Number 1 - Fiat Grande Punto Sport

Soha rosszabb sorozatot! Na nem a tévében, olyan mélyre még nem süllyedtem, hogy a kereskedelmi adókon futó latin-amerikai vagy magyar szappanoperákat dicsérjem! Csak azon álmélkodtam magamban, hogy mostanában eléggé kijutott nekem; egymás után, csupa-csupa első osztályú gépkocsi „vizsgázott" a kezem alatt. A remek széria a ©koda Octavia RS-sel kezdődött, majd egy másik RS-sel, a Megane F1 Team-mel folytatódott, most legutóbb pedig a Grande Punto Sporthoz volt szerencsém. Nem rossz, ugye? Én is csak bízni tudok benne, hogy a felhozatal továbbra is ilyen jó lesz.

A Sport kiadást Magyarországon kétféle, Európában háromféle erőforrással lehet megvásárolni, a szerkesztőségnél járt 1,9-es Multijeten kívül 1,4 literes, 16 szelepes (95 lóerős) Starjet benzinmotor, vagy 1,3 literes 90 lovas, szintén Multijet dízel is választható hozzá.

Napjainkban ezek a teljesítményadatok nem számítanak túlzottan kiemelkedőnek, bőven akad a kisautók kategóriájában jóval erősebb gép, azonban a 130 lóerős Fiat menetteljesítményei a mindennapok során meggyőzőek. (Gyári adatok szerint 9,6 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100 km/h-ra, végsebessége pedig átlépi a 200 km/h-t.) Pedig az első kilométerek nem indultak ígéretesen. A 8 szelepes dízelmotor az alsó fordulatszám-tartományban piszkosul erőtlen, 1700-ig semmi nyoma nincs a dinamikának. Ezt a határt átlépve már fordul a kocka, a multijet technika megmutatja valódi nagyságát, a Grande Punto pedig megtáltosodik.

Alacsonyabb sebességfokozatokban először azonban a kipörgésgátló avatkozik közbe, a 16 colos felniken feszülő sportosan alacsony oldalfalú gumik sem képesek megbirkózni a rájuk zúduló hatalmas nyomatékkal. Ez az erőforrás egyébként nem szeret annyira pörögni, mint a 16 szelepes, 150 lovas változat - például a 147 TI-ben, de azért a fordulatszám- és a sebességmérő mutatója vidáman kúszik fölfelé - minden gázadás után. Felkapcsolni csak négyezernél kell, igaz a leszabályozási fordulatszám még jóval ezután érkezik csak. A 6 fokozatú váltóval amúgy könnyedén kerülhető a homályzóna, a kis Fiat ezért városban és országúton egyaránt rugalmasan viselkedik.

A futómű kiválóan illeszkedik az autó sportos karakteréhez, ez sajnos azonban Magyarországon kifejezetten hátrány, az eredeti gyári 17-es felniket hamar le is kellett cserélni. Jó minőségű úton, egy-egy kanyargós szakasz viszont igazi örömautózássá varázsolja a Grande Punto használatát, a magas kanyarsebességek mellett semleges viselkedéssel feledteti az olykor rázós városi szakaszokat. A City funkcióval ellátott, bőrrel bevont szervokormány fogása nagyon jó, magasabb sebességnél a rásegítés nagysága csökken, parkolásnál viszont kellemes, hogy könnyen tekerhető. A négytárcsás fékrendszer a legkisebb érintésre reagál, könnyedén adagolható, plusz biztonságérzetet ad. A Sport felszereltség esetén is ABS, ASR, MSR és ESP (kikapcsolható) kapcsolódik hozzá, valamint csakúgy mint az előző Sporting generációhoz Hill-holder is. Külön pozitívum, hogy a dízel Grande nem fogyasztott sokat, normál használat során kifejezetten takarékos, 6 liter alatti átlagot ment. Forszírozott menet során meggyőzőbb az 1,3-asnál, a jelentős teljesítménykülönbsége ellenére a fogyasztása nem sokkal magasabb.

A belső felszereltsége és kialakítása a biztonsági arzenálhoz hasonlóan kimagasló, tulajdonképpen extra klasszist képvisel a Grande Punto Sport a kisautók között. Nem a kétzónás klíma, a központi zár vagy az elektromos ablakok, tükrök teszik naggyá a Fiatot, hanem a szenzációs stílusú bőrkárpitozás, a kétszínű műszerfal, az utolérhetetlen olaszos elegancia. Az ülések nemcsak szemre szépek, de nagyon kényelmesek is, a bőrkárpitozás miatt azonban a hátsó padot két személyre formázták a designerek. Vagyis a Grande Punto Sport négyszemélyes, de ezt nem bánja senki, mert az alapváltozat jó helykínálata így tovább javult.

A kerek műszerek sem egyeznek meg a normál Grand Puntoéval, kicsit fiatalosabb hangulatot árasztanak. Rakodórekeszek terén viszont cseppet sem áll jól a nagy kisautó, az ajtózsebek kicsik, a kesztyűtartó szintén, és még a műszerfalról is eltűntek az előző generáció mélyedései. A csomagtartó mérete elfogadható, a mélynyomó sem csökkenti számottevően a használhatóságát, nyitása a távirányítóról kifejezetten kényelmes.

A cikk végére hagytam a Grande Punto formáját, mivel azt már korábban, az 1,3 Multijet tesztje során elemeztem. Továbbra is fenntartom azt az ötletem, hogy Giugiarót szentté lehetne avatni, és azt, hogy jelenleg a Fiat forgalmazza a legszebb kisautót. Ezen még a sokakat taszító, sokakat vonzó narancs fényezés sem tud változtatni, az alapáras spoilerkészlet viszont vita nélkül jól áll az autónak.

A Fiat Grande Punto a teszthét végére engem is meggyőzött, így érthető európai sikere. Sajnos azonban magyarországi ára viszonylag magas, ezért biztosan kevés Sport fog szaladgálni a hazai utakon.