Elismerem, nem „csak" a Note volt a hibás. Viszont
abszolút tökéletesen kimerítette a „rossz időben, rossz helyen lenni" fogalmát,
ugyanis pont a 370Z-ből ültem, ültünk át bele. Gondolhatják! Nem elég, hogy nem
ment (a sportkupéhoz képest), de furán magas volt az üléshelyzet, oldaltartása
sem volt neki, és ráadásként a vállunk is összeért a nagykabátban. Meg
egyébként is hová tűnt a 370Z 331 ló ereje, illetve a ménes csodálatos
üvöltése?! Amúgy a forgalom is összeesküdött ellenünk, mintha a közlekedés
láthatatlan résztvevői lettünk volna, senki nem adta meg az elsőbbséget,
mehettem akármennyivel, mindenki lehagyott, leelőzött, sőt akadt, aki
levillogni se szégyellt (mégis észrevették volna az amúgy feltűnő színű
egyterűt?). Nehezen emésztettem meg mindezt, ezért kénytelen voltam kivetíteni
a frusztrációmat a kollégámra.
Határozottan állíthatom, nem volt boldog ettől, mégis súlyosbította a
helyzetet, megpróbálta védeni a Nissant! Nem segített, lassan-lassan higgadtam
le, csak mire Veszprémbe értünk, arra szerezte meg első jó pontjait a Note. Bár
nem ment úgy, mint a 370Z, de legalább keveset fogyasztott! 5,4 literes átlagot
produkált, tök normál körülmények között, országúton a sebességhatárokat
nagyjából betartva.
Ebben persze nagy szerepe volt az 1,4-es motornak és a jó elosztású, ötfokozatú
váltónak. Előbbi alig 88 lóerős, inkább alacsony fordulatszámon nyomatékos,
szóval felesleges pörgetni. Később kiderült, hogy azért autópályán is van elég
erő benne, ám míg 120 km/h-nál elfogadható a zajszint, addig 130-nál már kezd
hangossá válni az éppen 3600-at pörgő erőforrás. Ilyenkor elkelne a hatodik, ahogy
a váltókar megvezetésén is lehetne mit javítani, de előfordulhat, hogy a 370Z
automatája után voltam túl nyűgös.
A következő alkalommal már a kényelmes hangolású futómű is igyekezett
feledtetni az első nap nehézségeit, a magas Note kifejezetten kényelmesen
rúgózott. Remekül elsimította az úthibákat, miközben kanyarban sem keltett
bizonytalan érzést, ideális kompromisszum egy kis családi egyterű számára. A
fék és a kormány is tette a dolgát, észrevétlenül, kitartóan, hibátlanul. A
teszt végéig a fogyasztás sem nőtt jelentősen, autópályázva és a motor
képességeit olykor kiaknázva 6,2 literes átlagot mértünk.
Valójában az utastérrel sincs túl nagy probléma. Igaz ugyan, hogy viszonylag
keskeny a karosszéria, így inkább négyszemélyes a Note, de láb- és fejtér van
bőven. A sok rekesz, a jól használható, mély kesztyűtartó, és a hátsó
kisasztalok feledtették a csak magasságban állítható kormányt, a tologatható
hátsó üléspadnak köszönhetően pedig tetszőlegesen változtatható a
csomagtér/hátsó lábhely aránya. Utóbbi alaphelyzetben - rengeteg szabad teret
kínál a hátul ülők térdének - 280 literes, duplafenekű, az elválasztó lap pedig
akár függőlegesen is beállítható. Az utastér kárpitjai jellemzően sötétek,
ezért a hangulaton sokat javítanak a piros betétű ülő- és hátlapok, a
kidolgozási minőség a kemény műanyagok ellenére jó.
Nagy-nagy dicséretet érdemel a modellfrissítés során beköltözött
érintőképernyős navigáció, nemcsak tökéletesen útba igazított minket, de
rendkívül egyszerűen használható. Az már csak hab a tortán, hogy az ára szintén
barátságos, alig 155 ezer forintot kér érte a Nissan. Az automata
légkondicionáló drágább ugyan, de jár mellé a 15 colos könnyűfém keréktárcsa,
az esőérzékelő ablaktörlő és az automatikus világításkapcsoló.
A Nissan Note nem oly rég kisebb plasztikai műtéten esett át, ám karaktere nem
változott jelentősen. A keskeny és magas karosszéria többek között új arcot,
tekintetet kapott, ám a legjellemzőbb védjegyei, a hátsó bumeráng lámpák
megmaradtak.
Az Acenta felszereltségű Note 3 millió 833 ezer forintért vásárolható meg. Nem
rossz egy családi autóért, amelynek vannak ugyan hibái, de használhatóságával,
alacsony fogyasztásával messze feledteti azokat. Különösen ilyen üzemanyag árak
mellett!
