Karl-Heinz Kalbfell ide, németes minőség oda, még
mindig csak egy pohártartó van az Alfa középkategóriás limuzinjában!!! ... De
most tényleg nem azért, mert kötekedni akarok, csak szimplán érdekel: az olasz
családok sosem isznak az autójukban? Netán mindig megállnak egy út széli
„Üvegtigrisnél", vagy talán a német, svájci autópályák Mövenpick
vendéglátóhelyeinél fogyasztanak? De hát akkor is! Ezen spórolni!

Komolyra fordítva a szót, az Alfa 159-es egy pohártartóval
is kiváló autó! Sőt, ha nem lenne benne egy sem, az sem zavarna! Még akár a
cd-s rádió, vagy a légkondi hiányával is megküzdenék valahogy, csak kormány,
sebváltó, motor és futómű legyen a kezem, illetve a fenekem alatt. Na meg
persze a formája legyen olyan, amilyen.
  
Mert a 159-es Alfa egyszerűen gyönyörű. Karosszériája vitán felül legszebb a
kategóriájában, sokkal érzelemdúsabb, részletgazdagabb, mint a japán, vagy
német konkurensei. A 2X3-as elosztású, közös búra nélküli fényszórók - az alsó
ködlámpákkal kiegészítve - nem csekély agresszivitással ruházzák fel a
limuzint, és a markánsan domborodó motorháztető is az erő félreérthetetlen
jele.
Oldalról arányos, elegáns utazólimuzin formát mutat a 159-es, a hosszú
motorháztetőhöz nagy tengelytáv és méretében éppen eltalált far társul. A
hagyományos hátsó kilincs tompítja a kupésan lejtő tetőív optikai hatását,
mellesleg szépen passzol az oldalsó, fehér indexburához.
A bordó Alfa hátulról is igen izmos benyomást kelt a szemlélőben, a széles
nyomtáv, a dupla kipufogó, és a gonoszra húzott hátsó zárófények együttese
pazar.
A középkategóriás Alfa méretben is utolérte a vetélytársait, valójában a
legnagyobb előnye az elődjéhez (Alfa 156) képest a 2700 milliméteres
tengelytávja és a 405 literes csomagtere. Utóbbi egyébként még mindig nem számít
rekordgyanús értéknek, ráadásul a raktér nyílása sem óriási. Ugyanakkor
bővíthető az utastér felé, amely nagyvonalúan kényezteti a bennülőket.
A méretnövekedés és a jókora belső szélesség ellenére a 159-es inkább csak
négyszemélyes, mivel hátul is hangsúlyozottan formázottak az ülések, ezért a
középső utas helyére érdemesebb lehajtani a széles könyöktámaszt.
Nemcsak a helykínálata van rendben a kabinnak, de első osztályú a
felszereltsége és a kidolgozása is. Különösen biztonsági téren jelentős az előrelépés,
a rendkívül merev kasztniban héttagú légzsákarzenál és elektronikai védelmi
eszközök sokasága ügyel az utasok életére. A belső és a bútorzat stílusa pedig
utolérhetetlen, nem csoda, hogy az olasz lakberendezési tárgyaknak nincs párja
szerte a világon.
Szépek és kényelmesek a világos huzatú, ideálisan kagylósított ülések, kellemes
a műszerfal és az ajtókárpit színösszeállítása, menő a háromküllős - több
irányba állítható - kormány. Ennél már csak egy dolog tetszett jobban a 159-es
belsejében, mégpedig középkonzol különleges mintázatú fémburkolata.

A középső három kerek levegőnyílás jól harmonizál a vezető felé fordított cső
műszerekkel, valamint a közös áthidaló elemmel árnyékolt fő műszerekkel, a
szépen teljesítő hifi és a hatásos légkondi könnyen kezelhető a nagy gombjainak
a segítségével. A vörösben úszó műszerfal éjjel kifejezetten pazar látvány, a
fordulatszám- és a sebességmérő között nagy információs panel tájékoztatja a
vezetőt a legfontosabb adatokról.
A középkonzolon megbújó start gomb folyamatos lenyomására 185 ló kel életre, az
olaszok ennyit sajtoltak ki a négyhengeres, 2198 cm3-es
erőforrásból. A tekintélyes létszámú ménes a gyári adatok szerint
elfogadhatóan, viszonylag dinamikusan mozgatja a nehéz 159-est, a gyakorlat
valamilyen szinten még felül is múlja a várakozásainkat. (Gyorsulás 0-100 km/h:
8,8 szekundum, végsebesség 222 km/h. Ez elsősorban a GM eredetű aggregát
eszméletlen kultúrált járásának köszönhető, közel villanymotorszerűen és
megállíthatatlanul pörög fel, egyenletességével kiváló, ugyanakkor komfortos
menettulajdonságokat biztosít. Vagyis nem szaggatja szét a kocsit, mégsem
érezni gyengének, sótlannak, teljesítménye Magyarországra bőven több mint
elegendő.
Futóműve a négy tárcsafékkel karöltve tökéletesen kordában tartja a jelentős
erőt, útfogása már-már bolondbiztos, meglepetésként pedig még a budapesti
utakkal is megbirkózik. Igazán elemében azonban az országúton és autópályán
érzi magát, a nagy kocsiszekrényhez képest igen magas sebességgel abszolválja a
kanyarokat. Az alacsony szélzaj hozzájárul az utasok jó közérzetéhez, a direkt
kormány öröme viszont csak a pilótának jut. Benzinkútnál aztán megint örülhet
az egész család, a 159-es a cseppet sem visszafogott vezetési stílus ellenére
11 liter alatti fogyasztás adatot produkált, amely a jó menetteljesítmények
miatt különösen értékelendő.
Pazar kiállású, remek minőségű autót készített az Alfa Romeo. Bizony, a 159-es esetében minden klappol, kategóriájának egyik legnagyszerűbb képviselője. Csak az a fránya pohártartó ne lenne...
|