Hogy olvasták-e a német mérnökök a fentebb említett
amerikai regényt, vagy csak ezt a kiragadott sorát ismerték, sosem tudjuk meg.
A legvalószínűbb persze, hogy néhányan olvasták, míg mások nem, mint ahogy sok
más könyv esetében is így történik, cikkünk szempontjából nem is lényeges, csak
annyiban, hogy könnyű további párhuzamot vonni az Opel GTC Paris, a fejlesztők
és Jonathan Livingstone, a sirály között.
Igazolván eme gondolatomat, muszáj idéznem a könyv fülszövegéből - Édesvíz
kiadó -, ígérem nem lesz hosszú: „Jonathan számára a repülés nem a
zsákmányszerzéssel egyenlő - célja magának a repülés szépségének a megélése,
amely a tökéletesedés útjának is tekinthető. Tökéletesen akar repülni, ezért
folyamatosan gyakorol, igyekszik megismerni képességeit és azok határait. Ennek
érdekeben még a kiközösítést, a magányt is vállalja."
Így képzelem, így születhetett meg a GTC Paris tanulmányautó is, a mérnököknek nem
egyszerű munka volt a tervezés, tökélyre akarták vinni és tökélyre is vitték az
Astra formáját, megmutatva a háromajtós karosszéria szoborszerű szépségét.
Német precizitás, perfekcionizmus és a szenvedély, mint ég és föld, menny és
pokol vagy fehér és fekete, körülbelül így viszonyult egymáshoz e két fogalom,
ellentétesen és kibékíthetetlenül, ám a GTC Paris tervezőit ez cseppet sem
zavarta. Sikerült nekik, összehozták a lehetetlent: a tanulmányautó - mely az
Astra háromajtós változatának előfutára - lendületes, dinamikus vonalai már-már
művésziek, miközben magukban hordozzák a villámos márkától megszokott
feszültséget, drámaiságot.
Micsoda formák: a széles váll bulldog kiállást kölcsönöz az autónak, a sasszem
fényszórók szinte a vesénkbe látnak, az izgalmas vonalú C-oszlop pedig vezeti a
szemünket, egészen a fénydiódás hátsó lámpák szárny-motívumáig, hogy aztán a
diffúzor, és a két oldalon kivezetett kipufogóvég megadja számunkra a
kegyelemdöfést. Nincs mese, az Opel GTC Paris igazi álomautó.
A megfeszülő izmok, a széles nyomtáv, a kompakt, sportos külső, s nem
utolsósorban a folyékony fém vörös fényezés céltudatos vezetőfülkét, kabint
rejt. A design a külsőhöz hasonlatosan lendületes, az anyaghasználat merész, a
piros-fekete kárpitozás meghatározza a vezetőközpontú utastér atmoszféráját, s
az ülésekben díszes kalligráfia emlékeztet: „és a sebesség maga volt a tiszta
szépség." Ezeket egyébként kifejezetten a GTC számára fejlesztették.
Összhangban a külsővel az Opel motorspecialistái szintén tudásuk legjavát
zsúfolták a gépháztető alá, a 290 lóerős teljesítményű, turbófeltöltéses
erőforrás kirobbanó dinamikával ruházza fel a tanulmányautót. Csak a pontosság
és a műszaki adatok szerelmeseinek kedvéért álljon itt: dupla vezérműtengely,
két kiegyensúlyozó-tengely, közvetlen benzinbefecskendezés és twin-scroll
turbófeltöltő jellemzi a 2 literes négyhengeres egységet, melyhez hatfokozatú
manuális váltó jár. Plusz a Start/Stop technológia, mely egyben azt hívatott
bizonyítani, hogy a szerény városi fogyasztás és a robbanékony
menettulajdonságok nem zárják ki egymást.
A futómű kialakítása, hangolása is illeszkedik a GTC Paris tanulmányautó
karakteréhez, illetve teljesítményéhez, az extra széles nyomtáv magabiztos
egyenesfutást és kanyarodást garantál. Hátul az Opel különleges megoldását, a
Watt-rudas csatolt lengőkaros felfüggesztést alkalmazták, ugyanakkor a FlexRide
adaptív rendszer folyamatosan alkalmazkodik a vezetési stílushoz és a
sebességhez. Szintén ennek köszönhető, hogy az agilitásnak nem látja kárát a
stabilitás és a kényelem. Ráadásul első önzáró differenciálmű járul hozzá a
kimagasló kezelhetőséghez.
„... és a sebesség maga volt a tiszta szépség." A GTC Paris koncepció pedig
merész, egyben letisztult összképével igazi design-kiáltvány!
