"Maguk az akkumulátorok is külön fejtörést okoztak. Thorne a Nissan új lítium-ion elemeit választotta, amelyek rendkívül hatékonyak a súlyukhoz képest."
A fenti idézet akár egy kormányhivatalnoktól is jöhetne egy leendő tender megbeszélésén, melyet emissziómentes autók beszerzésére terveznek kiírni. A forrás valójában Michael Crichton 1990-es novellája – mely később nagysikerű mozifilm lett – a Jurassic Park.
Majd húsz évvel később a Nissan még mindig az iparág vezető márkája a lítium-ion elemek fejlesztésében. A Nissan elektromos autó fejlesztésének története, ha nem is a dinoszauruszok idején, de meglehetősen régen kezdődött, 1947-ben. Ez egy egyedülálló időszak volt, úgy az autóiparban, ahogy az elektromos autók fejlesztésében is. A II. Világháborút követő évek energiahiányából kifolyólag a Japán kormány arra ösztönözte az iparágat, hogy elektromos autók fejlesztésével enyhítsék a válság hatását.
A “Tama Elektromos Autó” a Tokyo Electric Car Company gyártmánya volt, mely vállalat a Nissan-ba később beolvadt Prince Motor Co. őse.
A Tama, melyet a munkájukat a háború után elvesztő katonai repülő mérnökök fejlesztettek, cserélhető ólom-sav akkumulátorokról működött, 3.3 kW (4.4 LE) teljesítményével 35 km/h végsebességre volt képes. A 65 km-es hatótávolságával többnyire taxiként használták, de készült egy kompakt platós verzió is belőle.
Ahogy a legendákban él, a Tama elérte a 35.2 km/h-s végsebességet is, és akár 96 kilométert is meg tudott tenni két feltöltés között, ami jelentősen jobb a prospektusban szereplő adatnál, amely egy hivatalos minisztériumi teszt eredménye volt. Az autót 1950-ig értékesítették, amikor Japán háború utáni kilábalása jó úton haladt, és az olajellátás stabilizálódott.
Napjainkban, mikor az olaj jövője ismét bizonytalan, és a gazdasági rendszer feszültsége egyre nő, szükségtelen magyarázni, hogy az elektromos technológia fejlesztése megfelelő válasz a társadalmi szükségletekre, és az iparági versenyre – ezek a Nissan elektromos autó fejlesztéseinek mozgatórugói. Az első lítium-ion akkumulátort a Sony Corporation fejlesztette ki 1990-ben, majd rögtön a Sony bejelentésének másnapján, a Nissan elkezdte tanulmányozni a technológia autóipari alkalmazásának lehetőségeit, majd 1992-ben együttműködésbe kezdett a társasággal.
Erőfeszítéseik első gyümölcse 1995-ben született, mikor a Nissan bemutatta a „Prairie EV”-t, a világ első lítium-ion akkumulátorral hajtott autóját. A Prairie EV-t kizárólag flották számára értékesítették, és nagyjából 30 példány kelt el belőle.
„A szakma túlnyomó többsége, köztük saját kollégáinkkal is, szkeptikus volt a lítium-ion rendszerrel szemben” - emlékszik vissza Hideaki Horie, az EV Technológiai Fejlesztő Központ vezető szakértője. „Azért választottuk a lítium-ion technológiát, mert hittünk a benne rejlő lehetőségekben és autóipari alkalmazásában, sokkal inkább, mint az akkor elterjedt nikkel hibrid megoldásban.”
A Prairie EV egyik legkülönlegesebb bevetése az volt, mikor Japán Északi Sarki Kutatócsoportjának támogatására éveket töltött szélsőséges sarkvidéki körülmények között. 2000-ben, mikor a Prairie EV-t hideg időjárási viszonyokban tesztelték a Nissan hokkaidói tesztpályáján, a csoport szállóhelyének tulajdonosától kapták a tippet, hogy a Nemzetközi Sarki Kutatócsoport épp egy elektromos autót keres a norvégiai ny-alesundi kutatóközpontjába. Ez a település a föld legészakibb települése, a 79. szélességi fokon.
A Nissan mérnökei úgy gondolták, hogy ez egy nagyszerű lehetőség egy tartós és különlegesen hideg viszonyok közti tesztre, melyet ők maguk egy melegebb helyről követhetnek nyomon. A sarki kutatók egy hengeres lítium-ion akkumulátorral szerelt Pairie EV-t kaptak kölcsön. A Prairie EV mindenféle Nissan támogatás és szervizelés nélkül napi szolgálatot teljesített a reptér, a város és a kutató állomás között, valamint – és ez lényeges – a meteorológiai megfigyeléseknél. Ilyen műveleteknél különösen fontos az emissziómentes járművek alkalmazása, hogy azok ne szennyezzék be a kutatási mintákat szén-dioxid kibocsátásukkal.
„A Nissan elektromos autója kiválóan szimbolizálta azon szándékunkat, hogy a Nemzetközi Sarki Kutatóközpont környezetét ne károsítsuk a kutatómunka során” – emlékszik vissza Dr. Hajime Ito, a NySMAC elnöke. „A látogatóba érkező VIP vendégeinket a Prairie EV fogadta a kifutópálya mellett, hogy minden zaj és kipufogógáz nélkül szállítsa őket a városba. Tudományos célokra is nagyszerű járműnek bizonyult, mint például állatok megfigyelésénél, amikor hangtalanul és szagtalanul közelíthettük meg őket.
”
2006-ban, hat év hibátlan szolgálat után, a Prairie EV egyszer csak megállt. Mivel a 35 állandó lakossal bíró Ny-Alesundban nem volt Nissan márkaszervíz, az autót visszaküldték a Nissanhoz kivizsgálásra. A művelet közben a mérnökök megkönnyebbülve vették észre, hogy a problémát csak egy levált kondenzátor okozta. Amint megjavították, a Prairie EV rögtön éltre kelt, és bár az akkumulátor celláinak teljesítménye kissé csökkent is, bebizonyosodott, hogy a lítium-ion technológia tartós és megbízható szélsőséges viszonyok között is.
1997-ben, két évvel a Prairie EV bemutatkozása után a Nissan bemutatta a lítium-ion akkumulátoros Altra EV-t (Japánban R'nessa EV néven került forgalomba). A modell a legzöldebb autó díját is megkapta a Zöld Kalauz a Személygépkocsikhoz és Teherautókhoz laptól 1999-ben. Japánban és az Egyesült Államokban forgalmazták és közel 200 darabot gyártottak belőle.
Az első példányokat közüzemi cégek vásárolták meg, többek között a Dél-Kaliforniai Edison Vállalat, a Csendes-Óceáni Gáz és Elektromos Szolgáltató Vállalat, és a Los Angeles-i Víz és Energiaszolgáltató. Később közterület-felügyeleti szolgálati autóként is használta a Santa Monica-i Rendőrség. Egy időben még Altra EV-t is lehetett bérelni a Los Angeles-i Nemzetközi repülőtéren.
A kisbusz, SUV és kombi egyvelegéből összegyúrt Altra EV-nek viszonylag hosszú tengelytávja volt, 2,799 mm, ami 4,869 hosszal párosult, melyek majdnem megegyeznek a 2010-es Nissan Maxima 2,776 mm-es tengelytáv értékével, illetve 4,841 mm-es hosszával.
Az akkumulátorok töltését a hűtőrácson elhelyezett elektromágneses aljzat segítségével, indukciós elvű töltéssel oldották meg, ami bevált, biztonságos, és felhasználóbarát megoldás volt. A 83 lóerős motor nagy teljesítményű neódium-vas-bór ötvözet mágnest tartalmazott, amely egyedülálló, 89%-os hatékonysággal dolgozott. Az Altra EV 12 modulból álló lítium-ion akkumulátor egysége az utasfülke padlója alá került, és a mindennapi használatra alkalmas, 130 km-es hatótávolsággal rendelkezett (vegyes autópálya/városi használatban). A felszereltség részét képezte az ABS és az energia visszanyerő fékrendszer, és az autó 120 km/órás végsebességgel, és 400 kg körüli terhelhetőséggel rendelkezett.
Az Altra EV olyan extrákkal is kényeztette utasait, mint a klímaberendezés, elektromos ablakok, központi zár, prémium hi-fi berendezés, és két első légzsák.
Röviddel az Altra EV bemutatása után, a Nissan azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy kompakt és kevésbé sokcélú, kifejezetten elektromos autónak szánt modellt fejlesszen. Az eredmény a legendás Hypermini lett, melyet 1999-ben mutattak be.
A Hypermini egy pehelysúlyú, különösen merev alumínium térvázzal rendelkezett, neódium mágneses szinkronmotorját nagyteljesítményű lítium-ion akkumulátorok táplálták. 200 voltos érintésmentes indukciós töltőjével körülbelül négy órát vett igénybe az elemek feltöltése. A Hypermini hatótávolsága 115 km volt, míg végsebessége elérte a 100 km/h-t. Az autót széles körben használták Japánban és az Egyesült Államokban, többek között a Kaliforniai Egyetemen és Yokohama város autó-megosztó programjában.
2655 mm-es hosszával és 1550 mm-es magasságával, a különleges formatervű kétüléses Hypermini vonzotta az emberek tekintetét, bármerre járt. Még két Egyesült Államokbeli mozifilmben, A hercegnő naplója 2-ben és a Sleepover-ben, és a japán animációs sorozatban, a Shigofumi-ban is szerepet kapott.
Az ezredforduló az akkumulátorok fejlesztésében is fordulópontot jelentett. A Nissan jelentős lépést tett, mikor a NEC vállalattal kompakt laminált lítium-ion akkumulátorok fejlesztésébe kezdett, hogy kiváltsák az addig használatos hengeres felépítésű elemeket.
Az újonnan fejlesztett laminált elemek azonos méretben kétszer annyi energiát képesek tárolni. Egy hasonlattal élve, így egy kis spagetti szószos üveg elégséges egy pezsgősüveg energiáját eltárolni.
Szórakoztató elektronika és különösen a mobiltelefonok területén tett előrelépéseknek köszönhetően az akkumulátorok fejlődése is felgyorsult az utóbbi évtizedben.
„Úgy is mondhatjuk, hogy az akkumulátor-fejlesztők hálával tartoznak a tini lányoknak, akik különösen fontos mobiltelefon felhasználók, és igen magasak az elvárásaik” - mondja Horie. „Szeretnének még többet csevegni és e-mailezni kevesebb töltési idővel. A mobiltelefonok evolúciója kétségtelenül felgyorsította az akkumulátor technológia fejlődését.”
Az elemek méretének folyamatos csökkentése nem csak a mobilok és laptopok, de az autók tervezésére is hatást gyakorol.
„Számtalan tervezési kötöttség alól felszabadít, ha elektromos meghajtásra épül egy autó” – mondta Shiro Nakamura, a Nissan Motor Co. tervezési részlegéért felelős vezérigazgató helyettese. „Például lehetségessé válik, hogy a gépháztető meredeken lejtsen, ami az autó formájára és légellenállására is hatást gyakorol. Az autó súlypontját különösen alacsonyra lehet helyezni, ha az elemeket a padló alá helyezzük, vagy a motort egyenesen a kerekekbe foglaljuk. Sőt, elektronikus kezelőszervekkel az utasteret teljesen elválaszthatjuk a motortértől.
A Pivo-ban és a Pivo2-ben alkalmazott megoldásokkal be akartuk mutatni, hogy milyen lehetőségeink nyílnak a dizájn és a mobilitás területén. Ezek a koncepció autók forgó utaskabinnal, és külön-külön mozgó kerekekkel rendelkeztek.”
Az első Pivo a 2005-ös Tokiói Autószalon egyik sztárja volt, amit a Pivo2 két évvel később sikeresen megismételt. A Nissan elektromos autó fejlesztési törekvéseit és azok nemzetközi eseményeken való bemutatását folytatandó, a 2007-es Frankfurti Autószalonon bemutatták a Nissan Mixim elektromos sportautót, amit a Nissan NUVU követett (szó szerint új nézőpontot hozva a városi közlekedésbe) a 2008-as Párizsi Autószalonon. A NUVU ötletesen reprezentálja a Nissan környezetvédelmi elkötelezettségét, napelemekkel a teljes üvegtetejében, és újrahasznosított anyagok felhasználásával az utastérben.
Az elektromos autók területén 60 évig betöltött vezető szerepével a jövőbe tekintve, a 2010-es év a hagyományos közlekedésből a teljesen emissziómentes közlekedésbe való átmenetet fogja jelenteni, és ezt a folyamatot a Nissan elektromos autóinak új generációja fogja vezetni.
A Nissan elektromos autójához hasonló modellek egy újabb lépéssel közelebb visznek minket ahhoz az időhöz, mikor a Nissan lítium-ion akkumulátorral működő járművei a nagyvárosok dinoszauruszokkal tömött vidámparkjain fognak tisztán és hatékonyan átgördülni, mert az már nem csak a filmek és könyvek világában lesz lehetséges.
Akkor már a belsőégésű motorral hajtott autók fognak a dinoszauruszok szerepében tetszelegni.
