A legtöbb autó hagyományos ajtókon keresztül engedi
be az utasokat a kabinba, ritka a kivétel. Szinte csak az egyterűek nyílnak
másképp, illetve az egzotikus sportkocsik és a praktikus haszongépjárművek
büszkélkedhetnek még egyedi megoldásokkal. Meg a Rolls-Royce, melynek hátsó
ajtói régi hintókhoz hasonlóan hátrafelé tárulnak ki, különösen kényelmessé
téve a beszállást a felettébb gazdag tulajdonosoknak. Most viszont a Meriván a
sor, a második generációs mini egyterű ugyanis lemásolta a német-angol, sofőrös
limuzin eme részletét, s „lehozta" a pórnép közé. És bár több más okosságot is
elrejtettek az utasterében a belsőépítészek, leginkább erre épít az Opel - a
Meriva sikerét illetően.
Egyébként közel sem alaptalanul, mert ha már megszoktuk a fura - a normálishoz
képest ellenkező - oldalon lévő kilincset, márpedig ez tulajdonosként a
mindennapi használat során nem jelenthet gondot, akkor számtalan szituációban
élvezhetjük a rolls-royce-os ajtókat. Nemcsak a kiszállás-beszállás
kényelmesebb, de a gyerekülések berakása, a gyerekek felügyelete is egyszerűbb
feladattá válik, miközben gyakorlati hátránya nincsen, hiszen a műszaki és
biztonsági „problémákat" ügyesen megoldották a tervezők.
A Flexdoor fantázianevet viselő nyílászárók akár 84 fokban képesek
kitárulkozni, közben pedig négy fokozatban megállíthatók. Menet közben 4 km/h
felett automatikusan bezáródnak, ha meg valamelyik véletlenül nyitva maradna
vagy rosszul csukódott volna, figyelmeztető jelzést küld a vezetőnek. Ugyanakkor
ütközéskor is biztonságos állítólag, szerencsére, ezt nekünk nem kellett
megtapasztalnunk.
Ennyit a kilincsekről és az ajtókról, most nézzük, mit rejt még a belső. A régi
Meriva fémburokba zárt, csúnya plasztikdobozként gyűjtötte az áldozatait, s bár
- természetesen - az új generáció sem nélkülözi a műanyagokat, azok minősége,
kivitele - ezzel együtt az utasok komfortérzete s hangulata - jelentősen
meghaladja az elődét. A helykínálat szintén jó, hiába, a 2644 mm-es tengelytáv
az alsó-középkategóriában is bőven megállja a helyét, csak az egyterű
karosszéria jóval magasabb az „átlagnál". Így a Meriva több teret kínál az
utasok fejének, a magasabb ülések pedig kényelmesebb pozíciót és több variációs
lehetőséget ígérnek. Így is van, a hátsó üléssorral lehet játszani, tologatni
előre és hátra, oldalra majd vissza, aztán előredönthetőek is, illetve eltűntethetőek.
Tudták követni? Mindenesetre az Opel FlexSpace-nek hívja a játékos
ülésrendszert, mely a csomagtartó űrméretét is jelentősen megnöveli, a 400
literből akár 1500 is lehet. A pénztárcánk vastagságától függően - Enjoy
felszereltség esetén -- pedig további „Flexcsodákkal" is felszerelhetjük a
Merivát, például jól variálható, mobil tárolórekesszel vagy bicikliszállító
rendszerrel. A felszereltség egyébként jó, az Enjoy tesztautóban többek között
széria az aktív első fejtámlapár, a fűthető és elektromosan mozgatható külső
tükör, a légkondicionáló, héthangszórós CD300 rádió, valamint az ABS, az ESP és
a négy légzsák.
Ahogy már írtam, az elődhöz képest rengeteget javult az anyagok minősége és
kivitele, s ezekkel együtt az - Astrára hasonlító - design is. A háromküllős
kormány, mögötte a krómkeretes műszerekkel, illetve mellette a sokgombos
középkonzollal határozottan lágyabb, egyúttal modernebb környezetet jelent, a
színösszeállítás is kellemes, ahogy a mindennapi használata is az egyterű
Opelnek.
Ehhez a 100 lóerős Ecotec benzinmotor is hozzájárul, habár semmiben nem nyújt
kiemelkedőt, nyugodt karaktere mégis remekül passzol a családi utazóautó
jellegéhez. A gyorsulási és a végsebesség adatok sem fergetegesek, előbbi -
0-ról 100 km/h-ra - 13,7 másodperc, utóbbi 177 km/h, mégsem tűnt soha kevésnek
a motor ereje, nyomatéka. Talán egyedül előzéseknél jöhetett volna jól a
turbómotor nagyobb nyomatéka, ám ismét megismétlem, ez egy családi autó, s nem
sportkocsi. Felesleges száguldozni egy 100 lóerős, 130 Nm nyomatékcsúcsú
egyterűvel, inkább induljunk 10-15 perccel korábban, kímélve a család életét és
az idegeket. Az ötfokozatú váltó elosztása szintén partner a nyugodt haladáshoz,
éppen ezért emelkedőkön, előzéseknél érdemes visszakapcsolni egyet-egyet,
egyébként viszonylag kis erővel, pontosan kapcsolható, közel a kormánykerékhez.
A kézifék elektromos.
A futómű inkább kényelemre hangolt az átlaghoz képest, bár ez nem jelenti azt,
hogy kanyargós úton, szerpentinen elvesztené a magabiztosságát a magas építésű
Meriva. Az ideális erővel tekergethető volánnal pontosan irányítható,
szerencsére így elkerülhetők a nagy úthibák, melyeket azért az Opel sem képes
teljesen megszűrni. A hangszigetelés egyébként jó, a kabin csendes, szélzaj
csak magasabb tempónál jelentkezik. A fogyasztás sem terheli meg jelentősen a
pénztárcánkat, a 6,1 literes gyári, illetve az 5,9 literes mért átlagfogyasztás
abszolút elfogadható.
Az árcédulán álló 4.449.000 forint - Enjoy felszereltség esetén - sem hasonlítható, illetve mérhető a nagy
példakép, a Rolls-Royce-ért elkért összeghez, de ez így is van rendjén. Ez
„csak" egy Opel Meriva, amely azonban megvillant nekünk némi kényelmet az angol
luxuslimuzinok egyedi világából.
