Regisztráció     Kezdőlapom!         
Főoldal arrow Teszt arrow Nem lehet megunni... - Alfa Romeo 159 1.9 JTDM Progression
Főmenü
Főoldal
Magazin
Sport
Katalógus
Használtautók
Galéria
Linkek
Hírlevél archívum
Elérhetőségeink
Listázó
Keresés
Videók
Jogi tanácsok
Magazin
Hírek
Bemutató
Teszt
Történelem
Kiemelt oldalak
IAA 2011
Mítoszok földjén - Ferrari Múzeum
RSS
feed image
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!






 

Ossza meg ezt a cikket barátaival és ismerőseivel a Facebookon!

Nem lehet megunni... - Alfa Romeo 159 1.9 JTDM Progression

PDF Nyomtatás E-mail
Írta: meszger   
2007. december 06. csütörtök 12:12
Épp az Alfa 159-es orrát fotóztam, amikor ez a réges-régi reklámszlogen - a fülbemászó dallamával együtt - az agyamba villant. Nem lehet megunni, lálálá, nem lehet megunni... Csak az nem jutott eszembe, hogy mi a francot nem lehet megunni! Ráadásul ez esetben idősebb és okosabb - na jó, inkább csak többet tapasztalt - kollégám is tanácstalan maradt, viszont „hálisten" hazafelé már ketten dúdoltuk, hogy nem lehet megunni...


De mire jó az Internet, ha nem az ilyen bonyolult, embert próbáló feladatok leküzdésére?! Csak bepötyögtem a keresőbe, és az egy pillanat múlva már ki is dobta a megoldást. Mármint a tejfölt. Levesbe, paprikás csirkébe, székelykáposztába esetleg rakott krumpliba... Ami a lényeg, hogy nem lehet megunni. Szóval, én pont így vagyok az Alfa 159-essel, lehet 3,2-es V6-os, 2,4-es dízel, piros, kék, fekete... Vagy mint éppen most egy ezüstmetál 1,9 JTDM limuzin.

Szerencsére piros M-mel, mert - mint hamarosan kiderül - egy ilyen jelentéktelennek tűnő apróságnak - mint a piros M betű - néha igazán nagy jelentősége lehet. És nem az én olykor kellemetlen, kukacoskodó, kákán is csomót kereső természetem miatt, sőt, általában egyik színt sem preferálom jobban a másiknál. Történetesen azonban, ezúttal ragaszkodom a piros M-hez. Ez az „egyetlen" kis különbség ugyanis 30 lóerőt és 8 szelepet jelent pluszba a sima - normálos - M-hez képest, na és persze ezek következményeit. Papíron 150 áll szemben a 120-szal, 320 a 280-nal, 9,4 a 11-gyel, 210 a 191-gyel. Lóerőben, newtonméterben, másodpercben és km/h-ban mérve. Ezért, ha Alfa Romeo, meg Cuore Sportivo, akkor piros M.
A gyakorlat szintén igazolja azt a felvetésem, hogy a gyönyörű, ugyanakkor másfél tonna nehéz kasztni lendületes mozgatásához mind a 150 lóerőre feltétlenül szükség van. Elindulásnál és a gázadást követő pillanatokban még így sem történik semmi különös: a fordulatszámmérő és a középkonzol jobb szélső, kerek kijelzője mutatójának mindenképpen túl kell lendülnie az 1900-as, illetve a 0,8 baros értéken. Utána viszont már megy minden, mint a karikacsapás, a fordulatszám gyorsan felpörög, az Alfa meg nekilódul, nekem meg csak annyi a dolgom, hogy a sebességváltó hat fokozatán zongorázzam. Vigyázat! Az iszonyatosan hosszú hatodik pénztárcakímélő áttételű, országúti tempónál nem éppen a legideálisabb előzéshez.

Cserébe halkan, jelentős motorhang nélkül küzdhetők le a távolságok, visszakapcsolásnál meg érezhetem a gép „súlyát", mert a kuplung a kormányhoz hasonlóan nincs „túlszervósítva". Utóbbival hihetetlen precízen irányítható a testes limuzin, a sportos, kemény futómű ugyanezt a célt szolgálja, de a magyar utakkal, vagy inkább az úthibákkal nem mindig boldogul. Míg előzésnél gáz a hosszú hatodik fokozat, a benzinkútnál már kifejezetten öröm, az Alfa meglehetősen visszafogottan fogyaszt. Hat liter körüli átlagának és 70 literes tankjának köszönhetően akár 1000 km is megtehető a benzinkutak meglátogatása nélkül.
Ha valahol viszont nem számít az extra 30 lóerő, akkor az a forma. Visszatérve a bevezetőhöz: egyszerűen nem lehet megunni... Egyébként meg csak ismételni tudom önmagam: „karosszériája vitán felül legszebb a kategóriájában, sokkal érzelemdúsabb, részletgazdagabb, mint a japán, vagy német konkurensei. A magas far ellenére azonban a csomagtartó kicsi, mindössze 405 literes, ráadásul a szája sem túlságosan nagy.

A sötét kárpitozású utastérrel cserébe -majdnem - minden rendben: kényelmesek a hatalmas ülések, szépek az anyagok, jó a kidolgozás. A majdnem az csak a Progression felszereltségi szint miatt igaz, én még simán el tudnék képzelni az Alfámba néhány plusz kényelmi extrát. Nincs kormányról vezérelhető rádió, tempomat, fényre sötétedő visszapillantó tükör, szerencsére a menetstabilizálót, a kétzónás klímát és a biztonsági arzenált azért nem spórolta ki a 159-esből a gyártó.

Mindezt persze csak a 7 millió 885 ezer forintos ár ismeretében tudom felróni az Alfának, ami a metálfénnyel együtt simán átlépi a 8 milliós határt. A prémium kategóriában azonban ez kifejezetten baráti összeg, ráadásul forma, stílus terén egyik konkurens sem nyújt annyit, mint az olasz limuzin.

 

Utolsó frissités ( 2010. szeptember 20. hétfő 01:23 )
 
< Előző   Következő >


Copyright (C)2005-2007 Autós Világ I Médiaajánlat I Impresszum