantások övezik a 159 SW-t, sőt egy-egy dicsérő hangos szó is kijut neki.

Az Alfa Romeo 159 SW az árpolitikájában is felnőtt a német konkurencia mellé, alapára 10 millió 55 ezer forint, ám ez az összeg még néhány extra beépítésével jó pár millióval megnövelhető.