Akik régóta figyelemmel követik beszámolóinkat a
nemzetközi kiállításokról, tudják, hogy betűrendben szoktuk bemutatni az
újdonságokat, most sem lesz ez másképp. Vagyis az Alfával indítunk, és az Omegával
fejezzük be a sort, ami autós nyelvre átfordítva az Abarthot, illetve a Volvót
jelenti.

Ám ezúttal sem bírjuk megállni, hogy ne tegyünk egy rövid, kedvcsináló
kitérőt a fény városában, egy képekkel illusztrált túrát, amely remélhetőleg
ugyanúgy lenyűgözi Önöket, ahogy Párizs minket. Mert a terrorveszély, a
fenyegetettség, vagy a hosszú, fárasztó gyaloglások ellenére fantasztikus érzés
az Eiffel torony lábánál állni, nézni a Champs-Elysées színes forgatagát,
csodálkozni a Diadalív körüli káoszon, sétálni a Tuileriák kertjében, „közben" Cezanne
vagy Renoir képeket nézegetve, vagy hajózgatni a Szajnán. Erre mondják, hogy
ezt látni kell, érezni...
A fölénk tornyosuló, fenséges látványú Notre Dame-tól immár a perifériák felé
vesszük az irányt, cél a Victor Boulevard, a Porte de Versailles, ahol bebocsátást
nyerünk a Párizsi Autószalonra. És máris kezdődik virtuális sétánk, következik
az
Abarth!

Ez az a stand, ahol apró mérete és a kiállított kevés autó ellenére napokig el
tudnék üldögélni és nézegetni. Az 500C ugyanis pont az esetem: annyi lóerőt
gyúrtak bele a stílusos megjelenésű apróságba az olasz tuningmesterek, amennyit
csak bírtak, ugyanakkor tökéletes és ideális keveréke a bájnak és az erőnek. Hogy
kabrió vagy sima kétajtós légyen, apró részletkérdés csupán: a harcias külső láttán,
a harapós motor ismeretében úgysem kérdés, hogy ki a nap vagy az est sztárja, ha
valahol megjelenünk vele. A Punto Evo Esseesse - miként egy séf mondaná - más
tészta, szintén vonzó és finom, ízekben talán még részletgazdagabb, ráadásul többet
nyújt mind lóerőből, mind méretben. Kéne!
Ahogy a Giulietta is az
Alfától, de
gondolom ez nem újdonság, legutóbbi tesztünk ugyanis felért egy komoly szerelmi
vallomással. Nem elég ugyanis, hogy szép, és a világ egyik legbiztonságosabb
autója, még remekül is megy, hála a pazar motorpalettájának és futóművének. Az
Alfa most még rá is gyúr erre, a rajongók legnagyobb örömére, a Quadrifoglio
Verde 235 lóerővel, sportfutóművel és nagyobb teljesítményű fékrendszerrel örvendezteti
meg őket, illetve riogatja a konkurenciát. A dízelpártiak szintén egyre több
alternatív lehetőséget kapnak, JTDM erőforrások egész sora elégíti ki az
igényeiket, az 1,6-os 105, illetve a vadonatúj 2.0 140 lóerővel. További
újdonság a TCT, duplakuplungos, robotizált sebességváltó.
Jön az
Audi, a hűvös, érzelemmentes,
és menthetetlenül racionális német márka! Oh, de miket beszélek, a Quattro
Concept majdhogynem könnycseppeket csalt a szemembe, felidézve első matchboxomat,
a nagy elődöt, a félelmetes rallyszörnyet, a Quattrót. Annak is a hátulja
tetszett nagyon, ennek szintén, annyira, hogy elnézem neki a TT-szerű orrot,
oldalról meg nagyon cool, szóval drukkolok, hogy ne csak koncepció maradjon.
Láthatólag egyébként nem én voltam az egyetlen, óriási tömeg vette körül,
miként az e-tron spidert és az A7-est.
Megint egy német, akarom mondani, egy brit márkával folytatom, méghozzá egy
nagyon brittel, a
Bentley-vel, persze,
elfogadom az ellenvéleményeket. Az új Continental GT formájával kapcsolatos
kritikákat azonban nem, akinek valami baja van vele, menjen azonnal szemészhez
vagy ízlésrendőrséghez. Egyszerűen gyönyörű, fölösleges ragozni, brit, a szó
legnemesebb értelmében, őrzi a hagyományokat, közben elképesztően modern, mai. A
belseje szintén ilyen, élvezet beleülni, még akkor is, ha nincs lehetőségünk
beröffenteni a 12 hengeres erőforrását. Pedig nem akármilyen mozzanat lehet,
575 lóerő kel életre... Ez a kocsi minden, mi szem szájnak ingere.
A 6-os Coupe Concept-tel,a
BMW-vel
már nem vagyok ennyire elégedett. Semmi meglepetés, semmi merész ötlet;
átlagízlésbe besimuló forma, jellegtelenség jellemezheti a következő hatos
generációt. Ugyanezt éreztem az X3-as láttán, persze a műszaki háttér
tökéletes. Mégis hiányzik Chris Bangle!

De hová lett az
Aston Martin, mert
Párizsban bizony nem volt, hiába kerestük, legalábbis, ami a kiállítás hatalmas
területét illeti, nem véletlenül maradt hát ki az összefoglalóból. Így be
kellett érnünk az utcai példányok nem mindennapi látványával.
Jelentem, a
Cadillac jelen volt, elhozta
modelljeit, hisz ismét az európai visszatérésről, hódításról álmodik, régi-új
rajongókkal számolva. Mindenesetre a kocsikon semmi nem múlik, talán a batár
Escalade sikere lehet kétesélyes a mérete miatt. A luxus felszereltségű CTS-V
Coupe viszont egyértelműen veri a mezőnyt: 564 lóerős, kompresszoros motorjával
még a szupersportkocsikat is elpáholja egy-egy gyorsulás során, szinte
hihetetlen, de 3,9 másodperc alatt katapultál 0-ról 100 km/h-ra. Ráadásul a
formája sem kutya, ék alakú karosszériája akár egy száguldó rakéta, agresszív,
merész és elegáns. Megint csak kéne!
A
Chevrolet standján is feltűnt egy
legenda, nem is egy, hiszen volt Corvette, WTCC Cruze, s ki tudja még mi csoda,
ezúttal viszont a nagy öregről lesz szó, „aki" néhány éve visszatért közénk, s
most a tervek szerint kapható lesz Európában is. A Camaro ő, a brutális méretű
sportkupé, a férfiasság négykerekű megtestesítője, férfiak és nők álma, egy
ösztönökre ható guruló szexgép.
Szinte hihetetlen, hogy forintért meg lehet
majd vásárolni, hogy csak besétálunk egy helyi kereskedésbe, és már tolhatjuk
is a 308 lóerős V6-osnak, vagy 6,2-es V8-asnak, hihetetlen. Persze csak akkor, ha
„benne leszünk" a szerencsés 65 százalékban, ugyanis nem minden kereskedés
árulhatja majd. Az Orlando, az ötajtós Cruze és a friss Aveo nem ennyire dögös,
ám kellően izgalmasak ahhoz, hogy jelentős részt szakítsanak ki a piacból.
Sebastian Loeb újra világbajnok, nehéz ehhez bármit hozzáfűzni, éppen hetedszer,
s megint egy
Citroën volánja mögött.
Közben már kész a jövő évi versenygép, a DS3-n alapuló rallyautó, mégis, a legnagyobb
érdeklődést az új C4, illetve a csillogó, villogó, forgó DS4 váltotta ki.
Utóbbi koncepció, előbbi szériamodell, végletekig letisztult, erőteljes
formával, otthonos belső kialakítással és a mezőnyből kiemelkedő
felszereltséggel. Akinek ennyi nem volt elég, azt várta a C4 (Grand) Picasso
szépségkúrán átesett kiadása, a krokodilos Golf-kocsi...

Kimaradt a
Chrysler, kiabálhatnák a
rajongók, de tévednek, mert mindössze költözésről van szó, majd az L betűnél
olvashatnak róla, a Lanciával és a Dodge-dzsal együtt.
A
Dacia viszont a helyére került, mi
több népszerűsége soha nem látott magasságokba tör, Európában úgy viszik, mint
a cukrot, a Dusterra például hónapokat kell várni. Most új motorokkal bővül a
kínálat, a román szabadidőautó immár 90 lovas, részecskeszűrös dízellel is
megvásárolható lesz, a Logan és a Sandero választéka pedig új, 16 szelepes,
1,2-es benzinmotorral gyarapodik.
Az első rész végére még valahogy befér két olasz, mindkettő f-betűs, mindkettő a
szívem csücske, naná, hogy a
Ferrari
és
FIAT modelljei jönnek. Talán nem
vitás, a Ferrari az egyik legkirályabb gyártó, még ha néha égnek is kicsit,
szerintem csak azért, hogy az újabb paripájukkal aztán még inkább lenyűgözzenek
bennünket. A California egy álom, a 458 Italiával nehéz betelni, s most, az 599
SA Aperta pedig egyszerűen fenomenális. Kár, hogy ebből se jut nekünk, mert már
mind a nyolcvan elkelt, a vásárlókat még az sem érdekelte, hogy a pórnépnek be
sem mutatták, elkapkodták a 670 lóerős, 12 hengeres, nyitott masinát az utolsó darabig.
Lóerőből és exkluzivitásból ugyan nem jutott annyi a FIAT-nak, mint a drágább
testvérének, ám stílusért az olasz népautónak sem kell a szomszédba mennie. Az
500-as hihetetlen rajongótáborral bír, kiváltságosak most az arcukat is
megmutathatták ország-világnak (500 millesima). Emellett megújult a Qubo és a
Panda, Start&Stop rendszerrel gazdagodott a Bravo (1.4 Multiair Turbo) és
Dualogic automata váltóval az 1,6-os dízel Doblo. Egyelőre ennyi fért bele első
epizódunkba, hamarosan folytatjuk...