Nissan Qashqai+2 4WD 2.0 Tekna - Még mindig kedvenc

Nincs mese, se apelláta, a Nissan Qashqai jó autó. Függetlenül attól, hogy ötszemélyes vagy +2-es változat, dízel netán benzines, még a hajtott kerekek száma sem számít igazán. És szerencsére a modellfrissítés, generációváltás sem rontott rajta. Még mindig kedvenc.

S nem csak az enyém, nézzenek körbe, és számoljanak, hány Qashqai-jal „találkoznak" egészen rövid idő alatt. Majd meglátják! Ez pedig azt jelentheti, azért a feltételes mód, mert más nevében nem nyilatkozhatom teljes felelőséggel, hogy a Quashqai tényleg jó. Vagy olcsó. Netán olcsó és jó! Utóbbi két tényező együttes és szerencsés beteljesülése pedig már sok mindent megmagyarázna, többek között az utakon mászkáló Nissan szabadidőautók kiemelkedően magas számát, az emberek szimpátiáját, illetve vásárlási kedvét iránta. Na, ugorjunk neki, vizsgáljuk meg közelebbről ezt a Qashqai+2-est, 2 literes benzinmotorral és összkerékhajtással.
Ezúttal nem térek ki külön a szabadidőautók kategóriájának létére, hogy jogos-e vagy sem, hogy minek, ha még véletlenül sem tévedünk soha földútra, és egyébként is feleslegesen nagyok, továbbá az ehhez hasonló érvekre. Meg ellenérvekre. Akad mindegyikből bőven, ahogy ellenzőkből és rajongókból egyaránt, döntsön és válasszon mindenki szabadon e kérdésben, cikkünk legfeljebb irányt mutat, de nem feltétlenül követendőt.
Nézzük inkább a Qashqai formáját! Az előző generáció leginkább abszolút barátságos, agressziómentes karakterként volt jellemezhető. Ezzel szemben a frissített modell alaposan összehúzza a szemöldökét, körülbelül mintha azt mondaná: „Vigyázz, harapok"! Aztán állítólag még új a motorháztető, amivel nem vitatkoznék, csak örülök a szerencsémnek, hogy megmaradt rajta a két taraj, így tovább álmodozhatok, hogy dinoszauruszon lovagolok. És ennyi... Mert különben a Qashqai maradt, ami volt, egy magas építésű, alul jókora műanyag elemekkel védett, praktikus és ideális méretű autó, mely városban, országúton és autópályán is jól boldogul, sőt még terepen sem jön zavarba. De erről később.
Előtte még az utastér következik, a hétszemélyes kabin, melyet kiválóan jellemez a típusjelzés, vagyis a +2. Azaz inkább ötszemélyes a négy és fél méter hosszú karosszéria, mint hét, plusz szükség esetén befér még két ember, de hosszú távon senkinek sem ajánlom jó szívvel. Tudomásul kell venni, ez a kategória ilyen, rövidtávon pont elmegy, csomagtartó hiányában meg senki ne induljon útnak hét utassal hosszú távra. Vagy magára vessen. Öt személynek viszont teljesen kényelmes a Qashqai, elöl-hátul bőséges a tér mindenkinek, kényelmesek a bőrülések, s máris 400 liter feletti a raktér. A magas üléspozícióból jó rálátás nyílik a forgalomra, illetve a tájra, a hatalmas napfénytető extra panorámát - és némi meleget - ad, de ez a rövid és általam egyébként feleslegesnek ítélt megjegyzés legyen az életünk legnagyobb gondja. A műszerfal akár a régiben, egyszerű, ergonomikus, és nagyítóval kell keresni a különbségeket. Fogjuk rá, hogy az új műszerek letisztultabbak, valamint javult a minőség, de nekem az előző modellcsaláddal sem volt semmi ilyen bajom, igaz, én nem tartozom a beteges műszerfal-kopogtatók közé. Az újragondolt fedélzeti számítógép tényleg hasznos, rengeteg információval bombáz egyszerre, az sd-kártyás navigáció pedig pofonegyszerű és kiválóan használható.
Mindenhova eltalál és elnavigál, éppoly könnyen, amilyen szépen dolgozik a kétliteres benzinmotor. „Csak" 140 lóerős, vagyis vannak nála erősebbek szép számmal, ellenben kultúráltságával, csendességével mindenképpen az élmezőnybe tartozik. Motorhang és vibráció?! A Qashqaiban nyugodtan megfeledkezhetünk ezekről a kellemetlen dolgokról, legalábbis, ha nem mindenre elszánt utcai harcosként szándékozzuk vezetni a szabadidőautót. Ennek elkerülése érdekében viszonylag hamar kapcsoljunk fel a hatfokozatú váltóval, körülbelül úgy 3000-es, 3500-as fordulat környékén, ne tapossuk állandóan a gázt padlóig, és még folytathatnám a sort. S láss csodát", a Qashqai így is könnyedén tartja a város, az országút ritmusát, miközben az utasok csak a hifiből áradó zenét kénytelenek élvezni. 4000 fölött már felhangosodik, dinamikában azonban nem nyújt annyival többet, hogy megérje gyakorta kihasználni, ráadásul az addig kedvező átlagfogyasztás megnő. Inkább krúzoljunk szép nyugodtan, „felsőbbrendűen" a Qashqaijal, ahogy rendesen illik, a tömeg, a méret úgyis ezt a nyugalmat sugallja. Utóbbi jellemzőknek köszönhetően az úthibákat is egész szépen kivasalja a Qashqai, de azért közel sem lágy annyira a futóműve, hogy veszítsen egy szemernyit a magabiztosságából egy-egy húzósabb kanyarban.
Terepen vagy nehéz időjárási viszontagságok között sincs túl nehéz dolgunk, csak elforgatjuk a váltó mögött található forgókapcsolót, automata illetve lock állásba, s máris fellélegezhetünk. Mert csak ennyi a dolgunk, minden mást elvégez helyettünk az ALL-MODE négykerék-hajtás, ám figyelembe kell vennünk, hogy terepen már kemény a rúgózás. Még röviden a fogyasztásról, egyhetes tesztúr során nyolc és fél literes átlagot mértünk, hozzáfűznivalóm mindössze annyi: soha rosszabbat ennél!
Végül jöjjön az ár, azonnal kiderül olcsó-e a Qashqai. Nem, legalábbis nekem, illetve ezen felszereltség és kivitel esetén. A tesztautó 7 millió 830 ezer forint, akciósan egy kicsivel olcsóbb, de én valószínűleg egy 1,6-os elsőkerekest választanék magamnak. Legalább ilyen jó 5 millió 70 ezer forintért.