Regisztráció     Kezdőlapom!         
Főoldal arrow Teszt arrow Osztályelső - Alfa Romeo 159 2.2 JTS
Főmenü
Főoldal
Magazin
Sport
Katalógus
Használtautók
Galéria
Linkek
Hírlevél archívum
Elérhetőségeink
Listázó
Keresés
Videók
Jogi tanácsok
Magazin
Hírek
Bemutató
Teszt
Történelem
Kiemelt oldalak
IAA 2011
Mítoszok földjén - Ferrari Múzeum
RSS
feed image
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!






 

Ossza meg ezt a cikket barátaival és ismerőseivel a Facebookon!

Osztályelső - Alfa Romeo 159 2.2 JTS

PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2006. október 25. szerda 04:25
Karl-Heinz Kalbfell ide, németes minőség oda, még mindig csak egy pohártartó van az Alfa középkategóriás limuzinjában!!! ... De most tényleg nem azért, mert kötekedni akarok, csak szimplán érdekel: az olasz családok sosem isznak az autójukban? Netán mindig megállnak egy út széli „Üvegtigrisnél", vagy talán a német, svájci autópályák Mövenpick vendéglátóhelyeinél fogyasztanak? De hát akkor is! Ezen spórolni!


Komolyra fordítva a szót, az Alfa 159-es egy pohártartóval is kiváló autó! Sőt, ha nem lenne benne egy sem, az sem zavarna! Még akár a cd-s rádió, vagy a légkondi hiányával is megküzdenék valahogy, csak kormány, sebváltó, motor és futómű legyen a kezem, illetve a fenekem alatt. Na meg persze a formája legyen olyan, amilyen.

Mert a 159-es Alfa egyszerűen gyönyörű. Karosszériája vitán felül legszebb a kategóriájában, sokkal érzelemdúsabb, részletgazdagabb, mint a japán, vagy német konkurensei. A 2X3-as elosztású, közös búra nélküli fényszórók - az alsó ködlámpákkal kiegészítve - nem csekély agresszivitással ruházzák fel a limuzint, és a markánsan domborodó motorháztető is az erő félreérthetetlen jele.
Oldalról arányos, elegáns utazólimuzin formát mutat a 159-es, a hosszú motorháztetőhöz nagy tengelytáv és méretében éppen eltalált far társul. A hagyományos hátsó kilincs tompítja a kupésan lejtő tetőív optikai hatását, mellesleg szépen passzol az oldalsó, fehér indexburához.
A bordó Alfa hátulról is igen izmos benyomást kelt a szemlélőben, a széles nyomtáv, a dupla kipufogó, és a gonoszra húzott hátsó zárófények együttese pazar.

A középkategóriás Alfa méretben is utolérte a vetélytársait, valójában a legnagyobb előnye az elődjéhez (Alfa 156) képest a 2700 milliméteres tengelytávja és a 405 literes csomagtere. Utóbbi egyébként még mindig nem számít rekordgyanús értéknek, ráadásul a raktér nyílása sem óriási. Ugyanakkor bővíthető az utastér felé, amely nagyvonalúan kényezteti a bennülőket.
A méretnövekedés és a jókora belső szélesség ellenére a 159-es inkább csak négyszemélyes, mivel hátul is hangsúlyozottan formázottak az ülések, ezért a középső utas helyére érdemesebb lehajtani a széles könyöktámaszt.

Nemcsak a helykínálata van rendben a kabinnak, de első osztályú a felszereltsége és a kidolgozása is. Különösen biztonsági téren jelentős az előrelépés, a rendkívül merev kasztniban héttagú légzsákarzenál és elektronikai védelmi eszközök sokasága ügyel az utasok életére. A belső és a bútorzat stílusa pedig utolérhetetlen, nem csoda, hogy az olasz lakberendezési tárgyaknak nincs párja szerte a világon.
Szépek és kényelmesek a világos huzatú, ideálisan kagylósított ülések, kellemes a műszerfal és az ajtókárpit színösszeállítása, menő a háromküllős - több irányba állítható - kormány. Ennél már csak egy dolog tetszett jobban a 159-es belsejében, mégpedig középkonzol különleges mintázatú fémburkolata.

A középső három kerek levegőnyílás jól harmonizál a vezető felé fordított cső műszerekkel, valamint a közös áthidaló elemmel árnyékolt fő műszerekkel, a szépen teljesítő hifi és a hatásos légkondi könnyen kezelhető a nagy gombjainak a segítségével. A vörösben úszó műszerfal éjjel kifejezetten pazar látvány, a fordulatszám- és a sebességmérő között nagy információs panel tájékoztatja a vezetőt a legfontosabb adatokról.
A középkonzolon megbújó start gomb folyamatos lenyomására 185 ló kel életre, az olaszok ennyit sajtoltak ki a négyhengeres, 2198 cm3-es erőforrásból. A tekintélyes létszámú ménes a gyári adatok szerint elfogadhatóan, viszonylag dinamikusan mozgatja a nehéz 159-est, a gyakorlat valamilyen szinten még felül is múlja a várakozásainkat. (Gyorsulás 0-100 km/h: 8,8 szekundum, végsebesség 222 km/h. Ez elsősorban a GM eredetű aggregát eszméletlen kultúrált járásának köszönhető, közel villanymotorszerűen és megállíthatatlanul pörög fel, egyenletességével kiváló, ugyanakkor komfortos menettulajdonságokat biztosít. Vagyis nem szaggatja szét a kocsit, mégsem érezni gyengének, sótlannak, teljesítménye Magyarországra bőven több mint elegendő.
Futóműve a négy tárcsafékkel karöltve tökéletesen kordában tartja a jelentős erőt, útfogása már-már bolondbiztos, meglepetésként pedig még a budapesti utakkal is megbirkózik. Igazán elemében azonban az országúton és autópályán érzi magát, a nagy kocsiszekrényhez képest igen magas sebességgel abszolválja a kanyarokat. Az alacsony szélzaj hozzájárul az utasok jó közérzetéhez, a direkt kormány öröme viszont csak a pilótának jut. Benzinkútnál aztán megint örülhet az egész család, a 159-es a cseppet sem visszafogott vezetési stílus ellenére 11 liter alatti fogyasztás adatot produkált, amely a jó menetteljesítmények miatt különösen értékelendő.
Pazar kiállású, remek minőségű autót készített az Alfa Romeo. Bizony, a 159-es esetében minden klappol, kategóriájának egyik legnagyszerűbb képviselője. Csak az a fránya pohártartó ne lenne...
Utolsó frissités ( 2010. szeptember 20. hétfő 01:24 )
 
< Előző   Következő >


Copyright (C)2005-2007 Autós Világ I Médiaajánlat I Impresszum