A rózsaszín idill, a virágos környezet senkit ne tévesszen meg, a Nissan Pathfinder egy igazi dög.
 
Megpróbáltuk a lehetetlent, a fotók segítségével normális,
hétköznapi autónak beállítani a Nissant. Nem sok sikerrel. Mert a Pathfinder
minden, csak nem normális: agresszív és drabális, bivalyerős és gyors, méghozzá
meglepően gyors. Egyszerűen imádnivaló, amikor benne ülünk. Viszont utálnivaló egy
dög, amikor a visszapillantó tükrünket kitöltve, levakarhatatlanul, kitartóan
liheg a „seggünkben". Isten bizony, jobb félreállni; már tudom...
Most viszont benne ülünk az üresen is kéttonnás Pathfinderben, kezünk lazán az
ablakban, gonosz tekintetünket sötét napszemüveg takarja, ajkunk pedig
lesajnáló mosolyra fittyed a közlekedés többi, apró résztvevője láttán, miközben
élvezzük a háromliteres, V6-os dízel 231 lóerejét és hangját. Állat, nagyon állat,
minden másodpercben élvezzük és kihasználjuk; kihasználjuk, mert nem érdemes
vele cicázni, nem zsánere a lassú csordogálás. Indulásnál egy kicsit még darabos
is, várni kell, míg a turbó feléled és a nagy tömeg megmozdul, aztán 1750-es
fordulatnál érkezik a nyomatéközön, komoly 550 Nm. Ekkor a dög meglódul és
nincs megállás. A tempó fokozásával aztán egyre inkább kisimul a viselkedése, a
városi ritmust lazán tartja, egyedül a méreteire kell odafigyelni. Szűk
utcákban érdemes gondolni a nagyságára: 4851 mm hosszú, 1850 mm széles és 1770 mm
magas. S az agresszív, drabális formája még jobban kiemeli erőfölényét.

Egyébként a formatervezők valószínűleg nem sokat vacakoltak a Pathfinder
tervezésekor, egy fejszével egyszer kétszer odacsaptak egy téglatestnek,
kerekeket raktak alá, majd kiszélesítették a kerékjárati íveket, végül
„bekrómozták" az orrát. Az eredmény kísértetiesen hasonlít egy kanadai favágó
lelki világára - néhány sör után a kocsmában -, egyetlen szikra elég, hogy
kitörjön és romboljon. Szinte csillapítatlanul tombol benne a tesztoszteron,
lerí róla a nyers erő, tökéletes férfiasságpótló - akár szükségünk van rá, akár
nincs.
Vissza az utakra, hadd nyomjuk a gázt, a hétfokozatú automata lágyan, olykor
gondolkodva kapcsol, visszakapcsol. A dCi motor pedig finoman duruzsol, amíg le
nem padlózzuk a gázpedált koppanásig, akkor felhördül, és szívbemarkolóan,
rekedten hörög, gurgulázik, pont mint Rod Stewart. A Pathfinder meg gyorsul,
egészen elképesztően: a gyári adatok szerint 8,9 másodperc alatt eléri álló
helyzetből a 100 km/h-t, s akár 200 km/h-val is repeszthet. S nem zavarja
közben, hogy a légellenállása és a tömege, mint egy két tonnás betontömbbé.
Csak megy, megy, megy...
Kanyarodni is tud, persze nem sportautó, de nagy magasságához, ballonos
abroncsaihoz képest kifejezetten tisztességesen. A kanyarstabilizátorral
megerősített, elöl kettős keresztlengőkaros, hátul független multilink futómű
kifejezetten türelmes, ráadásul egyetlen forgókapcsolóval kapcsolható a 4x4
hajtás (ALL MODE összkerékhajtás). Vagyis trakciós gondjai sincsenek az alapra
Nissannak, s terepen sem kell félteni, messze jobban mozog, mint el tudnánk
képzelni vagy várni egy ekkora monstrumról. A kormányzás persze kellően
indirekt, a fékrendszer viszont hatásos, ahogy az ESP „irányítása" is
vészhelyzetben vagy terepen.
Amúgy - ha hatalmasra nőtt egónkat képesek vagyunk levetkőzni és félretenni -
egészen családbarát a dög, legalábbis az utasterét tekintve. A 2855
milliméteres tengelytávon három üléssor és - hét utassal - egy 190 literes
csomagtartó osztozik, kiegyensúlyozott viszonyokat teremtve az utasok között.
Illetve az legelöl ülőket azért előnyben részesíti, itt érezhetően pazarló a
helykínálat, míg a második és a harmadik sorban kompromisszumokat kell kötni.
Nem nagyokat, kipróbáltuk: hét ember - öt felnőtt és két gyerek - simán és
zokszó nélkül elvan benne. Kevesebb üléssel nő a csomagtartó kapacitása,
egészen 2090 literig, s még csak az üléseket sem kell kiszerelni, csak
behajtogatni a padlóba.
A belső design is összhangban van a Pathfinder külsejével, egyszerű, szögletes
vonalak jellemzik, nem mindenhol nívós anyagminőséggel. Igazi amerikai
karakter, nem haragszunk érte, pláne, hogy a felszereltsége is követi a
tengerentúli trendet. Igaz, csúcsmodell, de minden benne is van, bőrkárpitozás,
napfénytető, tolatókamera, Bose-hifi, hegymenet és lejtmenet-vezérlés, valamint
xenon fényszórók ás kétzónás klíma hátsó vezérléssel, csak hogy néhányat
említsek a kényeztető extrák közül.
Hogy ezek után mégsem bestseller Magyarországon a „dög"?! Hát, ennek
valószínűleg csak az árcédula az oka, a háromliteres, V6-os Nissan
Pathfinderért majd' 18 milliót kell leperkálni. A 17.980.000 forintos számlára
a visszafogott étvágy - lábtól, észtől és vezetési stílustól függően 8,5-12
literes átlagfogyasztás - sem jelent
igazi vigaszt. Azért a 310 lóerős, 5,6 literes, V8-ast is kipróbálnám, az lenne csak igazán dög!
|