A nálunk vendégeskedett Nissan Juke színéről már
mindent tudnak: amolyan komor, sötét, szürkefajta; de még így sem volt képes elnyomni
a crossover egyéniségét. Nem hát, hiszen a Nissanokat mostanában még
kategorizálni sem könnyű, nemhogy megfejteni a titkukat.
Vegyük a Juke-ot! 2530 mm hosszú a tengelytávja, de valójában a legkevésbé sem
emlékeztet egy hagyományos kiskocsira. Nem emlékeztet ez semmire sem,
legfeljebb annyiban szabadidőautó például, hogy magas és nagy, viszonylag
ballonos kerekei vannak, meg néhány változata összkerékhajtású, a formája
viszont... Hátsó kilincsei „nincsenek", teteje meg kupésan lejt, sárvédői izmosan
domborodnak, s két bumeráng adja a zárófényeket. Szemből pedig mintha egy
víziló vagy gülüszemű béka pislogna ránk a víz alól, víziló vagy béka, béka
vagy víziló, ki-ki eldöntheti, melyik az igaz verzió. A reflektorok méretűket
tekintve leginkább egy kamionhoz passzolnának, a lökhárító alsó betétje meg... Izgalmas,
exhibicionista, mellbevágó karakter, még szürkében is.
A belső nem ennyire merész látvány, de azért a kabinban is akad néhány felkavaró
részlet. A vérvörösben úszó kardánalagút - van vér a belsőépítészek pucájában. Annyira,
hogy az ajtókra is jutott belőle az elektromos ablakemelő gombja köré,
természetesen a hátsókra is. S az ülések kárpitjára szintén, igaz, az valamivel
visszafogottabb, diszkrétebb, éppen csak finoman megtörve a fekete, velúrszerű
kárpit unalmát.
Ha már az üléseknél tartunk, elárulom, hogy a Nissan tervezői nem kockáztattak
ott, ahol nem szabad: az első fotelok kényelmesek, hosszú ülőlappal és jó
oldaltartással.
A második sor szintúgy erősen formázott, így kisautósan, ketten
ülhetnek komfortosan, a középső padlómerevítés erős. Az ajtónyílásuk is kisebb,
a lábtér korlátozott, hiába a tengelytáv...
Visszatérve az izgalmakhoz, a hatalmas középkonzolon nagy gombokkal
működtethető rádió és első ránézésre szimpla klímaberendezés van, de akkor, hol
marad akkor az izgalom?! Mindjárt jön, csak meg kell hozzá nyomni a D-Mode
gombot, a légkondi eltűnik, s helyette valami egész szokatlan jelenik meg a
kijelzőn. G-force vagy Eco-mode: ki-ki a saját vérmérséklete szerint
jelenítheti meg az adatokat, sőt, állítható a gázpedál, a kormány, az autó reakciója
is állítható: sport, normal és eco üzemmódot ajánl a Juke.
A kemény műanyagból
készült, példás összeszerelésű műszerfal sem unalmas, kerek csőből figyel a
sebesség- és a fordulatszámmérő egyaránt, köztük a fedélzeti számítógép
pöffeszkedik. A kormány multifunkciós, rajta tempomattal, ezen túl jár még
néhány pohártartó, rekesz és tároló a Juke-hoz, plusz 251 literes csomagtartó.
Nem sok igaz, de bővíthető, a padlószint alatt pedig a kíváncsi szemek elől
elzárt üreg rejtőzik.
Az 1.6-os benzinmotor meg a békaszemek alatt vagy mögött, de csak addig
rejtőzik, míg autópályára nem tévedünk. Az egyszeriben sok lesz neki, konkrétan
a fordulatszámból, a rövid elosztású, ötös váltóval nem éppen pihentető az
autópályás utazás. 100 km/h körül 3000-t pörög a 16 szelepes és 117 lóerős
erőforrás, és 130 km/h-nál már egyértelműen hangos. Tiszta szerencse, hogy
alacsony fordulatszámon is el lehet közlekedni a Juke-kal, egyrészt semmi nem
tiltja, másrészt az ereje is elég a forgalom ritmusának tartásához, harmadrészt
meg ilyenkor csendes. Pörgetve húz, négyezernél jön a csúcsnyomaték és a
hang, különösen Sport módban élénk a gáz- és a Juke-reakció.
A magas vezetőülésből ugyan remekül átlátni a forgalmat, mégsem imbolyog a
szokásosnál magasabb építésmódú autó, hála a feszes hangolású futóműnek. Az
elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztés kanyarban stabil, nem
szélérzékeny, s cserébe csak a durva úthibákat nem bírja. De azokat ki és mi
szereti? A váltó viszont lehetne jobb. (Érdekes, hogy a
Renault-Nissan szövetség létrejötte óta a franciák javulnak, a japánok
romlanak...)
Az elektromos szervokormánnyal városban sem nehéz terelgetni a kis Nissant: az
apró helyigényű autót nagyobb hasmagasság és szélesebb, ballonosabb gumik védik
a nagyvárosi dzsungel sérüléseitől. Terepre viszont ne vigyük, még a nedves
avar is gondot jelentett neki emelkedőn, hiába, hiányzik belőle a megfelelő,
4X4-es hajtáslánc.
A Nissan Juke nem olcsó, tesztautónk 4 millió 640 ezer forintba került. Ám
óriási egyénisége mellé remek használhatóság párosul. Próbáld ki és lájkold!
